Dupla győzelmet aratott a McLaren és Pato O’Ward az IndyCar eső által megbolondított milwaukee-i dupla hétvégéjén, miközben Álex Palou bebiztosította ötödik bajnoki címét.
Eredetileg szombaton és vasárnap teljesített volna egy-egy 250 körös versenyt az IndyCar Milwaukee-ban, ám az első futamot a táv felének teljesítése előtt (onnantól lehet hivatalos végeredményt hirdetni) félbe kellett szakítani eső miatt. Mivel aznap már nem tudták folytatni a száguldást, helyi idő szerint vasárnap délelőttre halasztották a versenyt, az égiek azonban így is közbeszóltak, így végül a szervezők kénytelenek voltak a hivatalosan másodiknak számító futam utánra tenni a folytatást. Ezzel az a furcsaság állt elő, hogy a második versenyt előbb teljesítette a mezőny, mint az elsőt.
A második futamra Scott McLaughlin szerezte meg a pole-pozíciót, de mivel nem engedélyezett motorcsere miatt őt, a második helyre kvalifikáló Palout és a harmadik helyet megszerző David Malukast is kilenc hellyel hátrasorolták, valójában Pato O’Ward indulhatott az élről a McLarennel. A mexikói Josef Newgardennel karöltve hamar el is szakadt az üldözőktől.
A rajt:
O’Ward egészen a 22. körig vezetett, amikor az előbb Newgardent megelőző Felix Rosenqvist őt is lehagyva az élre állt, majd ellépett. A McLaren versenyzője egy körrel az előzés után ráadásul visszaesett Newgarden mögé, de őt aztán sikerült visszaelőznie. Mivel jó ideig nem történt baleset, az első kerékcserékre zöld zászló mellett került sor – a pontversenyben második helyezett Kyle Kirkwood érkezett elsőként, majd jöttek sorban a többiek is. Newgarden a 49., O’Ward az 51., Rosenqvist az 52. körben állt ki, a McLaren pilótája pedig az 58. körre ismét az élen találta magát.
Az első sárga zászlós szakasz a 63. körben lépett életbe szemerkélő eső miatt, a 69. körben pedig megnyílt a bokszutca, ahová Malukas, Dixon, Palou, Christian Rasmussen, Schumacher, McLaughlin és Santino Ferrucci is behajtott. Újraindításra szombaton azonban már nem került sor, a futamot az eső egyre intenzívebbé válása miatt a 90. körben piros zászlóval megszakították, és következhetett egy 25 óra 40 perces kényszerszünet, amely alatt lefutották a második versenyt. Az időrendiséget követve most nézzük, mi történt ezen.
O’Ward idei második győzelme
Mivel büntetése csak a második futamra vonatkozott, ezen a versenyen Palou rajtolhatott az élről (a kétkörös időmérő első köre határozta meg a rajtsorrendet az első, a második a második versenyre) és meg is tartotta a vezetést, miközben Newgarden O’Ward megelőzésével feljött a második helyre. Utóbbi mögött a 4. pozícióban az IndyCar-pályafutása legjobb időmérős eredményét beállító (a szezon elején Phoenix-ben ért már el 4. rajthelyet) Mick Schumacher haladt. Eközben hátrébb is zajlottak az események – Romain Grosjean külső íven autózta körbe sorban az ellenfeleit és tíz helyet javítva már a 10. pozícióban autózott.
A rajt:
Palou ezután fokozatosan szakította le magáról Newgardent az élen, miközben a 24. helyről induló Kirkwood azon igyekezett, hogy felzárkózva életben tartsa matematikai esélyeit a bajnoki címre. Ebben segítégére volt Newgarden, aki a 30. körben utolérte Palout, majd néhány környi csatározás után a 34. körben megelőzte a spanyolt és átvette a vezetést. Éppen jókor, hiszen egy körrel később Grosjean megpördülése miatt – aki nem ütközött neki semminek, így folytatni tudta – jöhetett az első sárga.
