A kínai GT-bajnokságban nemrég súlyos balesetet szenvedő Ollie Millroy őszintén beszélt az érzéseiről, és felidézte, milyen volt találkozni megmentőjével, Loek Hartoggal. A brit pilóta bízik benne, hogy az esetből lehet majd okulni.

Ahogyan arról mi is beszámoltunk, súlyos baleset történt a kínai GT-bajnokság sanghaji fordulóján szűk két héttel ezelőtt. Egy többszereplős incidens során Ollie Millroy húzta a legrövidebbet, akinek az autója a becsapódás következtében kigyulladt. A brit pilóta képtelen volt egyedül kijutni a roncsból, és segítség nélkül alighanem tragédia történt volna.

Azonban szerencsére megérkezett a segítség, hiszen a mögötte autózó Loek Hartog habozás nélkül leparkolt mellette, odafutott a beavatkozókhoz egy tűzoltókészülékért, majd annak használata után kihúzta kollégáját a Ferrariból. Utóbbinak öt bordája, a kulcscsontja, a keze és az ujja is eltört, valamint megzúzódott a tüdeje, de tisztában van vele, hogy sokkal rosszabbul is járhatott volna.

„Furcsa érzés – nyilatkozta a RacingNews365.com-nak adott friss interjújában. – Soha korábban nem éltem át ilyesmit, és szerintem a legtöbben egyáltalán nem fogják megtapasztalni, hogy ilyen közel kerülnek az életüket megváltoztató, illetve súlyos égési sérülésekhez, vagy akár a halálhoz. Egyfelől az ember hihetetlenül szerencsésnek érzi magát, másfelől viszont… A balesetet újra megnézve azt is lehetne mondani, hogy elképesztően peches voltam, mert semmit sem tehettem ellene. Tényleg nagyon furcsa érzés. És őszintén szólva nem hiszem, hogy igazán fel tudom dolgozni az érzéseimet, amíg haza nem érek, és nem látom a gyerekeimet.”

Millroy természetesen azóta kifejezte háláját Hartog felé, ám kezdetben fogalma sem volt a részletekről, hiszen hiába maradt eszméleténél, elmondása szerint a balesetet megelőző fél percre, valamint az azt követő egy órára egyáltalán nem emlékszik. Csupán akkor állt össze benne a kép, amikor találkozott megmentőjével.

„Akkor hallottam először, hogy Loek kihúzott az autóból, amikor aznap este meglátogatott a kórházban – emlékezett vissza. – Elkezdett mesélni róla, majd mutatott néhány videót meg ilyesmit. Ott ültünk ketten, és végül mindketten sírtunk. Hihetetlenül érzelmes volt, mert addig a pillanatig fogalmam sem volt róla, mi történt.”

A két versenyző az eset hatására annyira közel került egymáshoz, hogy még egy chatcsoportot is létrehoztak, amelynek Hartog szülei is a tagjai. Millroy nyilvánvalóan még mindig méltatta a Porschét vezető pilótát, és úgy véli, a sors kezének köszönhető, hogy abban a kritikus pillanatban pont mögötte autózott.

„Mondhatni, születése óta benne volt ez a momentum – fogalmazott. – Ez egyszerűen része a természetének. Ő egy elképesztő pilóta és hihetetlenül versenyképes, de ez valóban ott van a DNS-ében. Hogy őszinte legyek, úgy érzem, a sors akarta úgy, hogy abban a pillanatban ilyen pozícióban találja magát. Ez az érzés igazán megérinti az embert, amikor [Hartog] egész családjával beszélget. Mindannyian csodálatos emberek. Hihetetlenül szerencsés voltam az időzítést és a helyzetet illetően, és abból a szempontból is, hogy a verseny alatt éppen ő haladt mögöttem.”

Bár az eset a körülményekhez képest szerencsésen végződött, a jövőre nézve minden ehhez hasonló incidenshez hasonlóan a kimeneteltől függetlenül nagyon komolyan kell venni. Millroy bízik benne, hogy balesete legalább abból a szempontból pozitív emlék marad, hogy az illetékesek levonják a megfelelő tanulságokat, és tovább növelik a biztonságot, potenciálisan megmentve más életeket.

„Szeretném, ha ez figyelmeztető jelzés lenne minden érintett szerv, pálya és személyzet számára – jelentette ki. – Minden pályabíró számára, aki például Brands Hatchben minden hétvégén ott áll valahol a pálya mentén, és arra gondol, hogy »igazából már elég régen teljesítettem a tűzvédelmi tanfolyamot, azt hiszem, újra beiratkozom rá«. Ebben látom ennek a történetnek az igazi szépségét: abban, hogy mit tudunk elérni a jövőben, és hogyan tudjuk felhasználni ezt a mindkettőnk által átélt helyzetet a biztonság javításának érdekében. Erre egyszerűen nincs kifogás. Harminckét darab, egy és másfél millió dollár közötti értékű GT-autó versenyez a sanghaji pályán. Hatalmas összegek vannak ebben a paddockban, illetve bajnokságban. Manapság a pénzt teljesen figyelmen kívül kell hagyni, amikor a motorsport biztonságáról van szó, főleg ezen a szinten. De valójában ez minden szintre vonatkozik. Ezért szeretnénk, hogy ez a sztori tényleg változásokhoz vezessen, és szemeket nyisson fel.”