A San Marinói-i Nagydíj sprintjén is folytatódott Francesco Bagnaia vesszőfutása, hiszen miközben Marc Márquez a másik gyári Ducatin nyert, ő 18 másodperces hátrányban a 13. helyen zárt. A gond pedig továbbra is az, hogy sem ő, sem a csapat nem érti a lassúságának az okát.
Bagnaia számára ez a hétvége különösen frusztráló lehet, hiszen hazai pályán versenyez, sőt, néhány km-re lakik a misanói pályától. Az időmérőn elszenvedett Q1-es kiesése után látszott is rajtra mindez, hiszen még a motoron ülve elkezdte püfölni a Ducati üzemanyagtankját, miután egyetlen tiszta kört sem sikerült teljesítenie. „Sajnos ettől még nem változik meg az eredmény, de ha ki kell ordítanom magamból valamit, akkor inkább a motoron teszem, és nem a bokszban. Azért vagyok frusztrált, mert fontos számomra, amit csinálok. Tudom, hogy olyan versenyző vagyok, aki minden vasárnap képes az élmezőnyben lenni, ehelyett most a 15. helyért küzdök. Ilyenkor előfordul, hogy felszínre tör a frusztráció” – idézi őt a Motorsport olasz kiadása.
Ezek a reakciók arról árulkodnak, hogy bár jövőre már az Aprilia versenyzője lesz, Bagnaia nem engedte el az idei évet, és továbbra is nagyon szeretne jó eredményeket elérni azzal a márkával, amelynek ő a legtöbb futamon részt vevő versenyzője és jelenleg az egyedüli kétszeres MotoGP-világbajnoka.
A megoldáshoz azonban egyelőre nem juthatnak közelebb a felek, ugyanis továbbra sem értik, hogy mi a probléma, anélkül pedig elég nehéz megoldani azt. „Teljesen világosan látom, hogy mit csinálok másképp a többiekhez képest, azt viszont lehetetlen megérteni, hogy miért. Az összes Ducati közül én lassítok a legkevésbé, miközben én fejtem ki a legnagyobb erőt a fékre, ennek ellenére nem tudom megállítani a motort. Én vagyok az is, aki általában jobban használja a gázt a kigyorsítás kontrollálására, mégis én gyorsítok a legkevésbé. A csapat sem tudja azonosítani ennek az okát” – nyilatkozta a 29 esztendős motoros még pénteken.
A legutóbbi pontszerzését továbbra is július 12-én, a Sachsenringen elkönyvelő olasz a szombati nap végén pedig elárulta, hogy a reggeli szabadedzésen kicsit jobban érezte magát a motoron, de aztán az időmérőn az új lágy hátsó gumival olyan tapadási érzete volt, mintha használt abroncsokon lenne. „Ahogy tegnap is mondtam, rendkívül könnyű észrevenni a különbséget aközött, amit az én motorom csinál, és ahogyan az összes többi Ducati viselkedik. Hatalmas, óriási a különbség, de nagyon nehéz megérteni, hogy miért. A csapatnak sincsenek válaszai. Ma egyszerűen megpróbáltam a maximumot nyújtani. Nem vagyok boldog. Nagyon frusztrált vagyok, egyben megalázónak is érzem azt, ami velem történik. De ez van. Én csak megpróbálom továbbra is a maximumot nyújtani, és a lehető legtöbbet adni az embereknek és a Ducatinak.”
Bagnaia egy MotoGP közösségi oldalán megjelent videóban aztán tovább részletezte az őt sújtó gondokat. „Jelenleg olyan dolgok történnek, amelyeket nem tudok irányítani. Ha például megnéztek egy videót a MotoGP közösségi oldalán, ahogy egy lassú körben bemegyek a 14-es kanyarba, láthatjátok, hogy anélkül veszítem el teljesen a motor hátulját, hogy bármit is csinálnék. 2022-ben, 2023-ban, 2024-ben, de 2021-ben, 2020-ban és 2019-ben is mindig azt csinálta a motor, amit normálisan kell. A tavalyi évben viszont – Japánt leszámítva – és idén is furcsa dolgokat művel a motor, különösen az utóbbi három nagydíjon.”
Hogy ilyen helyzetben mit tud tenni a kétszeres MotoGP-világbajnok? „Kimegyek a pályára, nyomom, megpróbálom a maximumot kihozni magamból, és igyekszem a lehető legjobb hozzáállással bemenni a garázsba is – mert úgy hallottam, hogy ezt fontos megtennem – mondta. – De őszintén szólva így sem jött az eredmény, szóval nem tudom. Egyszerűen próbálom a lehető legjobbat nyújtani. Most másképp dolgozom, mint amikor nyertem, mert amikor nyertem, mindig nagyon pontosan meg tudtam mondani, hogy mit szeretnék. Most viszont nem, mert semmit sem érzek. Amikor azt mondom, hogy sem ma reggel, sem tegnap nem éreztem különbséget a lágy és a közepes első gumi között, és azt mondom, hogy egy új és egy használt lágy között sem érzek különbséget… az azt jelenti, hogy óriási a probléma, és nagyon nehéz megérteni, hogy mi történik.”
Ezután arról kérdezték, hajlandó lenne-e valamilyen radikális változtatást kipróbálni. „Jelenleg nincs semmilyen konkrét tervünk, egyszerűen próbáljuk kideríteni, mi történik – válaszolta erre a felvetésre. – A probléma az, hogy korábban, amikor kevés volt a tapadásom, a csapat megpróbált nagyobb terhelést helyezni a motor hátuljára, hogy több támaszt kapjak. Most viszont, amikor kevés a tapadásom, ha nagyobb terhelést teszünk hátra, még több tapadást veszítek. Normális esetben mindkét gumival fékezned kell, most viszont, ha mindkét gumit használom a fékezéshez, rosszabb a helyzet, mintha csak az elsővel fékeznék. Tehát minden mintha éppen az ellenkezője lenne annak, aminek lennie kellene. Olyan érzés bemenni a kanyarba, mintha behúzva tartanám a kuplungkart. Vagyis mintha egyáltalán nem lenne motorfék. Egy motor egyszerűen nem működhet így.”