Minden Forma-1-es versenyző, George Russell gyerekkora óta arról álmodott, hogy egy nap F1-es futamgyőztes lesz.
Ez vasárnap Brazíliában első alkalommal sikerült neki. A fiatal brit versenyző nagyon elérzékenyült örömében és nem tudta visszatartani a könnyeit. Nem mintha kellett volna.
„Azt hiszem, erről a pillanatról, az biztos, hogy sok-sokszor álmodtam. És sosem tudhatja az embere, hogyan alakul” – mondta Russell.
„Nagyon büszke vagyok az egész csapatra. Az év eleje óta elért fejlődésünk hihetetlen. És ez mekkora lökést fog adni nekünk a következő szezonra””
Russell, aki a szombati sprintverseny győztese is volt, amely a nagydíj rajtsorrendjét meghatározta, vasárnap sem hibázott, és higgadtan vezetett az élen, miközben két biztonsági autós periódussal és a tükrében feltűnő Hamiltonnal is megbirkózott.
„Ez még csak a kezdet” – mondta a csapatrádión a leintés után. „Tudtam, hogy képesek vagyunk erre. Lehet, hogy szükségem lesz néhány zsebkendőre – sírva fakadok.”
A levezető körben felidéződtek benne az emlékek azokból a korai időkből, amikor a szüleivel egy lakóautóval utazott a gokartversenyekre, és mindazokra is gondolt, akik segítették őt az útján.
„Eléggé meglepett, hogy őszinte legyek, hogy milyen gyorsan elkezdtem sírni, amint áthaladtam a célvonalon” – mondta Russell. „Mire a kettes kanyarhoz értünk, már ömlöttek a könnyeim.”
„Csak a családomra gondoltam – mindenki otthon van. Amint a verseny után azonnal a kezembe kaptam a telefonomat, felhívtam őket egy csoportos FaceTime-on.”
„Ez egy érzelmi hullámvasút volt mindannyiunk számára…”
