A Ferrarinak nem kellett, a Mercedesszel igázta le mosolyogva a világot – portré Kimi Antonelliről

Kimi Antonelli vasárnap minden idők legfiatalabb Forma–1-es világbajnoka lett a Mercedesszel. Alábbi cikkünkben bemutatjuk, hogy az olasz versenyző hogyan jutott el idáig.

Sejthető volt, hogy nagy jövő áll előtte, de azt talán kevesen gondolták, hogy ennyire hamar felér a csúcsra Kimi Antonelli. Pedig így történt: az olasz pilóta vasárnap Mexikóban matematikailag is biztossá tette világbajnoki címét, amelyről már egy ideje mindenki tudta, hogy nem lehet kicsavarni a kezéből. Ezzel pedig ő lett minden idők legfiatalabbja, aki felért a csúcsra, nem is kevéssel megdöntve a korábbi rekordot. Alábbi cikkünkben végigjárjuk az idáig vezető útját, és igyekszünk valamelyest megmutatni, hogy milyen személyiség rejtőzik a volán mögött.

Nem Räikkönenről kapta a nevét

Andrea Kimi Antonelli 2006. augusztus 25-én született Bolognában. A motorsport már ekkor is része volt a család életének: édesapja, Marco Antonelli maga is versenyző volt, 1993-ban pedig megalapította az Antonelli Motorsportot, amely különböző formaautós és GT-bajnokságokban vesz részt, sőt, utóbbi kategóriában az olasz pontversenyt meg is nyerte. Édesanyja, leánykori nevén Veronica Pomaro korábban az olasz postán dolgozott, de 1997-től a csapatnál segédkezett.

Egyvalami viszont nem köti az autósporthoz, illetve az F1-hez Antonellit. Pontosabban bizonyos szempontból igen, de nem úgy, ahogyan azt sokan hiszik: a második, gyakrabban használt keresztneve. A Kimit ugyanis nem a 2007-es Forma–1-es világbajnok, Kimi Räikkönen után kapta. Pusztán annyi történt, hogy apja az Andrea után egy jól hangzó külföldi csengésű nevet szeretett volna adni fiának, a korábban nyolc F1-es hétvégéig eljutó, de egyetlen futamon sem induló Enrico Bertaggia pedig ezt javasolta. Ettől viszont még tény, hogy ha nem a hivatalos, hanem csak a közismert nevekre hagyatkozunk, akkor a Kimi az első keresztnév, amelyet két Forma–1-es világbajnok is visel.

Marco Antonelli kezdetben futballedzésekre járatta az ifjú Kimit, de miután először elvitte gokartozni, kiderült, hogy a benzingőz sokkal jobban vonzza őt. A labdarúgás annyiban játszott szerepet az ifjabbik Antonelli életében, hogy az egyik példaképe az azóta vb-győzelemig és nyolc Aranylabdáig jutó Lionel Messi volt. A másik Ayrton Senna, akit persze nyilvánvalóan nem láthatott élőben versenyezni, ennek ellenére később részben miatta választotta a 12-es rajtszámot – a brazil legenda ezzel versenyzett 1988-ban, amikor először világbajnok lett.

Antonelli ötévesen indult el első gokartversenyén, és már kezdettől fogva látszott, hogy kiemelkedő tehetség. Erről apja is megbizonyosodhatott, amikor néhány esztendővel később együtt vezettek egy 620 lóerős Lamborghini Super Trofeót, és fia tízévesen úgy kontrollálta az autót, hogy tudta, kivételes képességekkel van dolga.

Ekkorra egyébként már túl voltak az első szerződésen. 2014-ben az Olasz Autóklub táborában felfigyelt rá egy bizonyos Giovanni Minardi, akinek a menedzsmentje le is igazolta őt. A családnév nem véletlenül lehet ismerős, hiszen a Minardi-istálló alapítójának, Giancarlo Minardinak a fiáról van szó. Egy évvel később aztán Antonelli igazolta a döntés helyességét, amikor a huszonegyedik helyről indulva megnyert egy rangos nemzetközi versenyt.

