1997-ben ezen a napon, május 11-én rendezték a Monacói Nagydíjat, amelyet Michael Schumacher brutális, közel egy perces előnnyel nyert meg. A Ferrari remek döntést hozott a rajt előtt, hogy aztán a német versenyző számára még egy súlyos időveszteség is beleférjen, miközben riválisai sorra betliztek.
1997-ben május 11-én rendezték a Monacói Nagydíjat, és bár a közvélekedés szerint az egy évvel korábbi barcelonai futam volt Michael Schumacher pályafutásának legjobb esős teljesítménye, az biztos, hogy az egy évvel azutáni hercegségbeli futam szintén ott van a legemlékezetesebb szereplései között.
Miután az 1996-os idényben a csapnivaló autó ellenére három győzelem is összejött a német pilótának az első, Ferrari színeiben teljesített szezonjában, a maranellóiak a következő idényre már sokkal jobb csomaggal álltak elő. Persze még mindig egyértelműen a Williams autója volt a leggyorsabb, de Schumacher már fel tudta velük venni a versenyt.
Egy körön ugyanakkor még mindig a Williams volt az úr, ezt igazolja, hogy Jacques Villeneuve mind a négy pole pozíciót begyűjtötte a monacói futam előtt rendezett versenyeken. Azonban ezekből csak kettőt váltott győzelemre, Melbourne-ben és Imolában pedig kiesett, így bár vezette a bajnokságot, Schumacher hátránya csupán 6 pont volt vele szemben. Ilyen helyzetben érkezett meg a mezőny Monacóba.
A hercegségben aztán megtört a jég, ugyanis a kanadai versenyző csupán a harmadik rajthelyre kvalifikált. Ennek ellenére így is egy Williams szerezte meg az első rajthelyet, hiszen csapattársa, Heinz-Harald Frentzen pályafutása során először bizonyult a leggyorsabbnak időmérőn. Schumacher viszont abszolút felvette vele a versenyt, és csupán 19 ezreddel kapott ki tőle.
A futam előtt fél órával azonban érkezett a fordulat: eleredt az eső, és a rajtig nem volt egyértelmű, hogy slick vagy intermediate abroncsokon érdemes elindulni. Schumacher az eredeti és a tartalékautójával is feltérképezte a pályát a bokszutca kinyitása után, előbbivel esős, utóbbival száraz beállításokat használva. Végül aztán a Ferrari a köztes esőgumik és esős beállítás mellett döntött, a német ráadásul a többi, Goodyear-t használó versenyzővel ellentétben az amerikai gyártó 1996-os specifikációjú abroncsait preferálta, ami kiváló választásnak bizonyult.
Schumacher ugyanis lerajtolta a slickeken kezdő Frentzent, és már az első körben elképesztő előnyt épített ki: amikor először átszelte a rajt-célvonalat, 6,654 másodperccel vezetett a két Jordan, Giancarlo Fisichella és Ralf Schumacher előtt. A Ferrari pilótája ezután sem lassított, és az 5. kör végére már döbbenetes, 22 másodperces előny birtokában volt.
Ezzel párhuzamosan a konstruktőri tabella első négy helyezettjéből a másik három istálló versenyzői valósággal bukdácsoltak: a száraz pályás beállításokkal rajtoló két Williams már az 1. körben kijött intermediate abroncsokért, később viszont egyikük sem tudta befejezni a futamot: Villeneuve a 17., míg Frentzen a 39. körben törte össze az autót, majd adta fel a versenyt.
Ennél is korábban ért véget a viadal a McLaren pilótái számára. David Coulthard az alagút utáni sikánnál pördült meg a 2. körben, Mika Häkkinen pedig ennek következményeként hátulról nekiment Jean Alesi Benettonjának, miközben mindketten próbálták elkerülni a skót versenyzőt. A wokingiak mindkét pilótája kiesett, míg a francia versenyző tovább tudott menni, de Villeneuve hibájával egy időben ő is kipördült. Csapattársa, Gerhard Berger legalább a célig eljutott, de kilencedik helyével pontot ő sem szerzett.
Eközben Michael Schumacher magabiztosan vezetett, ám ekkorra már nem Fisichella, hanem Rubens Barrichello előtt. Az első szezonját teljesítő Stewart istálló a többséggel ellentétben nem a Goodyear, hanem a Bridgestone abroncsait használta, amelyek ilyen körülmények között sokkal jobban működtek. A brazil pilóta csupán a tizedik helyről rajtolt, de viszonylag hamar a második pozícióban találta magát.
Schumacher ellen viszont neki sem volt ellenszere. A német versenyző olyannyira mindenki előtt járt, hogy még egy súlyos hiba is belefért neki: az 53. körben ugyanis nem tudta bevenni a Sainte Devote kanyart és a menekülőútra hajtott, ami 10 másodpercébe került. Barrichello azonban annyira messze volt tőle, hogy még így sem lehetett szó előzésről.
A Ferrari pilótája végül 53,306 másodperces előnnyel szelte át a célvonalat, amivel megszerezte szezonbeli első győzelmét, egyúttal átvette a vezetést a bajnoki tabellán. Barrichello a Stewart történetének nemhogy első dobogóját, de első pontjait szállította, ám mint később kiderült, a csapat az egész szezonban mindössze ennyit tudott felmutatni.
Schumacher csapattársa, Eddie Irvine még későbbi utódjánál is nagyobb felzárkózást mutatott be, hiszen ő csak a tizenötödik helyet szerezte meg az időmérőn. Az ír versenyző hátránya már közel másfél percre rúgott Schumacherrel szemben. A 4. helyen az előző évi verseny meglepetésgyőztese, Olivier Panis jött be, az utolsó két pontszerző helyet pedig a már egyaránt körhátrányban végző Mika Salo és Fisichella kaparintotta meg.