Todt elismerte Schumacher két legsúlyosabb hibáját, de téves következtetést vont le

Az 1997-es jerezi és a 2006-os monacói döntések voltak Michael Schumacher versenyzői karrierjének legsötétebb pillanatai, amelyekért akkor egyaránt megbűnhődött – ám akkori ferraris csapatfőnöke, Jean Todt most először beszélt nyíltan a német rossz döntéseiről. Az 1997-es szezonzáró Európa Nagydíjra Schumacher egy pont előnnyel érkezett Jacques Villeneuve-vel szemben a bajnoki csatában, és sokáig vezette is a versenyt, ám amikor a kanadai a 48. körben tisztán megelőzte volna, a német szándékosan ráhúzta az autót a kanyarban. Schumacher rosszul jött ki a dologból, hiszen csak ő esett ki, Villeneuve pedig elsétált a bajnoki címmel, ráadásul a manőveréért az FIA utólag ki is zárta a bajnokság második helyéről a Ferrari pilótáját. 2006-ban a Monacói Nagydíj időmérőjén jártunk, amikor Schumacher elrontott kanyarvételnek beállítva leparkolta autóját a Rascasse-ban, ezzel elérve, hogy Alonso már ne tudja befejezni utolsó gyorskörét, és nála maradjon a rajtelsőség. Az FIA itt is szándékosságot állapított meg és a futamra a rajtrács végére száműzte a németet. Évekkel később akkori csapattársa, Felipe Massa is elismerte, hogy egy az időmérő előtti beszélgetésben Schumacher felvetette egy ilyen manőver ötletét. Bár a két Schumacher-incidens szándékossága felől eddig sem volt kérdés, most először beszélt róluk ilyen formában Todt is a High Performance podcast legújabb adásában, amit a Racefans vett észre. „Szándékosan ütközött neki, de rosszul kivitelezte – mondta előbb az 1997-es esetről. – Michael egy elképesztő srác, de minden alkalommal, amikor elveszítette az önuralmát, súlyosan megfizetett érte. Itt a bajnokság ment el neki rajta.” „Ugyanúgy, ahogy 2006-ban Monte-Carlóban is, amikor szándékosan kicsúszott. A mezőny végéről kellett rajtolnia, és ez szintén a bajnokságába került Alonsóval szemben. Két hiba, két bajnoki cím.” „Az érzelmek vezérelték, de emiatt is kell elnézőnek lennünk, amikor pálcát törnénk valaki felett. Az asztal körül ülve könnyű azt mondani, hogy mit kellett volna csinálni, de amikor valaki ott van a pillanat hevében, az agya másképpen reagál. Amikor tudatosult benne, hogy el fogja veszíteni a bajnokságot, mivel Villeneuve előtt kell végeznie, megpróbálta ezt elkerülni, de rosszul tette. Az egy szükségtelen mozdulat volt.” Todt azon állítását viszont, hogy a hét világbajnoki címig jutó Schumacher két további bajnoki trófeát veszített volna el ezzel a két hibájával, már könnyebb vitatni. 1997-ben az semmiképp sem mentette volna meg az esélyeit, ha nem hajt neki az éppen előző, a futam azon pontján nála sokkal gyorsabb Villeneuve-nek – magát az előzést kellett volna megakadályoznia, erre pedig nem látszott reális esélye. A 2006-os esélyeit az eltérő monacói események fényében már nehezebb megítélni, hiszen akkor még csak a hetedik állomásánál járt a szezon, és sok minden máshogyan alakulhatott volna ezt követően. Schumacher a mezőny végéről indulva végül az ötödik helyig zárkózott föl, így hat pontot veszített a győztes Alonsóval szemben. De még ha nem is próbál trükközni az időmérőn és végül megnyerte volna a futamot a spanyol előtt, az sem lett volna elég, hogy megforduljon az a 13 pontos különbség, amekkora előnnyel végül a spanyol megnyerte a bajnoki címet az év végén.