Casey Stoner tudatta, hogy három hónappal ezelőtt komoly gerincműtéten esett át. Ennek oka, hogy az azt megelőző időszakban elviselhetetlenné vált számára az a fájdalom, amely több mint húsz éve, egy baleset következtében gyötörte.
Casey Stonernek fájóan rövid pályafutása volt a gyorsaságimotoros-vb-n, illetve a MotoGP-ben. A királykategóriában összesen hét szezont töltött, amelynek során két világbajnoki címet szerzett. Könnyen lehet, hogy ha 2012-ben nem vonul vissza, akkor ennél is többet nyerhetett volna, arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben összecsaphatott volna Marc Márquezzel.
Az ausztrál pilóta azonban mindössze 27 esztendősen visszavonult, aminek egyik oka a krónikus fáradtság volt, amelyre egyébként csak évekkel később derült fény. Most pedig egy másik problémájáról számolt be, amely több mint húsz éve gyötörte őt, és amelytől a közelmúltban, egy komoly műtét árán szabadult meg.
„Ma három hónapja, hogy az L5-ös és az S1-es [csigolyák] között gerincmerevítő műtéten, valamint az L4-es és az L5-ös között porckorongpótláson estem át – írta az Instagramon. – Az egész egy 2003-as balesettel kezdődött, amikor fejjel előre nekimentem néhány szénabálának. Az ütközés összenyomta a gerincemet, és bár több mint 20 éven át próbáltam a lehető legjobban kezelni a helyzetet, az elmúlt néhány esztendőben – és különösen az utolsó hat hónapban – elviselhetetlenné vált. Eljutott arra a pontra, amikor a műtét volt az egyetlen valódi lehetőség.”
Az ausztrál exversenyző magáról a problémáról nem osztott meg ennél több részletet, de ebből is kiderült, hogy az utolsó ágyéki csigolya és a keresztcsont első csigolyája közötti részt csavarokkal vagy implantátumokkal egymáshoz rögzítették, hogy megszüntessék a köztük lévő mozgásból eredő fájdalmat. Eggyel feljebb pedig az eredeti elkopott porckorongot egy mesterséges implantátumra cserélték.
Stoner tehát a második olyan évében szenvedte el ezt a sérülést, amelyet a 125 köbcentiméteres géposztály mezőnyében töltött. Hogy pontosan mennyiben hátráltatta őt ez a versenyzésben, arra megint csak nem tért ki, de karrierje némileg így is más megvilágításba kerül. Merthogy egészen a közelmúltig nem tudott szabadulni a fájdalomtól.
„A felépülésnek természetesen voltak hullámvölgyei, de összességében emberemlékezet óta nem éreztem magam ennyire jól a hátamat illetően – folytatta. – Az a felismerés lepett meg a leginkább, hogy amikor korábban úgy gondoltam, hogy »jól« van a hátam, valójában még akkor is állandó fájdalommal éltem. Csak most tapasztaltam meg először, milyen érzés, amikor tényleg nincs hátfájásom. Hihetetlenül hálás vagyok a sebészemnek és a teljes orvosi csapatnak, akik a folyamat során gondoskodtak rólam. Köszönöm, hogy visszaadták a minőségi életemet.”