Fernando Alonso elismeri, hogy sok F1-es pilóta nem tudja, mit jelent a „normális élet”, mivel már fiatal koruktól kezdve a versenyzésre koncentrálnak.
A spanyol 2001-ben debütált a Forma-1-ben, idén pedig 19. teljes szezonját kezdi meg, miután 2021-ben visszatért az Alpine csapattal. Jelenleg ő a mezőny legidősebb tagja.
Bár tisztában van azzal, hogy a munkája hatással volt a személyes kapcsolataira és az életének más, a versenyzésen kívüli aspektusaira is, Alonso nehezen tudja konkretizálni, hogy mely területekre volt a legnagyobb hatással.
Amikor arról kérdezték, hogy a Forma-1 olyan módon változtatta-e meg az életét, amire nem számított amikor debütált, Alonso a Beyond The Grid podcastnak így nyilatkozott: „Azt mondanám, hogy igen, de (nem vagyok) tisztában vele annyira, hogy részletezni tudjam, hogy mit hagytam ki, vagy mibe került ez a normális életemben.”
„Nem fogom tudni pontosan megmondani, hogy mit hagytam ki vagy mit vesztettem. Az biztos, hogy miután 19 évesen a paddockban voltam, és most 40 vagyok, biztos vagyok benne, hogy elvesztegettem néhány dolgot az életben. És nyilvánvalóan az életed nagy részében távol is vagy a családodtól és a barátaidtól, és talán el is veszítesz néhányat közülük.”
Alonso azonban elismeri, hogy ő maga és mások az ő helyzetében hajlandók áldozatokat hozni, amikor a Forma-1-es versenyzésről álmodnak. Hozzátette, hogy a hozzá hasonló versenyzőknek nem is alakul ki referenciájuk arról, hogy milyen a „normális” élet, hiszen egészen fiatal koruktól kezdve a versenyzésnek élnek.
„Amikor bekerülsz ide (az F1-be) egy álmot élsz meg, amit gokartosként kezdtél el, és az a célod, hogy Forma-1-es versenyző legyél” – magyarázta Alonso.
„Aztán megérkezel ide, és készen állsz arra, hogy feláldozz mindent, ami ezzel az álommal jár.”
„De mivel nekünk nem volt normális életünk, mert már 10 vagy 12 éves korunktól kezdve nemzetközi gokartversenyeken versenyeztünk, stb. nem tudjuk pontosan, mit jelent normális életet élni.”
A pihenő alatt sem pihent
Alonso nem gondolja, hogy a Forma-1-től való kétéves távolléte 2019-ben és 2020-ban is lehetővé tette számára, hogy „normálisabb” élete legyen, tekintve, hogy más akkor is versenyzett, csak más bajnokságokban.
„Én mondom, az a két év nagyon intenzív volt” – mondta a kétszeres világbajnok.
„Minden hétvégén autót cseréltem. A Toyotának vezettem a World Endurance Championshipben (WEC), de a következő héten Dohában voltam a Dakar-autóval, szörföztem a dűnéken, tanultam vezetni a (napsütésben).”
„Aztán a következő héten Indianapolisban voltam az ovál versenyen, és az egy nagyon-nagyon intenzív két év volt, az autóváltásokkal és hogy állandóan kormányt fogtam.”
„Szóval megint csak nem volt normális életem, mondjuk úgy.”