Egy párhuzamos univerzumban a Ferrari neveltje lenne

A következő két szezonban aztán elmaradtak az igazán hangos sikerek, hiszen Antonelli egyetlen számottevő bajnokságban sem diadalmaskodott. Persze még semmiről sem késett le, olyannyira, hogy a legnagyobb márkák kezdték el figyelni. Többek között az Aprilia versenyrészlegének jelenlegi vezérigazgatója, az akkoriban a Ferrari versenyzői akadémiáját irányító Massimo Rivola is kiszúrta. Adta volna magát, hogy Olaszország első számú csapata egy helyi tehetséget karoljon fel, de ez mégsem történt meg. Hogy miért, arról a szereplők már beszámoltak.

„Korán elkezdtünk dolgozni rajta, azzal a céllal, hogy Kimi a lehető leggyorsabban bekerüljön az utánpótlásprogramba – elevenítette fel Giovanni Minardi a La Gazzetta dello Sportnak. – Beszéltünk mind a Ferrarival, mind a Mercedesszel. Fontos volt, hogy körültekintően járjunk el, és azt a partnert válasszuk, aki a legjobb garanciákat tudja kínálni.”

„Kimi tizenegy éves volt, és még azt is megengedték neki, hogy kipróbálja a Ferrari maranellói szimulátorát – fogalmazott Marco Antonelli a FormulaPassionnek. – Pontosan azt, amelyiket a Ferrari versenyzői akadémiájának növendékei számára fejlesztettek ki. Minden adott volt ahhoz, hogy a fiam helyet kapjon a Ferrarinál. Azonban Maurizio Arrivabene, aki akkoriban a versenyrészleg főnöke volt, végül azt mondta, hogy a fiam túl fiatal. Néhány hónappal később a Mercedes kapcsolatba lépett velünk, a többi pedig történelem.”

Ahogyan arra Minardi is utalt, ebben az időszakban már a Mercedes is figyelte. Egészen pontosan Gwen Lagrue, aki a csillagosok utánpótlás-nevelési tanácsadójaként korábban George Russell leigazolásában is komoly szerepet játszott, és aki jövőre már a Red Bullnál lesz a versenyzőfejlesztési program vezetője. Antonelli hivatalosan 2019-ben csatlakozott a márka juniorprogramjához, és ez komoly fordulatot jelentett a karrierjében. Korábban ugyanis még csak nem is a Forma–1-ben gondolkozott.

„Soha nem tekintettük a csúcskategóriát mindenáron elérendő célnak – jelentette ki édesapja. – A motorsport mindig is része volt a családunk mindennapjainak, ezért Kimi is ugyanazzal a hozzáállással kezdett el versenyezni, amellyel a csapatunkat is működtetjük. Aztán jött a Forma–1: egyrészt Kimi tehetségének, másrészt annak a kis szerencsének köszönhetően, hogy a Mercedes hitt benne. Azonban soha nem is álmodtunk arról, hogy eljutunk oda, ahol most vagyunk. Ne feledjük, hogy a fiam gyerekkori álma nem az volt, hogy a Forma–1-ben versenyezzen, hanem az, hogy a DTM-ben.”

A komoly sérülés sem állította meg

2018-ban Antonelli ismét elkezdte szállítani a bajnoki címeket, 2019-ben pedig nem más, mint a három évvel korábbi F1-es világbajnok, Nico Rosberg csapatával tette meg ugyanezt. Az azt követő idényben már az egyik legmagasabb kategóriának számító OK-ban versenyzett, és mindössze két héttel tizennegyedik születésnapja után a géposztály legfiatalabb Európa-bajnoka lett.

Teljesítményének köszönhetően az FIA nemzetközi bizottsága az év újoncának választotta, ám a szezon végén jött a rémálom: a vb-n az esőben nekiment egy álló gokartnak, a balesetben pedig eltört a bal síp- és lábközépcsontja. Ekkor abban sem lehetett biztos, hogy vissza tud-e térni az addigi szintjére, és ez 2021-ben jó ideig nem sikerült neki, hiszen időbe telt, mire visszaszerezte a korábbi ritmusát és magabiztosságát, miközben a fékezéssel sokáig küszködött. Ennek ellenére az Eb-címét sikerült megvédenie.

