Allan McNish rögtön első F1-es tesztjén Ayrton Sennától tanulhatott.
Az áprilisban az Audi F1-es projektjének versenyigazgatójává kinevezett Allan McNish versenyzőként és vezetőként is rengeteg tapasztalattal rendelkezik, és bár legnagyobb sikereit a sportautózásban (az Audival) érte el, sokan elfelejtik, hogy jóval egyetlen, a Toyotával 2002-ben teljesített F1-es szezonja előtt belekóstolt már a száguldó cirkuszba, ráadásul nem is akárhol.
A most 56 esztendős skót ugyanis alkalomadtán a McLarennek tesztelt az 1990-es évek elején, miután 1989-ben először kapott lehetőséget az akkoriban Ayrton Senna nevével fémjelzett csapatban, mindössze 19 évesen. A Motorsportnak adott interjúban most felidézte ezt, a portugáliai Estorilban teljesített alkalmat, és hogy mit tanult meg rögtön a szintén a helyszínen levő Ayrton Sennától.
„Ez közvetlenül azelőtt történt, hogy elutaztam volna a Makaói [Forma–3-as] Nagydíjra. Akkoriban valójában nem is gondoltam bele igazán, mert egyszerűen csak »csináltam a dolgokat«. Ő volt a világbajnok Ayrton Senna, a McLaren pedig akkoriban a világbajnok csapat volt, de az ember egyszerűen csak odament és megtette, amit kellett. Arra viszont emlékszem, hogy kiszálltam az autóból, és azt gondoltam: »A fenébe, ez nagyon gyors!« Ayrton a motor belső súrlódásáról és különböző egyéb dolgokról beszélt, és ez egyfajta mércét jelentett. Nagyon-nagyon gyorsan ráébresztett arra, hogy ha sikeres akarsz lenni ebben a sportban, akkor minden szinten feljebb kell lépned.”
Jonathan Palmer, a McLaren állandó tesztelője McNish (az autóban) oldalán az 1990-es McLarennel:
A young Jonathan Palmer(replaced Pirro who went to Scuderia Italia) and Alan McNish posing with the McLaren, in 1990 Palmer was the official test driver. McNish was a Dams driver and did some testing. #F1 #RetroF1
„A tehetség csak egy bizonyos pontig visz el – folytatta McNish. – Szükség van munkamorálra és arra, hogy odafigyelj a részletekre. Ezt versenyzőként is meg kell tenned, de nem hiszem, hogy ez az élet bármely más területén másképp lenne. Ez egyfajta tanítás volt számomra. Még mindig megvannak az első, Estorilban teljesített tesztem telemetriája, bár akkoriban ez két papírlapból állt, amelyeket egymás mellé kellett illeszteni, majd a fény felé tartani, mert még nem léteztek a maihoz hasonló adat-összehasonlítások. Még kuplungpedál is volt az autóban, az isten szerelmére! És mindössze két gomb a kormányon. A mai autókhoz képest ezek már valóságos dinoszauruszok.”
McNish a tesztpilótáskodás mellett a nemzetközi Forma–3000-ben versenyzett, de az 1990-es, két győzelmet és összetett negyedik helyezést hozó idénye utáni öt szezonban már futamot sem nyert, az F1-es bemutatkozás pedig nem jött össze neki. Így a sportautózás felé fordult, ahol 1998-ban megszerezte első győzelmét a háromból a Le Mans-i 24 óráson (ekkor még a Porsche színeiben), hogy ezt követően a 2001-es és 2002-es verseny kivételével 2013-ig minden alkalommal ött legyen a legendás viadalon.
Az említett két évből az elsőben a Toyota gyári F1-es programjának tesztelt Mika Salóval, hogy aztán a 2002-es bemutatkozó évben a japán márkával együtt debütáljon a száguldó cirkuszban. F1-es karrierjének a szezonzáró Japán Nagydíj időmérő edzésén elszenvedett hatalmas bukás vetett véget, az orvosok ugyanis nem engedték rajthoz állni a másnapi versenyen, ami egyébként is utolsó F1-es futama lett volna, lévén a Toyota tőle és Salótól is megvált a 2003-as szezonra. McNish ezután 2003-ban még a Renault tesztpilótájaként teljesített szolgálatot, de közben visszatért a sportautózásba, és onnantól kezdve már csak Audival versenyzett.