KezdőlapFormula 1Hülkenbergnek már a kezében volt a 2014-es Ferrari-szerződés

Hülkenbergnek már a kezében volt a 2014-es Ferrari-szerződés

-

Nico Hülkenberg volt a Ferrari elsőszámú opciója Felipe Massa helyére 2014-re, ám a régóta várt előrelépést meghiúsította Kimi Räikkönen hirtelen leigazolása.

Massa 2013 végén búcsúzott a Ferraritól, Fernando Alonso csapattársaként pedig Hülkenberget szemelték ki. Már a szerződés is megvolt, a Scuderia azonban az utolsó pillanatban megálljt intett és inkább Räikkönen mellett döntött.

„Komolynak tűnt a dolog, nagyon közel volt” – emlékezett vissza a német. „Voltak tárgyalások, ilyen-olyan szerződéseket küldözgettek egymásnak az ügyvédek, de ez most már nem számít. Végül nem jött össze, nem akarok ezen morfondírozni.”

Ferrari-ülés ide vagy oda, Hülkenberg nyolc éve szinte mozdíthatatlan tagja az F1-es mezőnynek és a középmezőny elejének legtiszteltebb pilótájává vált. A Renault versenyzője különösen arra büszke, hogy helyét nagyobb szponzor nélkül és a fizetős versenyzők jelentette veszély ellenére is tudta konszolidálni.

„Bizonyos szempontból nézve ez is egy eredmény” – magyarázta Hülkenberg. „Sokat elmond rólam és a képességeimről, hogy még mindig itt vagyok és túléltem az eddigieket. Ugyanakkor ez kicsit szarul és unalmasan hangozhat, elvégre többet akarok ennél. De tudjuk, hogy az időzítés a kulcs, a megfelelő autóban a megfelelő időben kell lenned. Ezért vagyok itt most; még közel sincs vége a karrieremnek. A Renault személyében remek partnerre leltem, és nyilván megvan a közös célunk és álmunk, amiért keményen küzdünk és dolgozunk.”

Az egyetlen igazi töréspont Hülkenberg karrierjében 2010 vége lehetett volna, amikor akkori csapata, a Williams Pastor Maldonado mellett döntött 2011-re. A Force India azonban meglátta Nicóban a tehetséget és leigazolták 2012-re.

„Talán 2010 vége volt a legveszélyesebb és legkomolyabb időszak, az első évem után, amikor a Williams úgy döntött, nem tart meg” – folytatta. „Azóta azonban mindig voltak csapatok, akik a tehetséget preferálták a pénz helyett – szerencsémre. Valamilyen szinten néha sérülékenynek éreztem magam: nekem sosem volt pénzes hátterem, míg mások ezzel is be tudtak szállni a buliba. Minden a teljesítményemen múlt, azzal kellett meggyőznöm az embereket.”