Első éveiben agyonnyerte magát

Ugyanebben az esztendőben már együléses sorozatban is bemutatkozhatott, egészen konkrétan az olasz Forma–4-ben. Az idény utolsó kilenc futamán vett részt, és háromszor is felállhatott a dobogóra. A tabellán pedig úgy végzett a tizedik helyen, hogy a hétből mindössze három fordulón kapott lehetőséget. Ne feledjük, ekkor még mindig csak 15 éves volt!

2022 valóságos diadalmenetet hozott számára. Az olasz és a német F4-et több mint 50 százalékos győzelmi aránnyal valósággal letarolta, míg az Egyesült Arab Emírségek bajnokságában beugróként nyert futamot, és bár csak a versenyek 40 százalékán indult, nyolcadik lett az összetettben. A koronát az FIA által szervezett Motorsport Gamesen tette fel saját teljesítményére, amikor az időmérőn eltörte a csuklóját, ám ez sem akadályozta meg abban, hogy a futamon némi fájdalomcsillapító segítségével diadalmaskodjon.

2023-ban F3-as autókat vezetett, és bár a sikerráta némileg csökkent, mind Európa, mind az Emírségek regionális bajnokságát bezsákolta. Ezzel 1979, illetve Alain Prost óta Antonelli lett az első európai pilóta, aki egy évben több Forma–3-as bajnokságot is nyert. A Mercedesnél viszont nem hagyták, hogy elszálljon, és kíméletlenül szembesítették, ha valami butaságot csinált a pályán, amire ő maga is igényt tartott.

„Már hosszú ideje dolgozunk vele, és erős kapcsolatot alakítottunk ki, ami szerintem a fejlődés kulcsa – nyilatkozta ennek az évnek az őszén a The Race-nek Lagrue. – Tizenhét éves, de már öt éve ismerjük egymást, szóval ez sokat jelent. Emellett bízik bennünk, és teljesen fogékony az építő jellegű kritikákra. Ő az első, aki arra kér minket, hogy legyünk vele teljesen őszinték. Szóval amikor jól [szerepel], akkor azt mondjuk neki, hogy »szép volt, Kimi«. Amikor pedig rosszul, akkor azt, hogy »ez szar«. Dolgoznunk kell, és segíteni neki a fejlődésben.”

Váratlan lehetőség és hatalmas pofon

A Mercedes ekkor merészet húzott, és nem az FIA által szervezett Forma–3-as bajnokságban keresett Antonellinek ülést, hanem rögtön a Forma–1 előszobájának számító F2-ben. A Premára esett a választás, és az előző évek eredményei alapján nem is dönthettek volna jobban: az olasz istálló színeiben Charles Leclerc, Mick Schumacher és Oscar Piastri is megszerezte a végső győzelmet.

Azonban a szívóhatású autók kifogtak a csapaton, ami mind Antonellit, mind a szintén nagy tehetségnek tartott Oliver Bearmant jelentősen hátráltatta. Az olasz versenyző első dobogója a Silverstone-ban aratott sprintgyőzelme volt, majd a Hungaroringen főfutamot nyert. Végül hatodikként zárt a táblázaton, ám az idény végén ez már mit sem számított.

A Forma–1 rajongói közül alighanem sokan emlékeznek 2024. február 1-ére. Ezen a napon előbb a sajtóban jelent meg, hogy Lewis Hamilton a következő évre a Ferrarihoz igazol, majd este már jött a hivatalos bejelentés. A közvéleményt valósággal sokkolta a hír, Antonellinek viszont nem csak ezt a fejleményt kellett feldolgoznia néhány nappal korábban.

