Az október 17-én rendezett 1999-es Maláj Nagydíjat Eddie Irvine nyerte meg a visszatérő Michael Schumacher előtt, de az FIA sportfelügyelői kizárták őket, ezért úgy tűnt, hogy Mika Häkkinen bebiztosította a vb-címet. A döntést azonban semmissé tették, mert kiderült, hogy a mérési módszerek nem voltak megfelelőek. Eközben a McLaren finnjének kulcsfontosságú előzést kellett végrehajtania ahhoz, hogy később tényleg világbajnok lehessen.
1999. október 17-én, vagyis napra pontosan 27 évvel ezelőtt rendezték az első F1-es Maláj Nagydíjat. A sepangi futam a világbajnokság utolsó előtti fordulójaként debütált a versenynaptárban, a tabella élén pedig Mika Häkkinen állt. A finn versenyző 62 ponttal vezette az összetettet, de csupán 2 egységgel előzte meg riválisát, Eddie Irvine-t, miközben matematikai eséllyel még Heinz-Harald Frentzen és David Coulthard is rendelkezett, de a fordulatos Európa Nagydíjon történt kiesésük miatt számukra már nem volt reális a vb-cím.
A végső győzelemért zajló csata mellett más is lázba hozta a szurkolókat: Michael Schumacher ezen a hétvégén tért vissza a Silverstone-ban elszenvedett lábtöréséből. Az akkor még csak kétszeres világbajnok hat hétvégét hagyott ki, és bár még egyáltalán nem volt tökéletes állapotban – elsőre nem is akart visszatérni –, alkalmas volt a vezetésre.
Schumacher a Maláj Nagydíjra tért vissza lábtöréséből
Hogy mennyire volt alkalmas, azt az időmérő eredménye mutatja meg: Schumacher elképesztő fölénnyel nyerte meg az F1 történetének első malajziai időmérőjét – előnye 0,947 másodperc volt saját csapattársával, Irvine-nal szemben, Coulthardot pedig már több mint 1 másodperccel előzte meg. Häkkinen csupán a negyedik helyre kvalifikált. „Egy hónapja álmodni sem mertem volna ilyen visszatérésről – lelkendezett Schumacher az időmérő után. – Számítottunk rá, hogy erősek leszünk itt, de hogy egy másodperccel előrébb vagyunk, az egyértelműen meglepetés. Nagy durranással tértünk vissza.”
Schumacher minden bizonnyal a futamon is sima győzelmet aratott volna, de tudta, hogy ezúttal rá hárul a vízhordó szerepe. Ennek megfelelően a remek első körei után a 4. körben elengedte Irvine-t, és mindent megtett, hogy feltartsa a McLareneket. Ez Coulthard esetében nem sikerült, és a brit pilóta egy körrel később elment mellette, de hiába vette üldözőbe az ír versenyzőt, a 15. körben üzemanyagnyomás-probléma miatt kénytelen volt feladni a küzdelmet.
Schumacher az egész futam során rendkívül okosan választotta meg a tempóját, és amikor Häkkinen előtt kellett maradnia a kiállások után, akkor rákapcsolt, de figyelt, hogy Irvine-t még véletlenül se előzze meg. Ezzel belekényszerítették a McLarent egy kockázatos húzásba, és ennek eredményeképpen a finn versenyző csak a legvégén tudott visszakapaszkodni a harmadik helyre Johnny Herbert megelőzésével.
Schumacher végül így is alig több mint 1 másodperccel Irvine mögött ért célba, aki így 4 pontos előnnyel fordulhatott rá a szezonzáróra. A pályafutása negyedik, egyben utolsó futamgyőzelmét megszerző versenyző tisztában volt vele, hogy csapattársa mekkora segítséget nyújtott neki, és ezt a rá jellemző humoros formában közölte. „Ez a fickó lehangolja az embert – jelentette ki. – Nemcsak a legjobb első számú [pilóta], hanem a legjobb második számú is.”
