A Miami Nagydíjon bekövetkezett kiesése utáni dühkitörés mellé szóban sem kímélte magát Isack Hadjar, aki úgy véli, nem volt túl okos, és egyszerűen eldobta magától a pontszerzés lehetőségét.
Jól alakult Isack Hadjar Miami Nagydíja addig, ameddig tartott, hiszen az időmérő edzésről kizárt Red Bull-pilóta a bokszutcából rajtolva az 5. körben már a 15. helyért előzte Liam Lawsont. Ám néhány kanyarral később az álomszerű kezdésből rémálomszerű befejezés lett, a francia versenyző ugyanis lekoccolta a 14-es kanyar belső oldalán a betonfalat, amitől eltört a kormányösszekötője, ő pedig irányíthatatlanná vált autóval nyílegyensen nekirongyolt a szemközti falnak.
A baleset:
Hadjar ezután nem hazudtolta meg magát – már tavaly is többször bizonyította, hogy igencsak hatalmukba tudják keríteni az érzelmek –, és elkezdte ököllel ütni-verni a Red Bullja kormányát, a glóriát, illetve a saját sisakját. A Red Bull bokszfalon ülő vezetői ezt rezignált tekintettel nézték végig, de aligha repestek a látványtól.
„Végre megtaláltam a határt. Egész hétvégén nagyon közel voltam hozzá, de még kontroll alatt tartottam, most viszont hibáztam – idézi Hadjart a RacingNews365.com. – Ez most kemény. Már önmagában az, hogy összetörtem az autót, nagyon felbosszant. Ráadásul úgy gondolom, a kezemben lévő autóval könnyen szerezhettem volna pontokat. Egyszerűen eldobtam az egészet.”
A Canal+ kamerája előtt Hadjra kicsit részletesebben is beszélt és elmondta, simán csak túl sokat kockáztatott. „Mérges vagyok, mert megvolt a tempó. Olyan könnyen jött a felzárkózás, hogy bután kidobtam a pontokat az ablakon. Tényleg nagyon frusztrált vagyok. Ráadásul az autónak is kárt okoztam, és ez is számít. Egész hétvégén a határon autóztam, és kényelmesen éreztem magam ezen a határon, most viszont nem működött. Nem voltam elég pontos, túl nagy kockázatot vállaltam, és egy 57 körös versenyen teljesen normális, hogy előbb-utóbb hozzáérsz valamihez. Nem voltam túl okos.”
A 21 esztendős versenyző emellett kifejtette, hogy nagyon könnyen ment neki az előzés az első 5 körben, és szinte szárnyalt, annyira jó volt az autó tempója. Magát a balesetet ugyanakkor még nem tudta pontosan felidézni. „Őszintén szólva nem igazán emlékszem, mert minden nagyon gyorsan történt. Nincs igazán tiszta képem arról, pontosan mi történt. Csak egy nagy ütést éreztem – egyszerűen nem számítottam rá –, aztán az autó már sérült volt. Utána a másik falnak mentem, és már nem tudtam megfogni. Ez csak azt mutatja, mennyire koncentráltnak kell lenni, és én most nem voltam az.”
Ilyenkor az egyik legrosszabb, hogy az embernek várnia kell, mire javíthat, ráadásul most három hetes szünet következik a Kanadai Nagydíjig. „Őszintén, már most alig várom, hogy újra autóba üljek. Bárcsak most is vezethetnék. Bárcsak tudnám, mit csinálhattam volna másképp. Jó volt a rajt, ezért most az, hogy három hetet kell várni, eléggé nehéz” – összegzett.