Brit versenyzők sajátították ki az első három rajthelyet egy Forma-1-es nagydíjra, ami 56 éve fordult elő utoljára. De még ennél is mélyebb és rendkívülibb különlegesség küszöbén áll George Russell, Lewis Hamilton és Lando Norris a Brit Nagydíj előtt.
Kezdjük a legegyszerűbb ténnyel, amire a szombati silverstone-i időmérő végeztével a brit Sky Sports azonnal felhívta a figyelmet: az 1968-as Dél-afrikai Nagydíj óta először történt meg, hogy három brit versenyző zárt az élen egy időmérő edzést. Akkor Jim Clark, Graham Hill és Jackie Stewart hozták össze ezt a dicsőséget az országnak, és sok-sok évtizedet kellett várni, hogy most Russell, Hamilton és Norris ezt megismételjék.
Nem sok nemzet olyan szerencsés, hogy egyáltalán egyidejűleg legalább három versenyzővel rendelkezzen a rajtrácson, és bár a legmélyebb autósportos tradíciókkal rendelkező Nagy-Britannia leggyakrabban teljesítette ezt a kitételt, még emellett is ritka, hogy egy ország három versenyzője egyaránt az élmezőnyhöz tartozó autóval rendelkezzen – elég abba belegondolni, hogy még az idei szezon elején is egészen valószínűtlennek látszott, hogy ez ebben az évben megtörténhet.
Meglepetés az időmérőn, a Mercedesé a pole és az első rajtsor a Brit Nagydíjra
Voltak azonban idők, amikor a szigetország lakói a mostaninál sokkal prominensebb, mondhatni uralkodó szerepet töltöttek be a mezőnyben. Az az 1968-as kyalami hétvége már rendkívül messzinek tűnik, az viszont akkor már a 21. alkalom volt, amikor (legalább) három brit kvalifikált az élre! Még tovább szűkítve: az 1957-es szezonzáró és az említett 68-as szezonnyitó között eltelt bő egy évtized során, összesen 99 nagydíj alatt hozták össze ezt a 21-et a britek. Igazi domináns korszak volt ez az ország számára, kezdetben Mike Hawthorn, Stirling Moss és Tony Brooks, később Clark, Hill, Stewart és John Sturtees nevével fémjelezve. Öt esetben ráadásul a rajtrács első négy helyezettje is brit volt, akik egyes pályákon még elfértek mind az első rajtsorban – utolsóként 1967-ben Silverstone és a Nürburgring szakított a 4-3-4-es felosztású rajtráccsal. Olyan viszont, hogy hazai pályán sajátítsák ki az első három rajtkockát a britek, csak egyszer történt meg, 1962-ben, amikor Aintree-ben volt a futam.
Az a történelmi 1968-a Dél-afrikai Nagydíj volt Jim Clark utolsó F1-es futama, hiszen ezt követően halálos balesetet szenvedett egy F2-es versenyen, ezzel pedig szimbolikusan, de a statisztikák szerint is lezárult a britek nagy korszaka.
És bár akadt 10 olyan futam is az F1 történetében, amikor a dobogó mindhárom fokára brit pilóták állhattak fel, ez a 10-es és a 21-es lista mégis csupán egyetlen ponton keresztezi egymást: az 1958-as portói Portugál Nagydíjon, ahol Moss, Hawthorn és Stuart Lewis-Evans az első három pozícióból rajtoltak, majd ugyanilyen sorrendben is értek célba.
Ezt a britekkel eddig egyetlen egyszer megtörtént különlegességet ismételheti meg a 2024-es Brit Nagydíjon Russell, Hamilton és Norris, ha bármilyen sorrendben, de ők végeznek a dobogón is. Másra nem számíthat a nemzet, idén csak ők hárman képviselik a királyságot az F1-ben, ám jövőre már Oliver Bearman is csatlakozik hozzájuk.
A briteken kívül két nemzet van még a sport történetében, amelyeknek rövidebb domináns időszakok során sikerült elhozni az első három helyet időmérőkről és futamokról: 1952-53 során az olaszoknak, a 80-as évek első felében pedig a franciáknak. A britek 21-éhez képest ez a két nemzet csak öt-öt alkalommal kvalifikált három versenyzővel a mezőny élére, de sokkal jobb hatékonysággal váltották azokat egyszínű dobogóra, hiszen az olaszoknak is sikerült egyszer az időmérő után a futamot is besöpörni (az 1952-es Francia Nagydíjon), és a franciáknak is (az 1982-es Francia Nagydíjon). A szinte csak amerikaiak részvételével zajló, 1950 és 1960 között az F1-es naptár részét képező Indianapolis 500-aktól most tekintsünk el, ott a hazaiak ezt zsinórban 11 évben akadálytalanul megtehették.
A kimaxolt nemzeti tökéletességet tehát mindmáig csak 1982-ben a Paul Ricardon sikerült elérni: hazai pályán indult az első három rajthelyről René Arnoux, Alain Prost és Didier Pironi, s ugyanebben a sorrendben fel is állhattak a dobogóra. Mi több, ezzel a Renault autói kettős győzelmet arattak, sőt, negyedik franciaként Patrick Tambay követte a célban a dobogósokat – de ezek már tényleg csak extrák.
Amire figyelhetünk: utoljára az 1968-as USA Nagydíjon, Watkins Glenben állt együtt három brit a dobogón (Stewart, Hill, Surtees), 1958-ban Portóban végeztek legutóbb az első három rajthelyről a dobogón, ha pedig ez ismét megtörténne Silvestone-ban, azzal egyúttal a britek teljesítenék azt a tökéletes hazai hétvégét is, ami eddig csupán egyszer, 42 évvel ezelőtt a franciáknak sikerült.