Ekkor mindenki azt gondolta, hogy a hétvége érdemi része lezárult, a következő két hétben pedig izgatottan lehet várni a Japán Nagydíjat, ahol minden eldől. Az FIA-nál azonban másképp gondolták, és nem sokkal a leintés után óriási botrány robbant ki: a szövetség technikai küldöttje megállapította, hogy mindkét Ferrari szabálytalan, mondván, az oldaldobozra szerelt terelőelemek mérete 1 centiméterrel meghaladja az előírt maximumot, ezért a sportfelügyelők Irvine-t és Schumachert is kizárták.
Mindez azt jelentette, hogy Häkkinen megnyerte a futamot, és matematikailag is bebiztosította második világbajnoki címét. A Ferrari képviselőit nyilvánvalóan hidegzuhanyként érte a hír, Irvine például a Kuala Lumpur-i repülőtéren kapott telefonhívásból tudta meg, hogy diszkvalifikálták. Jean Todt ugyanakkor váltig állította, hogy az autójuk teljesen szabályos „A kocsi pontosan ugyanolyan műszaki állapotban volt, mint a legutóbbi, nürburgringi futamon – szögezte le a Ferrari akkori csapatfőnöke. – Emellett ezt az autót itt minden nap alaposan megvizsgálták.”
A Forma–1 történetében előtte és azóta sem történt olyan, hogy a zöld asztalnál dőljön el matematikailag a világbajnoki cím. Mindössze 1987-ben fordult elő, hogy nem egy futamon avattak világbajnokot, de az nem egy sportfelügyelői döntés, hanem Nigel Mansell sérülése miatt volt. A Williams versenyzője pénteken szenvedett balesetet Szuzukában, másnap pedig bejelentették, hogy kihagyja a hátralévő futamokat, így biztossá vált Nelson Piquet bajnoki címe. Az viszont minden bizonnyal sokat ártott volna a sorozat hírnevének, hogy ha a sportfelügyelők hirdetnek világbajnokot. Szerencsére végül abban az évben sem így történt.
A Ferrari természetesen fellebbezett az ítélet ellen, és hat nappal később már meg is született a döntés: a sportfelügyelők döntését semmissé tették, így Irvine megtarthatta a győzelmét, Schumacher pedig a második helyét, miközben Häkkinen „visszaesett” a harmadik pozícióba. Az indoklás három pontból állt: a kérdéses terelőelemek minden mérete az 5 milliméteres tűréshatáron belül volt; a technikai küldött egy olyan mérési módszerrel állapította meg a szabálytalanságot, amely nem felelt meg az előírásoknak; valamint a rendelkezésre álló mérőeszközök nem voltak elég pontosak, így nem lehetett megcáfolni a Ferrari azon állítását, hogy a terelőelemeket megfelelően rögzítették.
Ennek következtében tehát valóban a Japán Nagydíjra maradt a döntés, ahol egészen a 2021-es idényzáróig utoljára fordult elő, hogy győzelem esetén egyik bajnokaspiránsnak sem kellett számolgatnia. Végül Häkkinen simán nyert Schumacher előtt, aki ezúttal már nem engedte el Irvine-t, mert a bajnokság sorrendjén semmit nem változtatott volna.
Az előzés, amiről milliók maradtak le
Miközben természetesen nem lehet egy-egy momentumot kiemelni, mint világbajnoki címről döntő tényezőt egy 16 futamos szezonban, de mégis kijelenthető, hogy az 1999-es Malajziai Nagydíjon Mika Häkkinennek óriási szüksége volt arra, hogy két körrel a vége előtt elkapja Johnny Herbertet. Az esetet a közvetítésben nem láthattuk, de egy nézői felvétel megörökítette.
Irvine végül hiába kapta meg Schumachertől ajándékba a malajziai győzelmet, Szuzukában 3 ponttal lemaradt a vb-címről, miután csak a harmadik helyen végzett. Az sem segített volna rajta, ha Schumacher ott is elengedi, hiszen Häkkinen nyert, azaz a német pilóta csak akkor tudta volna kikaparni a gesztenyét a csapattársának, ha megelőzi a finnt. Hogy Schumacher mennyire spórolta el a szuzukai finálét, ha elspórolta egyáltalán, talán már sosem tudjuk meg, de Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója néhány évvel ezelőtt elismerte, hogy vegyes érzésekkel fogadták volna, ha nem Schumacher juttatja őket vissza a csúcsra.
