Max Verstappen és a Red Bull megnyerték a Bahreini Nagydíjat Sepangban, de ez semmiképpen sem egy tucatgyőzelem volt az F1-történelem egyik legsikeresebb párosától, mint az a hétvége statisztikai összefoglalójából kiderül.

Verstappen 16 verseny után, a tavalyi szezonzáró óta először nyert futamot. Ezzel a harmadik leghosszabb nyeretlenségi sorozatot zárta le karrierjében. A második leghosszabb a debütálása és az első győzelme, a leghosszabb, 31 futamos pedig az első és a második győzelme között történt – utóbbinak szintén Sepangban vetett véget 2017-ben.

A malajziai pálya kilenc év után tért vissza a naptárba, Verstappen pedig győzelmével meg is döntött egy rekordot: mostantól ő az a versenyző, akinek egyazon pályán aratott két győzelme között a legtöbb idő telt el, kilenc év, egész pontosan 3291 nap. Előzőleg Nigel Mansell tartotta ezt a csúcsot, ő hét évet várt, hogy 1985 után 1992-ben újra nyerjen Kyalamiban. Mansell esete is hasonló körülmények között született, hiszen a dél-afrikai pályán sem rendeztek versenyt ez a két év között.

A Red Bull Ford révén új motorgyártó szerzett futamgyőzelmet az F1-ben, ami ritkaság a sportban. Nehéz pontosan összeszámolni, hogy hány motorgyártónak van győzelme a kezdetek óta, hiszen szponzorációk, átnevezések miatt a listákon ugyanaz az erőforrás többször is szerepel (a Red Bullnál korábban például a Renault és TAG Heuer ugyanazt a motort rejtette, később pedig ugyanez volt a helyzet a Honda, az RBPT Honda és az RBPT esetében is). Ha próbálunk csak a tényleg különböző motorgyártókra szorítkozni, akkor talán a 17. F1-es győztesként tekinthetünk a Red Bull saját motorjára. És ha ilyen szigorúan vesszük, akkor az utolsó új motorgyártót, amely nyert az F1-ben, csak 1982-ben találjuk, amikor Nelson Piquet megnyerte a Kanadai Nagydíjat a BMW által meghajtott Brabhammel.

Persze a Red Bullnak a Ford is segédkezik a gyártás egyes folyamataiban, ők pedig már egyáltalán nem újoncok, hanem az F1-történelem harmadik legsikeresebb motorgyártói az élen szorosan álló Ferrari és a Mercedes mögött 176 győzelemmel. A legutóbbi Ford-győzelem viszont már meglehetősen régen, a 2003-as Brazil Nagydíjon született Giancarlo Fisichella Jordanje révén.

A pole-szerző motorok listájára szintén felkerült új belépőként a Red Bull Ford. Noha az F1 történetében kevesebb pilóta szerzett rajtelsőséget, mint futamgyőzelmet, motorok esetében fordított a helyzet, hiszen több olyan erőforrás is tudott leggyorsabb kört jegyezni időmérőkön, amely versenyt sohasem nyert, mint például a Toyota, a Hart vagy a Lancia.

Soha egyetlen csapatnak sem sikerült még egy szezon összes rajtelsőségét megszereznie, és bár a Mercedesnek eddig esélye volt erre, a Red Bull most megfosztotta őket ettől a lehetőségtől. Nyolc F1-es szezon volt már, amelyeken egyetlen elvesztett pole-on múlt egy csapat teljes söprése. A legutóbbi ilyen esetben, 2016-ban szintén egy Red Bull-pole köpött bele szintén a Mercedes levesébe.

Verstappen = Schumacher < Hamilton

Verstappen a 72. futamgyőzelmét aratta, amivel egy történelmileg jelentős mérföldkőhöz érkezett. Ugyanennyiszer nyert Michael Schumacher a Ferrari színeiben, a holland tehát most beérte őt az egy csapattal szerzett győzelmek tekintetében. Ez viszont már nem rekord azóta, hogy Lewis Hamilton 2020-ban Isztambulban máig utolsó világbajnoki címe mellé begyűjtötte 73. győzelmét is a Mercedesszel. A brit végül 84-gyel állította fel az új rekordot, és valószínűtlen, hogy a Mercedes színeiben fog még futamot nyerni, vagyis beérhető célpont Verstappen számára.

A holland egy másik szempontból is a nagy hármas tagja lett: 11. egymást követő szezonjában tudott futamot nyerni, legalább ilyen hosszú sorozatra pedig csak Hamilton és Schumacher volt képes. Ők 15 éven át voltak ott legalább egyszer a dobogó tetején.

Verstappen és Hamilton 15. alkalommal osztoztak az első rajtsoron, a legutóbbi viszont már több mint három éve történt, a 2023-as Magyar Nagydíjon.

