Gyászol a ralisport, 61 éves korában elhunyt Alessandro Fiorio korábbi világbajnoki második helyezett; N-csoportos világbajnok versenyző, a Lancia legendás csapatfőnökének, Cesare Fioriónak a fia.
A mindenki által csak Alexként ismert egykori pilóta halálát a család közleményben erősítette meg:
„Alex Fiorio többé nincs velünk: egy gyógyíthatatlan betegség, amely néhány hónapja gyötörte, elragadta az életét. Alex édesapját, Cesare-t és édesanyját, Francescát, testvérét, Cristianót és annak gyermekeit, Cesare Jr.-t és Millát, nővérét, Giorgiát, feleségét, Oxanát, valamint lányait, Mariapaolát és Francescát hagyja hátra. Ők vele tartottak, amikor évekkel ezelőtt Pugliába, a Masseria Camardába költözött, Cesare Fiorio új otthonába. Mindvégig mellette álltak, szeretetükből soha nem engedtek, és a szenvedés ezen időszakában az utolsó pillanatig gondoskodtak róla.”
Látványos fogyása után Alex Fiorio június elején hozta nyilvánosságra, hogy gyomorrákban szenved, és nyíltan beszélt arról, hogy min megy keresztül és milyen kezeléseket kap, egyúttal bejelentette, hogy egy időre távol marad a közösségi médiától. Valamivel több mint két hónappal később elhunyt…
Alessandro Fiorio 1965-ben született, a vb-n 1986-ban, a Jolly Club Totip Fiat Uno Turbójával mutatkozott be Luigi Pirollo navigátor oldalán, majd 1987-ben már Lancia Delta HF Integrale-val versenyzett és N-csoportos világbajnok lett. Két legjobb WRC-szezonjára 1988-ban és 1989-ben került sor, hiszen előbb összetett harmadik, majd második helyen végzett, miközben mindkét évben honfitársa, Miki Biaison lett a világbajnok.
1989-ben a Lanciával
1991-ben a Q8 Team Fordhoz igazolt és egy Ford Sierra RS Cosworth-tal versenyzett, majd két nehéz szezon után visszatért a Lancia volánja mögé, amellyel összetett kilencedik lett, emellett két európa-bajnoki futamot nyert. A világ- és európa-bajnoki mezőnynek 1995 végéig volt tagja, ezután hazájában indult az elsőkerekes autóknak kiírt bajnokságban. 1998-ban aztán ismét ott volt az ERC-mezőnyben és kétszer nyert is.
A 2000-es évek elején apjához, a Lancia gyári csapatát az 1970-es és 80-as években a világ egyik legsikeresebb ralicsapatává tevő Cesare Fiorióhoz – aki emellett a Forma–1-es Ferrari, Ligier és Minardi sportigazgatójaként is megfordult – hasonlóan belekósolt a csapatvezetésbe és gyorsaságimotoros-világbajnokság 125 köbcentiméteres kategóriájában szereplő Honda Benetton Playlife Racing csapatfőnöke lett és két konstruktőri vb-címet nyert, majd 2001 és 2004 között a BMW Cibiemme csapatfőnökeként dolgozott az FIA Euro SPC bajnokságban.
Egy időre a versenyzéshez is visszatért, hiszen 2000-ben és 2001-ben is elindult a rali-világbajnokság olaszországi fordulóján, majd 2002-ben a Ralliart Italia csapattal teljes idényt futott a szériagyártású autók mezőnyében egy Mitsubishi Lancer Evo 7-tel. A Finn Rallyn kategóriagyőzelmet ért el, a bajnokságot pedig az ötödik helyen zárta. Az ezt követő években még ERC- és olasz bajnoki versenyeken indult.