Két évvel azután, hogy a 2024-es Szingapúri Nagydíjat követően véget ért a Forma–1-es pályafutása, Daniel Ricciardo volt a Beyond the Grid podcast vendége. A 37 esztendős ausztrál sok mindenről beszélt, így szóba jött egy esetleges visszatérés és az is, hogy megbánta-e a Red Bulltól való távozását.
Ricciardo azzal kezdte a beszélgetést, hogy elmondta, hosszú időbe telt feldolgoznia, hogy pályafutása nem úgy ért véget, ahogyan azt ő szerette volna, hiszen miután a Red Bull mentőövet dobott neki azzal, hogy 2023-ban visszavette őt a Racing Bullsba, a nyolcszoros futamgyőztes nem tudta bizonyítani, hogy még mindig megvan benne az, ami az anyacsapatba visszakerüléshez kell, így a 2024-es Szingapúri Nagydíj után lecserélték őt Liam Lawsonra.
Az interjú későbbi részében azonban előkerült a visszatérés témája – na nem az F1-be, azt a fejezetet Ricciardo ugyanis teljességgel lezárta –, az ausztrál pedig hosszasan ecsetelte, hogy a megfelelő körülmények és mentális állapot esetén nem zárkózna el egy Le Mans-i 24 óráson való indulástól.
„Az a gondolat, hogy ismét végigcsináljak egy teljes bajnokságot vagy valami hasonlót, továbbra sem hangzik különösebben izgalmasnak. Talán valami egyszeri szereplés, például Le Mans-ban. Elképzelhető, hogy egy ilyen lehetőség fel tudná kelteni az érdeklődésemet. Ha ismét felvenném a sisakot, és a versenyzésről kellemesebb emlék maradna bennem, mint ami Szingapúr és az egész történet után megmaradt, az valószínűleg szebb lezárást jelentene” – elmélkedett, majd amikor arról kérdezték, kivel ülne egy autóba, rögtön megnevezte korábbi csapattársát, Max Verstappent.
„Nem akarok nyomást helyezni rá, de Max nyilvánvalóan előkelő helyen szerepelne a listámon. Majd meglátjuk. Ha minden megfelelően alakul, a körülmények is összeállnak, úgy érzem, hogy ez a helyes döntés, és a megfelelő okokból vállalnám, akkor talán nem mondanám azt, hogy soha” – mondta, mire Tom Clarkson, a podcast házigazdája bedobta egy másik korábbi csapattárs, az F1-es visszavonulása után Le Mans-nal szintén kacérkodó, a Porsche-val tesztelő Sebastian Vettel nevét. „Hát, kenjetek be vajjal, és nevezzetek keksznek! Az nagyon menő lenne” – reagált hatalmas vigyorral Ricciardo.
Az F1-ben 2011 és 2024 között 257 futamon részt vevő versenyző ezután arról beszélt, nagyon meg kellene gondolnia, hogy milyen okból is tér vissza. „Biztos akarok lenni abban, hogy nem az egóm miatt teszem, vagy azért, hogy valamilyen mesébe illő befejezést kapjon a történetem. Ennek belülről kell fakadnia, valóban akarnom kell, és nem azért csinálnám, hogy másoknak örömet szerezzek. Van bennem egy rész, amely nagyon szívesen megtenné ezt mindazokért, akik az évek során törődtek velem, támogattak és szerettek, és akiknek szintén fájt, ahogyan a pályafutásom véget ért. Vajon csak azért mennék Le Mans-ba, hogy versenyezzek, és egyszerűen örüljek annak, hogy ott lehetek, vagy azért, hogy megpróbáljak nyerni. Bármennyire is szeretném azt mondani, hogy »ó, egyszerűen csak élvezném az élményt, és magamba szívnám az egészet«, amint felkerül a sisak, minden megváltozik.”
