Negyven éve ért véget a rali aranykora, miután Henri Toivonen és Sergio Cresto halálos balesete után eltörölték a legendás B-csoportot.

Negyven évvel ezelőtt, 1986. május másodikán szörnyű tragédia történt a Korzika Rally 18. gyorsasági szakaszán. A Henri Toivonen által vezetett Lancia Delta S4 lesodródott az útról, az autó szakadékba zuhant, és azonnal kigyulladt. Henri Toivonen és navigátora, Sergio Cresto halálra égett, a roncsból gyakorlatilag csak az elszenesedett váz maradt meg.

Azon a helyen, ahol a tragédia történt, nem volt szalagkorlát, a fák pedig zuhanás közben azonnal kiszúrták az üzemanyagtartályt, amit nem védett semmi, hiszen az aszfaltos ralira készülve a szerelők a verseny előtt leszedték a murván használt védőlemezt. A kifolyó üzemanyag azonnal lángba borította az autót, amely a felismerhetetlenségig eltorzult.

A balesetet oka máig rejtély, ugyanis nem volt a környéken sem sportbíró, sem néző. Az egyetlen felvételen, amelyet egy néző a gyorsasági szakasz másik pontjáról rögzített, nem lehet látni, miért zuhant a szakadékba a Lancia. A csapat akkor kezdett aggódni, amikor Toivonen nem ért le időben a gyorsaságiról, ezután a következő páros fekete füstöt jelentett, ekkor indultak el a mentők és a tűzoltók, de már csak a lángok maradékát tudták eloltani. A roncs állapotából a csapat mérnökei sem tudták megállapítani, mi történhetett.

Nem ez volt az első halálos baleset a szezonban, Joaquim Santos a Portugál Rallyn elveszítette az uralmát a Ford RS200-as autója felett, a nézők közé csapódott, akik közül hárman – köztük két gyerek – meghaltak, további harmincan pedig megsérültek. A FISA-t vezető Jean-Marie Balestre ekkor még megköszönte a privát csapatoknak, hogy befejezték a versenyt, merthogy a gyári csapatok visszaléptek a folytatástól. Azt pedig garantálta, hogy a Portugál Rallynak jövőre is helye lesz a versenynaptárban.

Balestre Tovinenék halálos balesete után már teljesen máshogyan reagált, a FISA néhány órával a tragédia után úgy döntött, hogy az 1987-es világbajnokságból kitiltják a B-csoportos autókat, a tervezett S-csoportot pedig már el sem indítják. Az Audi és a Ford azonnal visszalépett a sorozattól, de a többi csapat befejezte az évet. Ezzel a rendkívül gyorsan döntéssel véget ért a B-csoport mindössze ötéves története, amelyet máig a rali aranykorának tartanak.

Ekkoriban a rali népszerűsége a Forma–1-ével vetekedett, az 1982-ben létrehozott B-csoport rugalmas szabályrendszernek köszönhetően ugyanis elképesztő szörnyek gördültek le a tervezőasztalról. A látvány és a hangerő magával ragadó volt, és miközben a pilóták egyre nehezebben szelídítették meg az autókat, a közönséget lenyűgözte a sebesség és a nyers erő. A korszak ikonikus autói, mint például az Audi Sport Quattro, a Peugeot 205 vagy éppen a Lancia Delta máig elképesztő népszerűségnek örvendenek a Historic-eseményeken.

Az autók azonban túl gyorsak voltak a vezetéshez, a több mint 500 lóerős szörnyekhez egyszerűen nem volt elég jó a pilóták reakcióideje. A gyors kanyarokban képtelen volt fókuszt váltani a szemük, ami csőlátást eredményezett – ezt pedig túl későn ismerte fel a FISA, amelynek egyébként akkoriban azzal is meg kellett küdzenie, hogy a nézők szerint túlreagálta Tovinenék tragikus balesetét, és nem kellett volna beszántani a teljes B-csoportot.

Az 1987-től induló A-csoport jókora visszaesést jelentett, mindössze 230 lóerős, jóval gyengébb, sokkal lassabb, ugyanakkor biztonságosabb raliautók szerepeltek a világbajnokságban. Többeknek el is ment a kedve a versenyzéstől, az Audival együtt kiszálló világbajnok, Walter Röhrl például végleg kiszállt a világbajnokságból, miután három WRC-futamon kipróbálta az Audi 200 Quattrót. Pedig a technikai fejlődésnek köszönhetően néhány év múlva már gyorsabbak voltak a raliautók, mint a B-csoportos érában.

A 29 évesen elhunyt Henri Toivonen pályafutása során 40 világbajnoki futamon indult, háromszor győzött, kilencszer állt dobogón, és 185 szakaszgyőzelmet ért el. A tragikus 1986-os évben pályája csúcsán volt, és megtalálta azt az autót, amely igazán illett hozzá – és amelyet a Lancia mérnökei szerint egyedül ő tudott igazán vezetni. Sosem tudjuk meg, hogy ez a képessége a világbajnoki címig is elrepítette-e volna.