A bokszutca megnyitása után a versenyzők egy embereként vetették magukat a pitbe, ahol O’Ward a jobb hátsó kerekének lassú rögzítése miatt időt veszített és a harmadikról visszaesett a 15. helyre, az élen ezzel Palou, Newgarden, Schumacher, McLaughlin és Louis Foster volt a sorrend. A 46. körben megejtett újraindításnál Palou rögtön ellépett Newgardentől, miközben Rinus VeeKay előretört, Schumacher pedig visszacsúszott. Kirkwood szintén lépdelt előre és a 60. körben már McLaughlint támadta a 6. helyért (pillanatra össze is értek).
Palou a 75. körre 3,5 másodpercre növelte előnyét Newgardennel szemben, akit közvetlenül VeeKay követett. A Penske versenyzője azonban nem sokkal később tempót veszített, aminek következtében VeeKay és Lundgaard is megelőzte, végül pedig a 84. körben kiállt kerékcserére. VeeKay ezután a lekörözöttek segítségével 1 másodpercre zárkózott Paloura, de a 87. körben ő is érkezett a pitbe. Palou a 89. körben látogatta meg a szerelőit, majd Newgarden elévágását kivédve az első helyre tért vissza. Utóbbi aztán a 95. körben ismét elveszítette a második helyet, amikor VeeKay ismét megelőzte.
A Juncos Hollinger Racing pilótája ezután megintcsak felzárkózott a lekörözöttek miatt időt veszítő négyszeres bajnokra, ezúttal viszont már meg is tudta előzni őt és egészen a 122. körben kezdődő következő kerékcserehullámig az élen is maradt. Ekkor azonban visszaesett a hetedik helyre, az élen pedig Palou, Power, Newgarden volt a sorrend, utóbbit a 137. körben azonban csapattársa, Malukas letaszította a harmadik pozícióból, hogy aztán a 139. körben Power mellett is elmenjen.
Newgarden futama a 141. körben váratlanul véget ért, amikor a kétszeres Indy 500-győztes a négyes kanyarban megpördült és falhoz csapta az autója elejét. A bokszutca megnyitása után McLaughlin és Dixon kivételével mindenki kiállt, az újraindításhoz pedig a McLaughlin, Dixon, Power, Palou, Malukas, Kirkwood sorrendben sorakozott fel a mezőny eleje. Versenytempóra ugyanakkor csak nagyon rövid időre kapcsolhattak, mivel Grosjean is a falhoz csapta az autót, így jöhetett az újabb sárga. A következő újraindításra a 168. körben került sor, McLaughlin pedig megtartotta a vezetést és el is szakadt Powertől, miközben Lundgaard feljött a harmadik helyre.
McLaughlin a 175. körben azonban elveszítette az első helyet Powerrel szemben, majd a 190. körben Lundgaard is megelőzte. Azonban Power később áthajtásos büntetést kapott bokszutcai gyorshajtás miatt, Lundgaard pedig lassú kerékcsere miatt esett vissza, így a 196. körben O’Ward vette át a vezetést, őt McLaughlin, Lundgaard, Palou és Malukas követte.
A hajrában Palou aztán elveszítette a negyedik helyet, amikor Malukas megelőzte, az élen pedig az tette izgalmassá a küzdelmet, hogy O’Ward utolérte a lekörözött Power autóját, de jó ideig nem tudott elmenni mellette, aminek köszönhetően McLaughlin ledolgozta a vele szembeni hátrányát. 15 körrel a vége előtt azonban megtörtént az előzés, a mexikói idei második győzelmét pedig ezután már senki nem veszélyeztette. A második helyen McLaughlin, a harmadikon Lundgaard futott be.