„2024-et írunk, ekkor töltöm be a tizennyolcat – idézte fel a ’SAP’ podcastban. – Február van, én pedig Silverstone-ban voltam, tíz percre innen, és Forma–3-as autót teszteltem, hogy megtanuljam a pályát, mert a Forma–2-ben [később] versenyeztem ott. Emlékszem, hogy a nap végén Toto [Wolff, a Mercedes F1-es csapatfőnöke – a szerk.] behívott az irodájába, és már akkor kicsit össze voltam zavarodva, mert ez nem igazán szokott előfordulni. Szóval bementem az irodájába, és nyilván ott volt Toto, Rosa [Herrero, a Mercedes sajtófőnöke], ő az, aki segít nekem a versenyhétvégéken. Toto nem vesztegette az időt, rögtön a tárgyra tért. Ez még azelőtt történt, hogy bejelentették Lewis Ferrarihoz történő igazolását. Mondta, hogy »nézd, Lewis elmegy a Ferrarihoz, és azon gondolkozunk, hogy jövőre téged ültessünk be az autóba«. Én meg úgy voltam vele, hogy »hűha«, a szemem tágra nyílt, és arra gondoltam, hogy »viccelsz?«. Hiszen még az F2-ben sem mutatkoztam be. Szóval még rengeteget kellett bizonyítanom. Rengeteget bizonyítanom, hogy rászolgálhatok arra a helyre, Toto pedig már erről beszélt. Kérdezte, hogy »ha adódik a lehetőség, készen fogsz rá állni?«. Én pedig mondtam, hogy »igen, készen kell rá állnom«.”

Az osztrák üzletember később elmondta, hogy a Mercedesnél nem aggódtak különösebben Antonelli Forma–2-es eredményein, és hozzátette, „egy bajnokot bele kell dobni a hideg vízbe”. Persze azért előtte megnézték, mire megy a korábbi F1-es autóval, ezért áprilistól kezdve több privát teszten is részt vett. Ezeken pedig végleg sikerült meggyőznie a vezetőséget, és augusztus utolsó napján, stílusosan az Olasz Nagydíj szombatján bejelentették, hogy 2025-ben Antonelli veszi át Hamilton helyét.

Ebbe a folyamatba azonban becsúszott egy nem is olyan kicsi baki. Egy nappal korábban Antonelli részt vett az első szabadedzésen, és első körében meg is futotta a legjobb időt, a következőben viszont az Alboreto-kanyarban balesetet szenvedett. Wolff ugyan rögtön próbálta őt megnyugtatni a rádióban, de ez nyilvánvalóan óriási pofont jelentett a frissen felnőtté vált versenyzőnek, hiszen többen is megkérdőjelezték az F1-re való alkalmasságát. Ráadásul a csorbát Mexikóban sem sikerült teljesen kiköszörülnie, hiszen az a gyakorlás is idő előtt véget ért számára, miután átment a törmeléken, és megsérült a padlólemeze.

Fel kellett állnia a mélypontról

„Ami igazán meglepett, az az intenzitás. Az intenzitás szintje, amelyet az embernek az első szabadedzéstől kezdve egészen a versenyig fenn kell tartania. Főleg vezetés szempontjából. Ez nagyon meglepett, mert nem úgy tűnik, de már az első gyakorláson mindenki nagyon nyomja. Nem az abszolút határig, de nagyon közel a határhoz. Az ember mindig igyekszik tartani a lépést, az intenzitás pedig elég magas. Ez meglehetősen váratlanul ért, főleg az első hétvégén Ausztráliában. Merthogy úgy voltam vele, hogy van három szabadedzésem, az elsőt lazán fogom venni, aztán viszont a végére az ember elég messze van a csapattársától, és arra gondol, hogy »fel kell gyorsulnom, és fel kell zárkóznom«. Szóval megértettem, hogy nem számít, hogy az első szabadedzésről van szó, az embernek fenn kell tartania a magas intenzitást, hiszen nyilván jó érzéssel akar kezdeni anélkül, hogy a következő tréningre hatalmasat kelljen fejlődnie. Ez ugyanis néha nehéz lépés egy pilótának. Az ember rögtön megfelelő szinten akar kezdeni, aztán meglesz a magabiztossága a fejlődéshez. Persze nem akarja rögtön átlépni a határokat, és balesetet szenvedni, ahogyan az Monzában megtörtént, de közel szeretne lenni hozzá, hogy edzésről edzésre javuljon.”