„Nem tennék fel erre mindent. Ha részt vennék rajta, az nem változtatná meg azt, ahogyan most érzek. Az eredmény sem határozná meg, hogyan alakulnak a dolgok a későbbiekben. De azt sem tagadhatom, hogy ha belevágnék, akkor rendesen akarnám csinálni. Talán ezt is tisztáznom kell még magamban. Valóban benne van a szívem? A megfelelő okokból csinálnám? Ráadásul ha másokkal osztozol egy autón, őket sem akarod cserben hagyni.”
Megbánta?
A beszélgetés során természetesen a múlt is szóba került, Clarkson pedig megkérdezte Ricciardótól, hogy megbánta-e, amiért a 2018-as szezont követően elhagyta a Red Bullt és aláírt a Renault-hoz. Hiszen mint arra bizonyára sokan emlékeznek, nem jött be az ausztrál versenyző számítása, a franciákkal ugyanis csak két dobogós helyezést szerzett, majd már a 2020-as szezon előtt aláírt a McLarenhez, ahol viszont a 2021-es monzai győzelme ellenére igazi mélyrepülés következett, így a 2022-es szezon végén, a szerződését idő előtt felbontva kellett távoznia.
„Még mindig nem igazán tudom, hogyan válaszoljak erre, mert semmiképpen sem szeretném azt mondani, hogy »ó, igen, világbajnok lettem volna, ha maradok a Red Bullnál«, hiszen ez egy olyan valóság, amelyet soha nem éltünk meg. Max azóta bebizonyította, hogy minden idők egyik legjobbja, és ezt sem szeretném semmibe venni azzal, hogy azt mondom: »igen, legyőztem volna Maxot, és világbajnok lettem volna«. Ez egyáltalán nem lett volna könnyű feladat, és szerintem vele szemben is kissé igazságtalan lenne ilyet állítani. Nyilvánvalóan nagyon tisztelem őt. Azt viszont mindenképpen elismerem, hogy ez egy olyan döntés volt… Ha elmesélnék mindent, ami akkoriban történt, az egészen őrületes lenne” – felelte.
„Ha röviden kell válaszolnom, akkor igen, bárcsak maradtam volna, de… Nem is tudom – folytatta. – Akkoriban azért távoztam, mert úgy éreztem, kezdtem túlságosan elkényelmesedni, kissé önelégültté válni. Azt hiszem, bennem volt a vágy, hogy valami mást is kipróbáljak. Ez nem ennyire fekete-fehér. Ha világbajnok akartam lenni, akkor az jelentette volna a legjobb lehetőséget? Igen, egyértelműen. Nagyon szeretném tudni, hogyan alakult volna az életem, ha maradok. Nem akarom azt mondani, hogy ez kísért, de ez az az egyetlen nagy kérdőjel, amelynél mindig arra gondolok: »Hmm, borzasztóan érdekelne, hogyan alakultak volna a dolgok.«”
Sokan most bizonyára azt gondolják, hogy semmi esélye sem lett volna az egyre jobbá váló Verstappen ellen. Ricciardo szavaiból pedig kiérződött, hogy ő sem tarja elképzelhetetlennek, hogy ez lett volna a helyzet.
„Az is egy lehetséges forgatókönyv, hogy Max tovább fejlődött volna, egyre nagyobb lendületbe jön, én pedig… Nem tudom, képes lettem volna-e folyamatosan magasabb szintre emelni a teljesítményemet. Ezt nehéz megmondani. Abban a 2018-as évben nyertem néhány versenyt, és pole pozíciót is szereztem. Még mindig nagyon versenyképes voltam, ezért nem kételkedem abban, hogy továbbra is fel tudtam volna venni a versenyt Maxszal, de… Ez nehéz kérdés. Az egyértelmű, hogy onnantól kezdve az utam kissé kanyargóssá és rögössé vált. Kétségtelenül sorsfordító pillanat volt. Szóval, ha újra átélhetném azt az időszakot, maradnék-e, és rendkívül kíváncsi vagyok-e arra, hogy mi történt volna? Igen, mindkét kérdésre igen a válasz. Nevezhetjük ezt megbánásnak, kíváncsiságnak vagy bármi másnak, de akkor is azt mondom, hogy igen.”