A milwaukee-i második futam végeredménye:
| # | Név | Csapat | Lemaradás |
|---|---|---|---|
| 1. | Pato O’Ward | Arrow McLaren | – |
| 2. | Scott McLaughlin | Team Penske | +0,792 mp |
| 3. | Christian Lundgaard | Arrow McLaren | +2,746 mp |
| 4. | David Malukas | Team Penske | +3,289 mp |
| 5. | Alex Palou | Chip Ganassi Racing | +12,044 mp |
| 6. | Kyle Kirkwood | Andretti Global | +17,531 mp |
| 7. | Rinus VeeKay | Juncos Hollinger Racing | +18,700 mp |
| 8. | Christian Rasmussen | Ed Carpenter Racing | +22,784 mp |
| 9. | Marcus Ericsson | Andretti Global | +24,084 mp |
| 10. | Louis Foster | Rahal Letterman Lanigan Racing | +26,862 mp |
| 11. | Alexander Rossi | Ed Carpenter Racing | +1 kör |
| 12. | Santino Ferrucci | A.J. Foyt Enterprises | +1 kör |
| 13. | Mick Schumacher | Rahal Letterman Lanigan Racing | +1 kör |
| 14. | Will Power | Andretti Global | +1 kör |
| 15. | Scott Dixon | Chip Ganassi Racing | +1 kör |
| 16. | Marcus Armstrong | Meyer Shank Racing with Curb-Agajanian | +1 kör |
| 17. | Nolan Siegel | Arrow McLaren | +1 kör |
| 18. | Sting Ray Robb | Juncos Hollinger Racing | +2 kör |
| 19. | Kyffin Simpson | Chip Ganassi Racing | +2 kör |
| 20. | Felix Rosenqvist | Meyer Shank Racing with Curb-Agajanian | +2 kör |
| 21. | Dennis Hauger | Dale Coyne Racing | +2 kör |
| 22. | Graham Rahal | Rahal Letterman Lanigan Racing | +3 kör |
| 23. | Caio Collet | A.J. Foyt Enterprises | +4 kör |
| 24. | Romain Grosjean | Dale Coyne Racing | kiesett |
| 25. | Josef Newgarden | Team Penske | kiesett |
Folytatódott az első verseny
Nagy ünneplést persze senki nem rendezhetett, hiszen a helyi idő szerint vasárnap estére halasztott folytatásban le kellett futni az első futam maradékát. O’Ward ezen ott folytatta, ahol néhány órával korábban abbahagyta, és kisebb előnyt épített ki Rosenqvisttel szemben az élen. A következő kiállási hullám a 116. körben, ismét Kirkwood kerékcseréjévek kezdődött – O’Ward a 118. körben érkezett, ami után a Malukas, Dixon, Schumacher sorrend alakult ki az első három helyen. Közülük Dixon jött elsőként, majd két körrel később érkezett Schumacher, Malukas azonban nagyon elnyújtotta a tankolást és a cserét, és egészen a 142. körig húzta az élen.
A Penske versenyzőjének kiválásával ismét a McLaren mexikói pilótája került az élre, mögötte nagyjából 3 másodperccel Lundgaard haladt, akitől több mint 6 másodperccel volt leszakadva Marcus Armstrong. Ez egészen a 151. körig folytatódott, amikor Schumacher összekoccant Romain Grosjeannal és megforgott, szerencséjére azonban nem talált el senkit és semmit. Sárga zászlós fázis azonban így is életbe lépett, ráadásul pillanatokkal azelőtt, hogy az irányt még Schumacher megpördülése előtt a bokszutca felé vevő Kirkwood átszelte volna a pit lane vonalát, így szerelői nem szolgálhatták ki az Andretti pilótáját.
A bokszutca megnyitása után Malukas kivételével mindenki kiállt, a Penske versenyzője így átvette a vezetést, a 163. körben megejtett újraindításnál pedig ő vezette fel a mezőnyt O’Ward előtt, miközben kettejüket három lekörözött választotta el. Malukas ezután növelni tudta az előnyét és a következő, 190. és 200. kör közötti kiállási hullámot követően is az élen maradt, sőt, mát több mint 6 másodperccel vezetett O’Ward előtt. Will Power falnak koccanása azonban sárga zászlós fázist eredményezett, ami összerázta a mezőnyt, noha a 210. körben történt újraindításnál most két lekörözött választotta el Malukast és O’Wardot. Utóbbi viszont Ferruccit hamar megelőzte, így bő egy másodperccel haladt riválisa mögött, amikor a 213. körben Caio Collet Newgardennel történt összeérése és falnak csapódása miatt megint jöhetett a sárga.