Nem feltétlenül kellett volna ugyanakkor Schumacher ahhoz – vagy legalábbis nem úgy –, hogy Irvine világbajnok legyen, Malajziában ugyanis két körön múlt, hogy Johnny Herbert legyen az ír pilóta „megmentője”. Az előző futamon a Stewart első győzelmét megszerző veterán a Maláj Nagydíj hajrájában a harmadik helyen haladt, és körökön át hősiesen tartotta maga mögött Häkkinent. Két és fél körrel a vége előtt azonban hibázott a pálya középső részén, aminek köszönhetően a McLaren pilótája rátapadt, és az utolsó kanyarban kifékezte őt, ezzel pedig harmadik lett a két Ferrari mögött. Tévénézők milliói az egészből azonban egyetlen képkockát sem láthattak, a maláj rendező ugyanis nagyon nem állt a helyzet magaslatán.
Akkoriban még nem volt állandó rendezője az F1-es közvetítéseknek, a versenynaptárban debütáló Maláj Nagydíj közvetítése pedig botrányosan gyenge volt, így csodaszámba ment, ha éppen sikerült a fontos történéseket mutatni a pályán. Az egyik operatőr példéul arról is lemaradt, ahogy Schumacher átadta – aznap másodszor – az első helyet Irvine-nak, mert bár a rendező a Ferrarikat mutatta, az elengedés pillanatában a kamera kezelőjének sikerült az üres pályát venni a két autó helyett.
Ezután pedig nem váltott át a rendező a Herbert–Häkkinen csatára, hanem fontosabbnak tartotta azt mutatni, ahogy az Irvine győzelmével a vb-címre matematikai esélyét is elvesztő Heinz-Harald Frentzen közelít az ötödik helyen előtte autózó Rubens Barrichellóra.
A Redditre néhány éve kiposztolt nézői videóból azonban olyan helyről láthattuk Häkkinen kulcsfontosságú előzését, ahonnan addig nem (a fizetős F1 Digital nézői a közvetítésben is láthatták, az ottani rendező ugyanis megmutatta, ellentétben az ingyenes adáséval): a hátsó egyenes lelátójáról. A felvételen látszik, ahogy a két Ferrari fékez az utolsó kanyarba, majd jön a címvédő, és bevetődik a Stewart-Ford mellé. Íme:
Malaysian GP 1999 – Crucial Hakkinen overtake for the Championship who was never shown on TV
by u/kermvv in formula1
Mivel Herbert már nagyon küszködött a gumijaival, esélye sem volt visszatámadni, és végül jócskán lemaradva ért célba a negyedik helyen. A két körrel a leintés előtt végrehajtott előzéssel az erejével teljesen elkészülő, a dobogón leülő Häkkinen pedig 3 helyett 4 pontot szerzett, ami egy futammal később kulcsfontosságúnak bizonyult, hiszen így 5 helyett 4 pontos hátrányban várhatta a Japánban rendezett finálét.
Amennyiben a finn pilótának 5 pont lett volna a lemaradása, Irvine-nak már egy második hely is elég lett volna a vb-címhez Szuzukában, a Ferrari pedig ebben az esetben egészen biztosan félreállította volna előle Schumachert. Így mondhatjuk, hogy Häkkinennek ezen az előzésen állt vagy bukott a második világbajnoki címe.
Persze ettől még nem lehet erre az egy eseményre fogni, hogy eldöntötte a vb-címet, hiszen egy teljes szezon során számtalan olyan dolog történt, ami a végelszámolásnál egyik vagy másik fél javára billentette a mérleg nyelvét. Ennek az előzésnek az érdekességét inkább az adja, hogy az utolsó előtti verseny végén, nyomás alatt hajtotta azt végre Häkkinen, illetve az, hogy ha nem jön össze neki, nem a saját kezében lett volna a sorsa az utolsó versenyre.