„Hazudik-e” a tabella Antonelli és Russell összevetésében? Na és a Ferrari párosánál? – íme a számok

Néhány, a pontszámnál és a bajnoki helyezésnél kevésbé szembeötlő mutatón keresztül megnéztük, hogy a szezon első felében hogyan teljesítettek egymáshoz képest a csapatok pilótái. Néhány istálló esetében pedig nem feltétlenül azt kaptuk, amit vártunk.

Javában tart a nyári szünet a Forma–1-ben, ráadásul könnyen lehet, hogy a futamok számát tekintve is most járunk az idény felénél. Ez pedig tökéletes alkalom, hogy összegezzük az egyes pilóták teljesítményét. Az alábbiakban a konstruktőri tabella sorrendjét követve végigmegyünk a csapatokon, és különböző mutatók alapján összehasonlítjuk azok versenyzőit.

Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy végső soron a legfontosabb mutató a pontszám, illetve még inkább a bajnoki helyezés. Ezt azonban számtalan helyen meg lehet tekinteni, többek között nálunk is, így most nem ezen van a hangsúly. Ehelyett inkább azt vizsgáltuk meg, hogy a tabella mennyire „mond igazat”, vagyis az egyéb mutatók is azt adják-e vissza, amit az összetett állása vagy éppen a közvéleményben uralkodó narratívák.

Mielőtt azonban végigmennénk az istállókon, muszáj néhány kiegészítést tennünk az egyes statisztikai adatokra vonatkozóan. Az egymás elleni mérleg meglehetősen egyértelmű: az időmérőknél az egyszerűség kedvéért mindent figyelembe vettünk, vagyis azokat az alkalmakat is, amikor az egyik versenyző nem tudott mért kört futni. A futamok esetében ellenben csak azokat számoltuk, amikor mindkét versenyző célba ért, hogy minél igazságosabb legyen az összevetés. Emellett a kvalifikációk esetében a pénteki események is latba estek, a versenyeknél viszont a négy sprinttel nem foglalkoztunk. Mindez a többi mutatóra is igaz.

Az átlagos helyezésnél három extra megjegyzést kell tennünk. Egyfelől a kiesések, illetve el nem indulások továbbra sem számítanak, ahogyan az időmérőknél sem vettük figyelembe, ha valaki egyetlen mért kört sem teljesített. Emellett a legrosszabb időmérős, illetve futamhelyezését egyik pilóta esetében sem számoltuk bele az átlagba, mondván, egy negatív kilengése mindenkinek lehet. Ráadásul így mind Kimi Antonelli silverstone-i meghibásodása, mind George Russell monacói balszerencséje kiesik, amelyek, lássuk be, igencsak torzítanák az összképet. Továbbá Isack Hadjar miami időmérős kizárását semmissé tettük, legalábbis a számolgatásunk erejéig.

Talán a legbonyolultabb mutató az egymáshoz képesti átlagos időmérős különbség. Mindez a pályák eltérő hossza miatt ezrelékben (nem ezredben!) értendő, és mindig a vizsgált pilóta idejét osztjuk el a csapattárséval, majd vonunk ki belőle 1-et. Ennélfogva ilyen tekintetben az egyik versenyző előnye már az egyes kvalifikációkon sem egyezik meg a másik hátrányával, az átlag esetében pedig pláne nem. Itt egyébként alapvetően mindig az utolsó közös kvalifikációs szakaszt vizsgáltuk – már ha volt ilyen –, kivéve akkor, ha ott valamilyen oknál fogva nem voltak egyenlőek a feltételek. Hogy két konkrét példát említsünk: a spielbergi Q3-ban Max Verstappen önhibáján kívül balesetet szenvedett, és a sárga zászló miatt Antonelli elvette a gázt, így a Red Bull és a Mercedes esetében is igazságtalan lett volna a puszta végeredményt nézni; a Racing Bulls spái eredményeit pedig egyszerűen nem vettük figyelembe, hiszen akkor még csak Arvid Lindblad kapta meg a fejlesztéseket.

Mercedes (Kimi Antonelli, George Russell)

Antonelli idei teljesítménye nemcsak a közvéleményt, hanem alighanem Russellt is meglepte, és az 59 pontos különbséget többé-kevésbé ezek a mutatók is alátámasztják. Az időmérőkön átlagosan több mint másfél ezrelék a különbség köztük, ami egy 80 másodperces köridő esetében már több mint 1 tizedet jelent. Szintén szembetűnő, hogy a bajnoki éllovas a kvalifikációs és a futamhelyezések tekintetében is több mint egy teljes pozícióval veri csapattársát, ami pedig az átlagosan megszerzett pontokat illeti, ott majdnem 5 a differencia.

