Már megszokott, hogy az Osztrák Nagydíj szervezői mindig készülnek extrákkal is a közönség számára. Mióta a Forma-1 visszatért a „szomszédba” minden évben gyönyörködhet a közönség a „Legends Parade” legendás autóiban és találkozhat azok legendás versenyzőivel.
Minden évben más tematikát kap az esemény, idén a Le Mans győztes autóké és versenyzőké volt a főszerep. Így volt jelen a Red Bull Ringen Brendon Hartley is, aki idén harmadmagával (Earl Bamberrel és Timo Bernharddal) és a #2-es Porsche 919 Hybriddel megnyerte a 24 órás Le Mans-i viadalt.
Brendont még a bemutató autózás előtt, a Red Bull Energy Station-ben csíptük el, barátnője, valamint Sebastien Buemi társaságában. Az új-zélandi versenyző készséggel állt rendelkezésre, sőt még arra is emlékezett, hogy pár éve már találkoztunk a Hungaroringen, amikor még a World Series by Renault-ban versenyzett, és akkor épp videó interjút adott nekünk.
Most azonban elsősorban Le Mans-i élményeiről kérdeztük, hiszen nem volt egyszerű menet ez a 24 órás verseny.
„Hát beletelt pár napba, míg felfogtam, hogy mi is történt, és mit jelent ez. Le Mans, nekünk versenyzőknek, egy igazán őrült hét.” – kezd bele a hosszas fejtegetésbe Hartley. „Ez egy olyan hét, amikor szupersztárokként kezelnek minket. Persze más helyszíneken is figyelemmel kísérnek minket, de amikor Le Mans-ba érkezünk, a rajongók, és a légkör is teljesen más, az egy igazán őrületes hét számunkra. Nem igazán jut öt perc magunkra, hogy megemésszük, mi történik, főleg ha megnyerjük a versenyt, és főleg, ha így nyerjük meg.”
„Körülbelül két nappal a verseny után tudatosult bennem, hogy wow, nyertünk, Le Mans-ban a Porsche-val!”
„Addigra értettem meg igazán, mit is jelent, hogy ott a nevem a legendák között. Ez igazán különleges dolog számunkra.”
A #2-es Porsche már a verseny elején meghibásodott, és csak 18 kör lemaradással tudtak visszaállni a versenybe, nem remélvén, hogy még a győzelmet is megszerezhetik.
„A harmadik óra után, mikor megálltunk, nagyon csalódott voltam. De a szerelők a garázsban, és a mérnökök, nagyon keményen dolgoztak, hogy mielőbb visszaállhasson az autó a versenybe. Volt benne egy kis kockázat, kicseréltünk pár elemet, aztán nagyon nyomtuk, hogy mielőbb ledolgozzuk a lemaradást. Fél távnál még nem hittem, hogy megnyerhetjük, csak azt reméltem, hogy pontokat tudunk majd szerezni. De óráról órára előrébb jutottunk és már nem csak a pontszerzés, hanem a pódium is reálissá vált. Olyan volt, mint egy álom, vagy valami nagyon hasonló.”
„Le Mans mindig őrületes, erről Sebastien is tudna mesélni.” – mutat Sebastien Buemire, aki ott ült a mellettünk lévő asztalnál. „Le Mans mindig sok meglepetést tartogat. Nagyon kemény a verseny, nagyon kell koncentrálni magadra, és a határon kell autózni. Olyan, mintha az életedért küzdenél, de a 24 óra eltelte után minden tökéletesnek hat. Óriási emberi teljesítmény van mögötte, és hát ezek talán a legösszetettebb, legbonyolultabb autók a világon.”
Hartley neve azonban nem csak a WEC-ből lehet ismerős az autósport rajongóknak, hanem a Forma-1 kapcsán is, hiszen sokáig volt a Red Bull Junior Team tagja, sőt a Toro Rosso tesztpilótája is volt, ám végül a Red Bull nem neki, hanem Jaime Alguersuarinak, majd Brendon jó barátjának, Daniel Ricciardonak szavaz bizalmat.
„Egyértelműen jobban teljesítettek akkor, mint én. Valójában ezt sosem bántam, nem voltam a legjobb formában akkor. Viszont nagyon sok tapasztalatot szereztem nekik (Red Bull) köszönhetően, és végül jól alakult a sorom. Nagyon boldog vagyok így, ahol most tartok.”
Miután a Red Bull junior programjából kikerült, a Mercedes F1-es csapatának tesztpilótája lett, ám már eközben is kipróbálta magát Le Mans-ban, ekkor még LMP2-ben.
„Sokat vezettem a szimulátorukat (a Mercedesét), vezethettem teszten is, ami nagyszerű volt. Nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem ez által. De nem volt reális esély ennél többre. Azonban maradtam a német gyártóknál (Porsche). Nagyon elégedett vagyok azzal, ahol tartok.”
„Imádom Le Mans-t, szerelembe estem Le Mans-nal.”
„Gyerekként mindenki a Forma-1-ről álmodik, én is arról álmodtam. Viszonylag közel is kerültem hozzá, de ha akkor (mikor tesztpilóta volt) lehetőséget kaptam volna az F1-ben versenyezni, most nem lennék itt, nem lett volna jó az időzítés. De örülök, hogy rátaláltam az endurance versenyzésre és itt megtaláltam a helyem. Ráadásul ma már sokkal fiatalabban kerülnek be a versenyzők a Forma-1-be, mint én voltam akkor. Elég, ha csak Max-re (Verstappen) gondolunk, aki nagyszerűen megy.”
Hartley azonban még mindig csak 27 éves, így megkérdeztük arról is, kipróbálna-e más szériákat is, vagy egyelőre csak a WEC érdekli?
„Nagyon szeretem a WEC-et, de soha ne mondd, hogy soha, nem tudom még, hogy mit tartogat a jövő.”
A nem sokkal mellette ülő Buemi azonban a WEC mellett a Formula E-ben is versenyez, ráadásul épp második bajnoki címére hajt ott.
„Nem vezettem még Formula E autót, de figyelemre méltó, mennyi gyártó vesz benne részt.” – emelte ki Hartley.
Na de melyik lehet az autósport történetéből az az autó, amelyet a legszívesebben kipróbálná az új-zélandi versenyző, ha lehetősége adódna rá? Persze a válasz nem annyira meglepő.
„Hű, ez nehéz kérdés…” – mondja elgondolkodva. „Van pár lenyűgöző darab; azt hiszem egy olyat mondanék, amivel Bruce McLaren versenyzett.” – kezd bele, majd sorra idézi fel a többi egykori új-zélandi F1-es versenyzőt. „Vagy Chris Amon, vagy valamelyik kiwi (az új-zélandiakat „becézik” így) versenyző. Esetleg Danny Hulme világbajnok autóját.”
Közismert, hogy Brendon Hartley és Daniel Ricciardo jó barátok, így hát szükségesnek látszott egy könnyedebb témával is előállni: Bevállalná-e Brendon a Shoey-t, azaz hajlandó lenne-e inni Daniel cipőjéből?
„Ha jó oka van az ünneplésre, igen. Ha mondjuk ott lennék vele a dobogón. Jó barátom, szóval… Nem kerültem még ilyen helyzetbe, de ha úgy alakulna, akkor igen, miért ne? Ha például nyer, az egy jó ok erre.”