Nigel Mansell felidézte egykori csapattársának, Elio de Angelisnek a halálos balesetét, amelynek során többek között ő és Keke Rosberg is próbált segíteni a szerencsétlenül járt versenyzőn. A későbbi világbajnok elmondta, a történtek hatására mindkettőjük szemlélete örökre megváltozott.

Nigel Mansell 1981 és 1992 között folyamatosan a Forma–1-es mezőny tagja volt, így Gilles Villeneuve és Riccardo Paletti tragédiáját is a mezőny tagjaként élte át. Tizenkét évvel később, Roland Ratzenberger és Ayrton Senna elvesztésének pillanatában ugyan éppen nem volt a mezőnyben, de annak az évnek a későbbi szakaszában visszatért, így az akkori hangulatot is testközelből megtapasztalhatta.

Ugyanakkor alighanem egy másik F1-es haláleset volt rá a legnagyobb hatással. 1986-ban többen is részt vettek egy privát teszten a Paul Ricardon, amikor Elio de Angelis végzetes balesetet szenvedett. A későbbi világbajnok a ’Road to Success’ podcast vendégeként ezt az alkalmat idézte fel arra a kérdésre, hogy mi volt az az eset, amelynek hatására változtatott akár a vezetési stílusán, akár a hozzáállásán.

„Nem egy verseny volt – felelte. – Azt hiszem, Keke Rosberg és a saját nevemben is beszélhetek. Volt egy tesztünk a Paul Ricardon a 80-as évek elején. Elio megelőzött a Brabhammel, és kétszáz mérföld per óránál [több mint 320 km/h – a szerk.] levált a hátsó szárny, ő pedig felborult. Láttuk a kanyar csúcspontja felől érkező füstöt, és tudtuk, hogy hatalmas baleset történt. Keke és én beültünk az autóba, odamentünk, hogy megpróbáljunk segíteni, és aztán láttunk a pálya szélén egy napozó pályabírót az overálja nélkül. A tűzoltókészülékek nem működtek, az autó felborulva égett. Keke és én igyekeztünk kihúzni Eliót az autóból, sajnos nagyon nem jártunk sikerrel, teljesen elégett.”

Ezen a ponton mindenképpen meg kell jegyezni, hogy rajtuk kívül Alan Jones, Jacques Laffite és Alain Prost is mindent megtett De Angelis megmentésének érdekében. Ez azonban nem változtat azon a szomorú tényen, hogy a kétszeres futamgyőztest nem lehetett megmenteni. Az ő tragédiája is azok közé tartozik, amelyeket több körülmény szerencsétlen összejátszása okozta.

„Anélkül, hogy belemennék a szörnyű részletekbe, Eliónak csak egy csontja tört el, a kulcscsontja – idézte fel Mansell. – Ha a tűzoltókészülékek működnek, ha vannak tűzoltó beavatkozók, vannak olyan pályabírók, akiken rajta van a tűzálló ruha, és ha mi hamarabb odaérünk, akkor megmenthettük volna Eliót. Ugyanakkor abban az időszakban így versenyeztünk, elképesztően veszélyes volt, nagyon rosszak voltak a biztonsági feltételek, az autók hihetetlenül veszélyesek vagy nagyon törékenyek voltak.”

Mansellnek már az 1980-ban futott első három versenyén is De Angelis volt a csapattársa a Lotusnál, majd négy szezont húztak le együtt, mígnem a brit versenyző a Williamshez igazolt. Nem véletlen, hogy mélyen érintették a történteket, de ez utóbbi Rosbergen még inkább megmutatkozott, hiszen 1982 világbajnoka részben emiatt a szezon végén visszavonult. „Elio meghalt, ahogyan bizonyára tudod, és az a nap Keke és az én esetemben is megváltoztatta a Forma–1-gyel, valamint az élettel kapcsolatos szemléletünket” – fogalmazott az 1992-es idény győztese.