Malajziában

22. nekifutásra megrendezték az első esős Bahreini Nagydíjat. A következő generációk izgatottan lapozzák majd fel a múltbeli összefoglalókat, hogy milyen lehetett ez a sivatagi futam ilyen rendkívüli időjárási körülmények között, hogy aztán csalódottan konstatálják, valójában a világ egyik legcsapadékosabb éghajlati övén zajlott a verseny, Malajziában.

Sepangban 20. alkalommal versenyzett az F1, és itt ez már az ötödik eső által befolyásolt futam volt.

Nem példátlan, hogy más ország nevét viselje egy nagydíj, mint amelyben a verseny zajlik: a múltban rendeztek már egy Svájci Nagydíjat a franciaországi Dijonban, két Luxemburgi Nagydíjat a németországi Nürburgringen és 26 San Marinó-i Nagydíjat az olaszországi Imolában, de ezek a pályák közel voltak a névadó országhoz, semmiképp nem 6000 kilométer távolságra, mint most Bahrein és Sepang esetében. A mostani volt tehát a 30. alkalom, hogy egy pályán másik ország nagyíja zajlott. Persze az utóbbi évtizedben már nagyon elburjánzottak az olyan nagydíjak is, amelyek szintén nem az adott ország, hanem egy város, egy régió vagy tulajdonképpen akárni nevét viselik.

Amikor Piastri állt az élen

De más bizarr jelenséget is hozott a futam, ami nem olyan, mint aminek elsőre látszott. Emlékezzünk csak vissza, ki vezetett Sepangban az első kör végén! Kimi Antonelli, aki lerajtolta Verstappent és utána a 12. körig ki sem adta a vezetést a kezéből? Nem, valójában az első kör végén Verstappen vezette a versenyt, a második végén pedig Oscar Piastri! Hogy ez hogyan lehetséges, amikor a rajt után egyáltalán nem ezt láttuk a képernyőn? Hát úgy, hogy a versenytáv már a biztonsági autó mögötti körökkel elkezdett peregni, az állórajtot a második kör végén rendelték el, ekkor pedig többen nem álltak fel a rajtrácsra, hanem Piastri vezetésével kihajtottak kerékcserére – majd a célvonalat mindenki másnál korábban átlépve felsorakoztak a bokszutca végén, a rajtra várva.

Így az időmérési adatok szerint a második kör végén Piastri, Gabriel Bortoleto és Lance Stroll állt a futam első három helyén, hogy aztán a következő kört már csak a 10., a 11. és a 13. helyen zárják. A bahreini esőfutamhoz hasonlóan még egy olyan dolog, ami izgalmasabbnak néz ki, mint amilyen valójában volt. És eseménydús állórajt a futam elején ide vagy oda, valójában az F1-történelem 16. biztonsági autó mögött megkezdődött versenyének számít ez a mostani.

Hirtelen 46

Fernando Alonso a múlt hét folyamán bejelentette, hogy 2027-ben is az Aston Martin versenyzője marad a Forma–1-ben. Mindez azt jelenti, hogy:

– Jövőre július 29-én már 46 éves lesz, és abban a hónapban megelőzi Graham Hillt is, aki 1975-ben a legutóbbi olyan versenyző volt, aki idősebben versenyzett, mint amennyi Alonso jelenleg.

– A 2027-es versenynaptár tervezett szezonjárójáig, december 12-ig még további négy és fél hónap fog eltelni, Alonso ekkor a valaha volt 30. legidősebb F1-es pilóta lehet. Az akkor előtte állók nagy többsége persze még az 1950-es években versenyzett. Ha a spanyol rajthoz áll a jövő évi szezonzárón, akkor a legutóbbi nála is idősebb F1-es pilóta a zimbabwei (akkor rodéziai) John Love lesz, aki 47 is elmúlt, amikor 1972-ben utoljára versenyzett a Dél-afrikai Nagydíjon. Amennyiben Alonso még 2028-ra is maradna, akkor Love-ot is átugorva már a 22. helyre lépne előre a korossági rangsorban.

– Ha dobogóra állna jövőre, a 6. vagy 7. legidősebb lesz, akinek ez valaha összejött. Ha pedig ősszel nyerne futamot, már Juan Manuel Fangiót is megelőzné a legidősebb győztesek rangsorának harmadik helyén, és már csak Giuseppe Farina és az 53 évével beérhetetlen Luigi Fagioli lenne előtte.

– Amennyiben a jövő év végéig Alonso minden futamon elindul, 472 nagydíjrajt lesz a neve mellett, és ekkor azzal az elképesztő adattal büszkélkedhet majd, hogy a valaha megrendezett összes F1-es verseny 39,5%-án részt vett!