Collet a falban:
A zöld zászlót a 226. körben kapta meg a mezőny, ami után Malukas, O’Ward és McLaughlin között hármas csatát láthattunk az első helyért (a három autó tényleg egymás mellett haladt), a McLaren pedig végül belső íven megelőzte a Penske-t, amely így visszaesett a második helyre. O’Ward ezután ellépni ugyan nem tudott, de a leintésig magabiztosan őrizte a vezetést, ezzel megakadályozva pályafutása első győzelmének megszerzésében Malukast (aki hatodszor lett második), míg ő megszerezte zsinórban második, összességében idei harmadik elsőségét, míg a harmadik helyen a szezonbeli első dobogóját elérő VeeKay zárt.
Az igazán fontos dolgok azonban hátrébb történtek, Palou ugyanis a 10. helyen célbaérve egy fordulóval a vége előtt bebiztosította pályafutása ötödik IndyCar-bajnoki címét, egyben ő lett a második versenyző Sébastien Bourdais után, aki zsinórban négy bajnoki címet szerzett. A Chip Ganassi Racing spanyolja az örökranglistán sem áll rosszul, hiszen ott már csak a hétszeres bajnok A.J. Foyt és csapattársa, a hatszoros bajnok Scott Dixon előzi őt meg.
„Hihetetlen. Nem is tudom mit mondjak. Mindent ennek a csapatnak, a Chip Ganassi Racing minden tagjának, a Hondának, a DHL-nek és az összes partnerünknek köszönhetek, de különösen Chipnek és mindenkinek, aki a háttérben dolgozik. Egyszerűen hihetetlen. Nagyon büszke vagyok erre a csapatra. A mai egy nagyon rossz futam volt számunkra, folyamatosan szenvedtünk, de csak azt mondogattam magamnak: maradj koncentrált, csak menj tovább. És nagyszerű érzés, fantasztikus, hogy újabb bajnoki címet szereztünk. És igen, készen állunk a következőre” – tekintett a jövőbe a még mindig csak 29 esztendős versenyző.
Az idei szezonból még egy futam hátravan, ezt szeptember 6-án, azaz most hétvégén rendezik Laguna Secában.
A milwaukee-i első futam végeredménye:
| 1. | Pato O’Ward | Arrow McLaren | – |
| 2. | David Malukas | Team Penske | +1,7535 mp |
| 3. | Rinus VeeKay | Juncos Hollinger Racing | +2,8641 mp |
| 4. | Scott McLaughlin | Team Penske | +5,2225 mp |
| 5. | Christian Rasmussen | Ed Carpenter Racing | +7,2108 mp |
| 6. | Christian Lundgaard | Arrow McLaren | +7,7279 mp |
| 7. | Josef Newgarden | Team Penske | +8,8271 mp |
| 8. | Marcus Ericsson | Andretti Global | +9,8435 mp |
| 9. | Marcus Armstrong | Meyer Shank Racing with Curb-Agajanian | +15,2149 mp |
| 10. | Alex Palou | Chip Ganassi Racing | +15,9026 mp |
| 11. | Louis Foster | Rahal Letterman Lanigan Racing | +16,0861 mp |
| 12. | Mick Schumacher | Rahal Letterman Lanigan Racing | +17,0485 mp |
| 13. | Nolan Siegel | Arrow McLaren | +17,6015 mp |
| 14. | Alexander Rossi | Ed Carpenter Racing | +18,1247 mp |
| 15. | Kyle Kirkwood | Andretti Global | +20,8217 mp |
| 16. | Kyffin Simpson | Chip Ganassi Racing | +22,5506 mp |
| 17. | Felix Rosenqvist | Meyer Shank Racing with Curb-Agajanian | +24,5998 mp |
| 18. | Scott Dixon | Chip Ganassi Racing | +1 kör |
| 19. | Romain Grosjean | Dale Coyne Racing | +1 kör |
| 20. | Santino Ferrucci | A.J. Foyt Enterprises | +2 kör |
| 21. | Dennis Hauger | Dale Coyne Racing | +2 kör |
| 22. | Sting Ray Robb | Juncos Hollinger Racing | +2 kör |
| 23. | Graham Rahal | Rahal Letterman Lanigan Racing | +4 kör |
| 24. | Caio Collet | A.J. Foyt Enterprises | kiesett |
| 25. | Will Power | Andretti Global | kiesett |