Ezek a mondatok tavaly márciusban, mindössze két F1-es futammal a háta mögött hangzottak el a 18 és fél éves Antonellitől a ’The Fast and the Curious’ podcastban. Ehhez képest kifejezetten jól kezdett: Melbourne-ben ugyan elkövetett egy hibát az esőkáoszban, de így is negyedik lett, majd Sanghajban és Szuzukában is hatodikként intették le, utóbbi futamon ráadásul a vezetésre és a leggyorsabb körre vonatkozó korrekordot is megdöntötte. Sőt, a miami sprintidőmérőn megszerezte a rajtelsőséget, Montrealban pedig először állhatott F1-es dobogón.

Utóbbi azonban már egy kiugró eredménynek számított a borzalmas sorozat közben. A Mercedes hátsó felfüggesztésének módosítása kifejezetten nem ízlett Antonellinek, aminek az lett az eredménye, hogy a tíz európai futamhétvégén mindössze 3 pontot gyűjtött. A helyzet odáig fajult, hogy Monzában már Wolff is kijelentette, pilótájának javítania kell a teljesítményén.

„Nyilvánvalóan egyre magasabbak lettek az elvárások, aztán jött az európai szezon, és úgy éreztem, mintha egyszerűen minden szétesne – emlékezett vissza. – Úgy éreztem, semmi nem működik. A Mercedes a konstruktőri bajnokság második helyéért küzdött, [én] pedig pontokat veszítettem nekik, és nyilván a csapat is elkezdett némi nyomást gyakorolni. Ez összeadódott, de ez normális, így működik. Szerintem az volt a döntő, hogy Monza után találkoztam Bonóval [Peter Bonnington, Antonelli versenymérnöke – a szerk.] és Totóval. Ez nagyon sokat segített abban, hogy csináljak egy újraindítást, és megpróbáljak visszatérni az idény első részében nyújtott formához. Mert nyilván én sem voltam elégedett a dolgok alakulásával, és egyre frusztráltabb lettem, mivel túl sokat gondoltam a végeredményre. Emellett igyekeztem megfelelni a csapat elvárásainak. De ez csak hógolyó-effektust váltott ki, és úgy éreztem, sehova nem jutok.”

Az európai idény befejeztével aztán Antonelli teljesítménye varázsütésszerűen feljavult. Az utolsó nyolc hétvégén ugyan volt két rossz futama, de a másik hat alkalommal kivétel nélkül az első hatban zárt, Interlagosban pedig fel is állhatott a dobogóra. (Aztán Las Vegasban is harmadik lett, de ezt utólag örökölte meg Lando Norris kizárása után.) Végül hetedikként zárt a tabellán, miközben Russelltől nagyon kikapott, de összességében elfogadható első idényt futott, pláne az életkorát figyelembe véve.

Csak az elején kellett a szerencse

Az idei évre jelentősen megváltoztak a technikai szabályok, és ahogyan arra sokan számítottak, a legjobban a Mercedes kapta el a fonalat. A tesztek alapján elég nagynak tűnt a brackley-iek fölénye, ami a közvélemény szemében egyet jelentett azzal, hogy Russell hosszú várakozás után világbajnoki címet szerezhet egy arra alkalmas autóval. Ami Antonellit illeti, tőle legfeljebb pár futamgyőzelemre számítottak.

Az Ausztrál Nagydíj hozta is ezeket a várakozásokat: az olasz pilóta a harmadik szabadedzésen autót tört, majd mind az időmérőn, mind a versenyen második lett csapattársa mögött. Ami pedig a különböző konstrukciók közötti erősorrendet illeti, a Ferrari néhányszor visszaelőzte a Mercedest, de amint ez már nem jött össze, jelentősen megnőtt a tempókülönbség.

