Johann Zarco az első szabadedzésen azonnal kisebb izomgörcsöt kapott a lábában, de összességében jól érezte magát a motoron. A francia versenyző elárulta, mi a célja az időmérőn, ugyanakkor afelől vannak kétségei, hogy az ehhez vélhetően szükséges időt képes-e megfutni.
Bár Fermín Aldeguer is több hétvégényi kihagyás után versenyez újra az Aragóniai Nagydíj hétvégéjén, a MotoGP nagy visszatérője Johann Zarco. Az LCR pilótája több mint 100 nappal ezelőtt, a Katalán Nagydíjon szenvedett súlyos sérülést, de szerencséjére a műtétet el tudta kerülni, és a korábban prognosztizált szeptember helyett már most ott lehet a mezőnyben.
Ilyenkor azonban a legtöbb esetben egy pilóta még messze elmarad korábbi önmagától, már ha egyáltalán bírja a terhelést. Zarco azonban már az első gyakorláson is biztatóan ment, az edzésen pedig meglepetésre megszerezte az utolsó továbbjutó, tizedik helyet, miután 1 századdal megverte csapattársát, Diogo Moreirát. A 36 esztendős motoros jól érezte magát, még úgy is, hogy a napja nem indult ideálisan.
„Jó nap volt – nyilatkozta. – Rögtön megvolt a sebesség, és ez nagyon klassz volt. Ami a lábamat illeti, nem fájt, de az izmoknak kellett egy kis idő, hogy újra hozzászokjanak a testhelyzethez. Azonnal lett egy kis izomgörcsöm, amelyet a szabadedzés után kezelésbe vettem. Ma este is kapok egy jó kis masszázst a lábaimra, hogy kicsit ellazuljanak, mert a görcsök problémát jelenthetnek. Délután viszont rögtön gyorsabb és intenzívebb volt a tempó, és újra belejöttünk a versenybe. Azt mondtam, hogy »hűha, ez intenzív«. Az első gyorskör alatt Álex Márquezzel voltam, aki tökéletes volt a követéshez, de nem voltam elég gyors, és azt hittem, probléma lesz a legjobb tízbe kerüléssel. Az utolsó gumin nem tudtam követni azt, akit szerettem volna, de igyekeztem mindent jól csinálni, és bejött.”
Zarcót már eddig is jóformán az egész paddock ünnepelte, hiszen hosszú időt volt kénytelen kihagyni. Ezek után pedig pláne ki lehet jelenteni, hogy ő a hétvége eddigi hőse, hiszen aligha sokan számítottak a továbbjutására, pláne pénteken. Ennek kapcsán megkérdezték tőle, hogy érez-e büszkeséget a bravúr miatt.
„Büszke nem vagyok, de nagyon örülök, hogy újra ennyire elöl vagyok – felelte. – A [Q2] mindig is célnak számít a hétvégén, és az enyém az egyetlen Honda az első tízben. Mindig összehasonlítjuk magunkat a többiekkel, és jó érzés visszatérni, majd elmondani, hogy »rendben, itt vagyok«. Az biztos, hogy a mai nap az egómnak is jót tett.”
Zarcónak a főfutamon le kell majd töltenie egy dupla hosszúkörös büntetést, hiszen a sérülését okozó balesetet az ő hibája idézte elő, és azóta ez az első fellépése. Vasárnap tehát nem sok mindenben reménykedhet, de a szombat még alakulhat kedvezően számára, főleg akkor, ha a sprintet sikerül egy jó kvalifikációval megalapozni.
„Szeretnék az első két sor [egyikében] lenni, hogy legyen esélyem egy jó sprintre, de nem tudom, hogyan tudnék 1:45-ös időt futni – fogalmazott. – Örülök, hogy ma másképpen éreztem magam a motoron, és igyekszem dolgozni ezen az érzésen, hogy esetleg egy újabb lépést tegyek. Az eddigi teljesítményem alapján viszont kérdéses, hogy az 1:45-ös idő lehetséges-e.”