Cal Crutchlow 40 évesen váratlanul visszatért az idei szezonban, hogy a Honda kérésére helyettesítse a Katalán Nagydíjon súlyos sérülést szenvedett Johann Zarcót. Noha a brit versenyző rendre a mezőny végén körözget és esélye sincs a korábban képviselt szintjének közelébe kerülni, tökéletesen elégedett azzal, amit jelenleg csinál, az állandó jellegű visszatérés pedig meg sem fordult a fejében.

Crutchlow még a 2020-as szezon végén, az LCR Hondától vonult vissza a főállású versenyzéstől, de 2024-ig több alkalommal is rajthoz állt a Yamahával a hangvillások tesztpilótájaként. Amikor pedig úgy tűnt, végleg lezárult a versenyzői karrierje, ismét az LCR Honda nyergében találta magát, és már öt hétvégén is túlvan (legjobb eredménye nagydíjon a Balaton Parkon és az Assenben szerzett 16. hely). Silverstone-ban ugyanakkor határozott nemmel felelt arra a kérdésre, hogy a mostani visszatérés tükrében megbánta-e a visszavonulást.

„Nem könnyű kiszállni ebből a játékból két évre, majd visszatérni. A két év alatt egyáltalán nem ültem motoron, aztán közvetlenül Mugello előtt 30 kört mentem Misanóban. Ez nem olyasmi, amivel csak úgy játszadozni lehet. Imádom ezt a sportot, de nem azért tértem vissza, mert bármi más okom lett volna rá, mint hogy megkértek rá. A Honda és az LCR kért meg, hogy térjek vissza. Más kedvéért nem csináltam volna meg. Szóval maga a sport nem feltétlenül hiányzik, inkább a versengés, vagy mondjuk úgy, hogy a versenyzés hiányzik” – idézi Crutchlowt a Crash.net.

A háromszoros MotoGP-futamgyőztesnek elmondása szerint semmi gondja nem volt azzal, hogy otthon, a kanapén nézze a versenyeket, ezért állandó jelleggel nem is akar visszatérni. „Ez száz százalék. 40 éves vagyok, néhány hónap múlva 41 leszek. Nem vagyok hülye. Viszont nagyon jó érzés visszatérni úgy, hogy tudom: csak bizonyos számú versenyen indulok, aztán hazamegyek – jelentette ki, hozzátéve, hogy kezdetben úgy vélte, csak menni fog körbe-körbe, de a versenyzői ösztönei ezt nem hagyták. – Számomra a nyomás valójában saját magamból fakad. Az elején azt gondoltam: »Csak körözgetek, integetek a közönségnek, és úgy veszem, ahogy jön.« Aztán hirtelen azon kapod magad, hogy elkezd felbosszantani a dolog, és versenyképes akarsz lenni. Ez jó dolog, mert azt jelenti, hogy a megfelelő okokból csinálod.”