Aztán viszont megváltozott a dinamika. A kínai kvalifikáción gondok voltak Russell autójával, így Antonelli minden idők legfiatalabb pole-pozíciósa lett, másnap pedig az első rajtkockából aratott győzelem, valamint a mesterhármas korcsúcsát is megjavította. Persze kétségtelen, hogy szerencséje volt, ahogyan Japánban is, amikor egy számára jókor jött virtuális biztonsági autós fázis repítette őt az élre, és hirtelen vezette a vb-t. Mondanunk sem kell, hogy minden idők legfiatalabbjaként.

Miamiban viszont már nem volt kérdés, hogy gyorsabb Russellnél, ahogyan Monacóban sem, ahol a Grand Slamre vonatkozó csúcsot is átírta. A kettő között Kanadában látványos csatát vívtak, és ki tudja, ki jött volna ki győztesen belőle, ha a brit versenyző autója nem adja meg magát. Utóbbinak a hercegségben is balszerencséje volt, hiszen büntetését elsőre a csapat miatt nem sikerült letöltenie, majd utólag kiderült, hogy az eredeti szankció jogtalan volt, de már nem lehetett mit tenni.

Antonelli ekkor már zsinórban öt győzelemnél tartott, aminél többre az F1 teljes történelme során csak öten voltak képesek, és Hamilton például nem tartozik közéjük. Előnye 66 pontra rúgott a második helyre felkapaszkodó hétszeres világbajnokkal szemben, Russell hátránya pedig 68 egység volt. Ekkor azonban még sokan úgy gondolták, hogy a listevezetőnek szerencséje volt – ami tény –, és nem fogja elbírni a nyomást.

A soron következő Barcelona-catalunyai Nagydíj több szempontból is fordulópontot jelentett: egyrészt Hamilton győzelme jelezte, hogy a többiek is kezdenek megérkezni, másrészt innentől mondható el, hogy ahol össze lehetett mérni, ott Antonelli rendre gyorsabb volt Russellnél a futamokon. Ami a szerencsét illeti, az olasz versenyző autója Montmelóban leállt, Silverstone-ban pedig az élen szenvedett el komoly sérülést, de a másik oldalon Russellnek is folytatódott a pechsorozata. A nyári szünetig mindketten egy-egy futamot nyertek még, majd 59 pontos különbséggel mentek el pihenni, Hamilton pedig még mindig ott volt közöttük.

Zandvoortban a sprintet is beleszámolva nem változott a különbség, majd jött Monza, és utólag talán kijelenthető, Antonelli akkor vitte be a végső gyomrost Russellnek. Utóbbi a pole-ból, míg csapattársa motorcsere miatt a mezőny végéről indult, ám a 20. születésnapját addigra már betöltő versenyző remek tempójának és némi mázlinak köszönhetően átgázolt a mezőnyön, megszakítva a hatvan éve tartó hazai átkot Monzában.

Itt ismét a Mercedes volt a legerősebb, de máshol a riválisok olykor már a W17-es fölé nőttek. Antonelli azonban a bakui időmérős falazástól eltekintve ezt is jól menedzselte, sőt, Madridban szerencsével, Austinban pedig erőből és stratégiából zsákolt be újabb győzelmet. Ennek köszönhetően Mexikóban már csak formalitás volt a vb-cím bebiztosítása, ami meg is történt.

Ezzel pedig az eddigi legnagyobb és legjelentősebb rekorddöntését hajtotta végre. Vasárnap ugyanis 20 évesen és 68 naposan ült fel az F1 trónjára, vagyis több mint három esztendővel fiatalabb, mint az eddigi csúcstartó, Sebastian Vettel volt, amikor 2010-ben 23 évesen és 134 naposan minden idők legfiatalabb világbajnoka lett. A tévedés jogát fenntartjuk, de talán nem túl nagy bátorság kijelenteni, hogy az új rekord tovább fog élni 16 esztendőnél.

