A holland Dilano van’t Hoff Spában szenvedett halálos balesetet a Formula Regional európai sorozatában (ez az F4 és az F3 között áll a hierarchiában), s bár nem a következő Max Verstappennek látták a szakértő körökben, a hozzá közel álló mentorok szavai alapján egy elszánt, tisztességes fiút vesztettünk el.
Az Autosport felkereste van’t Hoff két mentorát, Callan O’Keeffe-t és Simon Fitchettet, akik segítették a pilótát az elmúlt években. O’Keeffe a cégén keresztül egyfajta menedzser szerepet töltött be, míg Fitchett mentális és úgynevezett teljesítményedző volt, ő dolgozott korábban David Coultharddal és Sergio Pérezzel is.
O’ Keeffe rámutatott, hogy egy gokartos baleset során elszenvedett vállsérülés és egy mopedes esésnél szerzett kulcscsont-törés hátráltatta van’t Hoff karrierjét az idei szezon előtt, ráadásul egyszer fertőzést is kapott a csont a vállában. „Barcelonában a szezon előtti teszten folyton mozgatnia kellett a kezét a kormányon a padlógázos utolsó kanyarnál, annyira fájt a bal válla. Nem tudta szilárdan fogni a kormányt” – mondta.
„Ez odáig fajult, hogy egy idő után nem tudta rendesen elforgatni, annyira fájt neki. A srác igazi harcos volt, minden értelemben. Gyakran árnyékbokszoltunk a kamion hátuljában, s bár nagyon alacsony volt, biztos vagyok benne, hogy ha meg akart volna verni, megtette volna. Sohasem adta fel, sohasem mutatta a fájdalmat.”
Verstappent kilökte volna, de profi benyomást keltett a tragikusan elhunyt holland versenyző
A Formula Regional európai bajnokságában egy dobogós hely volt a legjobb eredménye az elhunyt pilótának, de trénere szerint csak pont a végzetes baleset előtt jött helyre. „Épphogy elkezdett látszani a haszna a segítségemnek – állapította meg Fitchett. – A pályán elért eredmények nem feltétlenül tükrözték az állapotát.”
„Mindig bátorságot sugárzott, de nagyon zavarta, hogy nem megfelelő a fizikai állapota, bár közeledett hozzá. Az utolsó versenyeken visszatért a megfelelő erőnlétbe. Szinte helyrejött, csak néha befeszült a válla. Amikor lazítani próbáltuk, lassítottuk volna a srácot, olyankor is elvégezte az edzést, mert ragaszkodott hozzá, hogy visszanyerje az erőnlétét. Ez kihívás volt.”
„Szóltam neki, hogy pihennie kell, had regenerálódjon a teste, és utána erősebbnek fogja érezni magát. Pihent egy hetet, meglátogatta a barátnőjét, és utána azt mondta, káprázatosnak érzi a vállát.”
Van’t Hoff nem vagyonos családból származott, mentorai úgy vélik, mindenért keményen megdolgozott, és nem várta el, hogy bármi az ölébe hulljon.
„Nagy veleszületett tehetséggel rendelkezett. Inkább régi vágású versenyző volt, beült az autóba és ment, amilyen gyorsan csak tudott, a határt feszegetve. Üdítő volt ezt látni, ritka manapság a hasonló” – közölte O’ Keeffe.
„Nem kellett neki vezetési tanácsadó, inkább olyanra volt szüksége, aki a teljesítményét maximalizálja.”
„Keménynek mutatkozott kifelé, de aranyból volt a szíve, és így viselkedett azzal, akit közel engedett magához, akiben megbízott. Akiket szeretett, azokért bármit megtett volna.”
„Emlékszem, amikor először láttam, úgy gondoltam, nem bunyóznék vele. A felszín alatt azonban egy kedves srác rejtőzött.”
Mindkét mentora úgy vélte, van’t Hoff messzire jutott volna az autósportban, de biztosan természetesen egyikük sem állította, hogy az F1-ig felkapaszkodott volna.