A harmadik F1-es Magyar Nagydíj az 1988-ban domináns McLaren-Honda az évi zsinórban 10. győzelmét és 7. kettős sikerét hozta, ám hajszálon – és alighanem Ayrton Sennán – múlt, hogy ne csúfos kettős kiesés és bizonyára jókora balhé legyen a vége.
Mire két héttel a Német Nagydíj után, 1988. augusztus 7-én felsorakozott az akkor még a mostaninál is jóval lassabb és kanyargósabb (ez volt az utolsó év, hogy használták a hármas kanyar utáni lassítót) Hungaroring rajtrácsára a mezőny, már teljesen egyértelmű volt, hogy valami óriási csoda kellene ahhoz, hogy ne Ayrton Senna és Alain Prost között dőljön el a világbajnoki cím sorsa. A pontversenyben a Professzor vezetett 60 ponttal, de az első vb-címére hajtó brazil csak 3 egységgel volt lemaradva mögötte, míg Gerhard Berger csupán 25 megszerzett ponttal állt a harmadik helyen.
Ám ezzel együtt úgy tűnt, hogy a 3. Magyar Nagydíj reális veszélyt jelent a McLaren 10 versenyes (az 1987-es szezon utolsó futamát is ők nyerték) sorozatának megszakadására, hiszen a Hungaroring kedvezett a szívómotoros csapatoknak a turbót használó riválisok ellen. A pénteki, esőben rendezett első szabadedzésen ez igazolódni látszott, hiszen Nigel Mansell zárt az élen a Williamsben Alessandro Nannini Benettonja és Julian Bailey Tyrrelje előtt, azaz az első három helyen szívómotoros autó végzett, de az első időmérőre aztán Prost állt az élre a turbós McLarennel, viszont mögötte Nannini, Mansell és Patrese, azaz három szívómotoros autót vezető pilóta következett, míg Senna csak ötödik lett.
Szombaton aztán az időmérők mestere így is megszerezte a pole-t, de az első 10-ben hatalmas volt a szívómotoros fölény, hiszen a bárányhimlő utóhatásaival küzdő, legyengült és lefogyott Mansell csupán alig több mint 0,1 másodperces lemaradással megszerezte a második helyet, utána pedig csupa szívómotoros autó, sorrendben Boutsen (Benetton), Capelli (March), Nannini (Benetton) és Patrese (Williams) következett, míg Prost csak hetedik lett. A többi turbós csapat pedig még ennél is gyengébben muzsikált, amit a Ferrarik 9. és 15., vagy Lotusok 13. és 19. rajthelye mutatott.
A verseny elején pedig úgy tűnt, hogy akár a futamon is labdába rúghatnak a szívómotoros csapatok, hiszen Mansell kis híján lerajtolta Sennát, ám hiába került rövid időre a célegyenesben a McLaren elé, a turbó erőfölénye az első kanyarig kisegítette a brazilt. Eközben Prost borzasztóan rajtolt és az első 10-ből is kiszorult, de az első kör végére visszakapaszkodott a 9. helyre.
Senna ezután nagyon spórolósra vette az élen, aminek köszönhetően vonat alakult ki mögötte. Miután Capelli a 2. körben motorhiba miatt kiesett, a vezető McLarent Mansell, Patrese, Boutsen, Nannini és Berger követte szoros emberfogásban, nemsokára pedig a 7. helyre felzárkózó Prost is megérkezett a sor végére. A 12. körben Mansell aztáb túl közel került Senna autójához és a turbulens levegőben megforgott, így visszaesett a 4. helyre, miközben Patrese Williamsében elkezdett kihagyni a Judd erőforrás, úgyhogy az olasz emiatt esett hátrébb.
A McLarenek viszont egyelőre hiba nélkül köröztek. Prost először megelőzte Bergert, majd a szintén a motorral bajlódó Nanninit, a 32. körben pedig a megpördülése óta a kockásra kopott gumikkal szenvedő Mansell mellett is elment (a brit a 60. körig bírta, amikor totálisan kimerülve a bokszba hajtott és feladta a versenyt). A Professzor végül a 47. körben happolta el a második helyet Boutsentől, és eredt Senna nyomába, akit hamarosan utolért, a 49. körben pedig megpróbálta kihasználni, hogy csapattársának a lekörözés előtt álló Yannick Dalmas Loláján és Gabriele Tarquini Coloniján kell átrágnia magát.
Senna a sárga Coloni és Dalmas mögött gyorsított rá a célegyenesre, majd miközben kibújt Tarquini szélárnyékából, az olasz a Lolát előzte, így egy pillanatra a három autó egymás mellett haladt. Ezután Dalmas lemaradt, Tarquini azonban nem vette el a gázt, így Senna egészen az első kanyar féktávjáig előzte. Csakhogy eközben Prost rakétaként lőtt ki és a hatalmas szélárnyékot kihasználva ráesett a brazilra, majd úgy tűnt, hogy simán megelőzi, ám a bokszutca kijáratához érve egy pillanatra megtorpant, majd végül mégis beengedte a féktávon az autóját Senna mellé. A poros íven azonban megcsúszott és nem tudott az ideális íven maradni, amitől kis híján kiütötte a brazilt: Prost autójának bal hátsója milliméterekkel kerülte el Senna McLarenjének első szárnyát, és ha utóbbi nincs résen, és nem nyit a kormányszögen, a vakmerő előzési kísérletnek biztosan ütközés lett volna a vége. Ehelyett Senna engedett, így Prost meleglőzte, majd a brazil abban a pillanatban belülre váltott és visszabújt csapattársa mellett az első helyre.
Az előzésről a videót IDE KATTINTVA lehet megnézni.
Mint kiderült, az egyébként gyorsabb Professzornak ez volt az egyetlen esélye, hamarosan ugyanis erős vibrációk léptek fel az autóján, és már nem Sennára, hanem a tempójának visszaesése okán az őt támadó Boutsenre kellett figyelnie. Később aztán visszatért a sebessége, és ismét felzárkózott Sennára, de a brazil ekkor már résen volt, és nem adott újabb esélyt a támadásra. Végül a két piros-fehér autó egymástól fél másodperces távolságra – mindössze 2 perccel a 2 órás időhatár letelte előtt – szelte át a célvonalat, Senna pedig átvette a vezetést a pontversenyben, mert bár mindkettejük 66 ponttal hagyta el a Hungaroringet, neki ez már a 6. győzelme volt az évben Prost 4 sikerével szemben.
A harmadik helyen Boutsen jött be fél perces hátránnyal, a maradék pontszerző helyeket pedig Berger, Gugelmin és Patrese foglalta el.
A McLarenek ezután a soron következő futamon, a Belga Nagydíjon is kettős győzelmet arattak, ami a csapat zsinórban 12. sikere volt. Ezután jött az Olasz Nagydíj, amelyen Senna emlékezetes módon vezető helyről esett ki, amikor lekörözés közben összeütközött Jean-Louis Schlesserrel, a tifosi pedig a Ferrari kettős győzelmének örülhetett. A széria tehát megszakadt, de a 12 versenyes győzelmi sorozat rekordja így is 35 éven át maradt fenn, mígnem 2023-ban a Red Bull meg nem döntötte. De ha Senna kevésbé elővigyázatos a Hungaroringen, már 10-nél megállhatott volna a számláló.