A legfontosabb támaszok

Másokhoz hasonlóan természetesen Antonelli sem lehetett volna világbajnok, ha nincsenek olyanok, akik ilyen-olyan módon támogatják őt ezen az úton. Közöttük is akadnak kiemelkedően jelentős szereplők. Mint például a családja, és bár szakmailag nyilvánvalóan édesapja segített neki a legtöbbet, nem csak őt emelte ki.

„Nagyon szoros a kapcsolatom a családommal – hangsúlyozta. – A kishúgommal is. Ő nagy rajongóm, az első számú szurkolóm, és egyre többet ért ebből a sportágból. Nem akar vezetni, aminek anyukám és apukám nagyon örülnek, a tornát szereti. De ő a legédesebb. Idén párszor eljött. Miamiban is ott volt, ami nagyszerű volt, mert megnyertem a futamot, és csináltunk egy nagyon aranyos fotót a stadionban, ő pedig beállította profilképnek a WhatsAppon. Nagyon aranyos, de apukám és anyukám is. Apukámról sokat beszélek, de anyukámról valószínűleg nem eleget. Ő volt az, aki elvitt minden gokartversenyre. Nem volt könnyű neki, mert össze kellett egyeztetnie a munkát és azt, hogy engem elvigyen a futamokra, mivel apukám a saját versenycsapatát működtette, illetve még mindig működteti, úgyhogy ez nagyon lefoglalta. Szóval nem mindig tudott eljönni a futamokra. Mindkettőjükkel nagyon szoros a kapcsolatom. Apukámmal is. Azt mondanám, hogy ő a legnagyobb támaszom, hiszen benne van a sportágban, és mindent megtanított nekem.”

A Mercedes felől nyilvánvalóan elsődlegesen Wolffot kell kiemelni, hiszen hosszú ideje együtt dolgoznak. A jelenleg 54 esztendős üzletember az évek során rengeteg támogatást nyújtott Antonellinek, és ebbe nem csupán a versenyzés tartozik bele. A csapatfőnök ugyanis azt szeretné, hogy pilótája ne csak a pályán, hanem azon kívül is boldog legyen, ezért az élet minden területén szívesen látja el őt tanácsokkal.

„2018 óta vele vagyok – mondta még tavaly Antonelli. – Vele voltam először a pályán, mellette álltam, amikor a monacói első szabadedzést néztem. Az évek során jó kapcsolatot építettünk ki. Természetesen nemcsak szakmai kapcsolatot, hanem versenyzésen kívüli kapcsolatot is, amely szintén jó. Amikor van némi időnk, egy részét annak is együtt töltjük. Az idei év elején például elmentem Ausztriába, és együtt vezettünk a jégen. Mindig jó vele időt tölteni, szórakoztató.”

Végezetül pedig a már említett Bonnington mellett sem mehetünk el. Ő is nagy bravúrt hajtott végre, hiszen a Hamiltonnal elért sikerek után egy tapasztalatlan pilótával kellett megtalálnia a közös hangot. Ez pedig eleinte kihívás volt, hiszen Antonelli személyiség terén is egészen más volt a brit versenyzőhöz képest.

„Nagyon jó – jellemezte Antonelli még 2025-ben a kapcsolatukat. – Kezdetben láttam, hogy kicsit feszült, mert én olyan típus vagyok, aki nagyon hajlamos a testi érintkezésre, szeretek megölelni embereket, szeretem megérinteni őket, és Bono ehhez nem volt hozzászokva, ő inkább »brit«. Most, hogy kezd megnyílni, nagyon örülök, amikor odajön, hogy megöleljen.”

Szerethető karakter

Amikor nyáron még megvolt rá az esély, hogy valódi bajnoki harc lesz a Mercedes párosa között, Juan Pablo Montoyának volt egy érdekes megszólalása. A hétszeres F1-es futamgyőztes szerint az olasz versenyző ellen azért nehéz küzdeni, mert nincs meg az ellenszenv nyújtotta extra motiváció. Antonelli ugyanis egy igazán szerethető figura.

