Nicolò Bulega számára rendkívül fontos volt az újabb rekordokat jelentő győzelem a Balaton Parkon. Iker Lecuona nem írná alá, hogy második helyeivel ő is csúcsot döntsön, míg Yari Montellát váratlanul érte a dobogó.
Nicolò Bulegának kétségtelenül szerencséje volt a Superbike-vb Balaton Park-i hétvégéjének zárónapján, hiszen ha nincs piros zászló a Superpole versenyen, akkor nemhogy a győzelmi, de a dobogós sorozata is veszélybe került volna az elrontott első kanyarok után. Így viszont mind délelőtt, mind délután nyert, amivel két szempontból is történelmet írt.
Egyrészt megdöntötte Álvaro Bautista 2019-es csúcsát, aki abban az évben az első tizenkét viadalon járt sikerrel, hiszen egykori csapattársa immáron tizenkettőnél jár. Másrészt pedig megszerezte zsinórban huszonötödik pódiumát, amivel Colin Edwards 2002-es, valamint Toprak Razgatlıoğlu tavalyi rekordját állította be. Ugyanakkor ez a két diadal nem emiatt volt számára igazán fontos.
„Emiatt még jobban örülök a győzelemnek – utalt arra a nap végi sajtóbeszélgetésen, hogy csapattársa, Iker Lecuona kifejezetten gyors volt a hétvége során. – Tudom, hogy Iker rendkívül erős volt ezen a hétvégén, talán ez az egyik kedvenc pályája, nekem pedig az egyik legrosszabb. Szóval nagyon fontos volt számomra az itteni győzelem, nagyon akartam itt nyerni, ez ugyanis mentális szempontból nagy jelentőséggel bír. Hihetetlen, mert délelőtt nem motoroztam túl jól, és valami belül azt súgta, hogy a mai nap talán nehezebb lesz a többi futamnál. Iker egész hétvégén erős volt. A futam előtt viszont azt mondtam, hogy »rendben, meg kell csinálnom, többet teszek le az asztalra, többet kockáztatok, mint normál esetben«. Kétszer is majdnem elestem, bemutattam két szép mentést. Nagyon fontos volt, hogy nyerjek.”
Ami Lecuonát illeti, ahogyan azt mostanában megszokhattuk tőle, mindkét vasárnapi futamon másodikként zárt csapattársa mögött. A spanyol versenyzőnek alighanem rosszul jött a délelőtti megszakítás, hiszen bőven a másik gyári Ducati előtt volt, az újraindítás után pedig felért Bulega mögé. Sokan arra számítottak, hogy délután megszorongathatja a listavezetőt, és bár sokáig 1 másodpercen belül volt, de végül leszakadt róla. Ennek azonban megvolt az oka.
„Hogy őszinte legyek, elégedett vagyok a teljesítménnyel – kezdte. – Láttam a hétvégi sebességemet, és közelebb vagyok Nicolò-hoz, ott vagyok vele. Azonban már csütörtök délután elmondtam, hogy betegnek érzem magam. Pénteken nagyon szenvedtem, ma pedig a rövid és a hosszú verseny között úgy éreztem, hogy az energia szempontjából nem tudom regenerálódni. Még az asszisztensemmel is közöltem, hogy biztosan nagyon fogok küszködni, mert nem éreztem magam túl energikusnak. Az utolsó hét körben pedig nagyon szenvedtem, és kicsit vissza kellett vennem, pusztán azért, mert elkezdtem hibázgatni. Buta hibákról van szó, miután nem fókuszáltam, fáradtnak éreztem magam, lassúnak éreztem magam a motoron, elkezdtem elveszíteni az elejét, szélesre futni. Néhányszor kis híján kiegyenesítettem a sikánt. Számomra az a pozitívum, hogy tudom, miért estem vissza az utolsó hát körben, fizikailag nem álltam készen ezen a hétvégén. Összességében viszont nagyon örülök, mert ott vagyok, rendkívül gyors volt a tempóm.”
A 26 éves versenyző ezzel közel került egy kétes értékű rekordhoz: Jonathan Rea 2019-ben zsinórban tíz alkalommal végzett másodikként, vagyis Mostban akár megdőlhet ez a csúcs. Ennek apropóján megkérdeztük tőle, hogy most aláírná-e ezt a forgatókönyvet. „Inkább nyerni szeretnék – felelte a Racingline.hu-nak. – Ha nyerek, nem döntöm meg a rekordot. Jelenleg számomra nem fontos a csúcs. Élvezem, megismerem a motort, és minden alkalommal gyorsabb vagyok. Ez az, ami vezérel.”
A harmadik helyen délután ezúttal Yari Montella végzett. A Barni motorosa a Phillip Island-i nyitófutam óta nem állt dobogón, most viszont összességében is kifejezetten jó hétvégét zárt, ugyanis előtte negyedikként, majd ötödikként zárt. Mindezt úgy, hogy egyébként kifejezetten nem kedveli a Balaton Park Circuitet.
„Fantasztikus hétvége volt, nagyon élveztem – jelentette ki. – Nagyon sokat jelent, hogy dobogón zártam, a hétvégén elvégzett munka, a csapatként elvégzett munka miatt. Szóval ez igazán jó. Phillip Island után a balatoni dobogó nem szerepelt a terveim között, hogy őszinte legyek. A Balaton ugyanis a vezetési stílusom miatt nem tartozik a kedvenc pályáim közé.”