Persze a pályán időnként mások kárára is hibázott, de ebből nem alakult ki konfliktus, és egyébként sincsenek olyan nyilatkozatai, amelyek antipátiát válthatnak ki a közvéleményből. Nincsenek kirohanásai, a nyomást pedig látszólag annyira jól kezelte, hogy lényegében mosolyogva verte meg a mezőnyt. Persze a színfalak mögött azért olykor kiadja az indulatait.

„Próbálom magamban tartani, és igyekszem nem túlságosan kimutatni, ám van néhány ember, aki előtt felrobbanok – árulta el, hogyan kezeli, amikor felmegy benne a pumpa. – Ez azonban segít, jobban érzem magam tőle. Amikor abban az adott pillanatban képes vagyok kiengedni a dühöt, akkor utána jobban érzem magam, mivel ha magamban kell tartanom, az rossz. Még az is lehet, hogy a következő napon felébredek, és még mindig ideges vagy mérges vagyok. Ugyanakkor próbálom nem túlságosan kimutatni.”

Antonelliről közismert, hogy mesterien űzi mások megviccelését. A Mercedes közösségi oldalain gyakran jelennek meg ezzel kapcsolatos videók, amelyek egy részében persze ő az, aki visszakapja a kölcsönt. Természetesen mindez nem a Forma–1-ben alakult ki, sőt, korábban Bearmannel együtt egy nagyobb horderejű csínytevést is végrehajtottak.

„Tavaly Spában megvicceltük a fizióját, a személyi edzőjét – mesélte még 2025-ben. – Elloptuk a bankkártyáját, majd felmentünk az internetre, és találomra elkezdtünk dolgokat venni vele. Amikor vásároltunk, megkérdeztem, hogy »tudod az edződ lakcímét?«. Erre ő: »Igen, tudom.« Szóval mindent, amit vettünk, elszállíttattunk a házához. Semmit nem mondtunk neki. Az edző nem vette észre, hogy mintegy két órára elloptuk a bankkártyáját. Emlékszem, megnézte a telefonját, és mondta, hogy »miért jön ez a cucc a házamhoz? Nem vettem ilyesmit.« Aztán elmondtuk neki, hogy elloptuk a bankkártyáját, vásároltunk dolgokat, és elküldtük a házához.”

Antonelliben az is becsülendő tulajdonság, hogy az autóversenyzés mellett sem feledkezett meg a tanulás fontosságáról, ami – ne adj’ isten – egy komoly sérülés esetén kifejezetten jól jöhet. Pedig a középiskolát úgy kellett befejeznie, hogy már Forma–1-es újoncnak mondhatta magát, ennek ellenére ebbe is mindent beleadott.

„Ez az utolsó évem az iskolában – magyarázta akkoriban. – Jön az érettségi, úgyhogy jelenleg próbálok időpontot egyeztetni, amikor megcsinálhatom, ami elég nehéz. Sok segítséget kapok az iskolától, nem fogok hazudni, elküldik nekem a dolgokat. Ugyanakkor ez nagy elköteleződést jelent. Hogy őszinte legyek, mindig azt mondom, hogy nagyon szeretném ezt csinálni, de amikor visszagondolok, ez is fontos. Nagyon sok évet teljesítettem az iskolában, és kár lenne az utolsó évben abbahagyni. Emellett anyukámnak ez rendkívül fontos, úgyhogy érte is meg fogom csinálni.”

Hogy milyen nevelést visz magával Antonelli otthonról, arra talán édesapja szavai mutatnak rá a leginkább, amikor arra a kérdésre válaszolt a Graining F1-nek, hogy fia mivel tenné őt igazán büszkévé: „Szeretném, ha példakép lenne más gyerekek számára, és nem is annyira a pályán elért eredményei miatt, hanem inkább azért, amilyen azon kívül. Egy átlagos, két lábbal a földön járó tizenkilenc éves, aki szívét lelkét-beleadva azt csinálja, amit imád.” Nos, Marco Antonelli jelenleg minden téren több mint elégedett lehet.