Ferrari (Lewis Hamilton, Charles Leclerc)

A Ferrarinál ellenben kijelenthető, hogy a tabella torzít. Lewis Hamilton és Charles Leclerc között szinte minden mutatóban minimális a differencia, és ugyan ezek többségében a hétszeres világbajnok a jobb, de a teljesítménybeli differencia közel sem akkora, mint amekkorát akár a táblázat, akár a közvélemény sugall. Ha a 28 éves versenyzőnek nem lett volna két kiesése, akkor sokkal szorosabban követhetné a brit pilótát.

McLaren (Lando Norris, Oscar Piastri)

A McLarennél hasonló a helyzet, mint a Mercedesnél volt: az esetek többségében Lando Norris egyértelműen jobb Oscar Piastrinál, és ez még akkor is igaz, ha a mindkettőjük által befejezett futamokon döntetlen az állás. A kvalifikációkon ugyanis mind az átlagos különbség, mind az átlagos helyezés tekintetében jól látható a különbség a brit versenyző javára, ahogyan a futamokon is övé a jobb teljesítmény.

Red Bull (Max Verstappen, Isack Hadjar)

Az élcsapatok közül a Red Bullnál a legnagyobb a különbség, de tegye fel a kezét, aki másra számított! Ahogyan azt várni lehetett, Verstappen minden mutatóban veri Hadjart (persze a befejezett versenyekben nem, de az nem rajta múlott). A francia versenyző ezzel együtt elődeihez mérten korrekt teljesítményt nyújt, nem véletlen, hogy hosszú évek után nem téma, hogy a következő idényben ki lesz a négyszeres világbajnok csapattársa.

Racing Bulls (Liam Lawson, Arvid Lindblad)

Lindblad bemutatkozó évére aligha lehet panasz, ezzel együtt jól látszik, hogy ki az úr a Racing Bulls házánál. Bár a kvalifikációknál az egymás elleni összevetésben minimális a különbség, az átlagos differencia megmutatja, hogy Liam Lawson jobban meg szokta verni csapattársát, mint fordítva. A versenyeken pedig talán még jobban kiütközik a rutinbeli eltérés.

Alpine (Pierre Gasly, Franco Colapinto)

Ha van csapat, ahol ez a táblázat némileg torzít a valósághoz képest, az az Alpine. A számok alapján Pierre Gasly és Franco Colapinto között szakadéknyi a különbség az időmérőkön, de az első két kvalifikáció nélkül már jóval kisebb lenne az átlagos differencia. A versenyeken pedig szintén a 30 esztendős pilóta viszi a prímet, de ez is az első fordulók során alakult ki, amikor az autó még jóval versenyképesebb volt, mint később, amikor az argentin csapattárs már jóval közelebb volt hozzá, sőt, többször is gyorsabb volt nála.

Haas (Oliver Bearman, Esteban Ocon)

Oliver Bearman már tavaly is legyőzte Esteban Ocont a Haas házi csatájában, és tekintve, hogy pályafutásuk melyik szakaszánál járnak, aligha meglepő, hogy kettőjük között tovább nyílt az olló. A Ferrari akadémistája a kvalifikációkon és a versenyeken is viszonylag stabilan felülmúlja csapattársát, és elsősorban neki sikerült kihasználnia azt az időszakot, amikor egyrészt az autó versenyképesebb volt, másrészt az élmenők közül is kevesebben értek célba.

Audi (Gabriel Bortoleto, Nico Hülkenberg)

Mielőtt rátérnénk a versenyzőkre, az Audinál mindenképpen ki kell emelnünk egy számunkra megdöbbentő adatot: a befejezett futamokat figyelembe véve Gabriel Bortoleto és Nico Hülkenberg sem végzett a tizenharmadiknál rosszabb pozícióban. A számokból az derül ki, hogy a kvalifikációkon összességében a német, míg a versenyeken a brazil pilóta a jobb, noha utóbbi hárommal több viadalon látta meg a kockás zászlót, ami némileg torzíthat az összképen.

Williams (Carlos Sainz, Alexander Albon)

Alighanem végleg bebizonyosodott, hogy az előző szezon első fele csak pünkösdi királyság volt Alexander Albon számára, és miután Carlos Sainz kellőképpen felvette a ritmust a grove-iaknál, átlépte a thai pilótát. Az időmérőkön különösen megalázó a különbség, és bár a futamokon már szorosabb a helyzet, összességében a négyszeres F1-es futamgyőztes lehet sokkal elégedettebb saját teljesítményével.

Aston Martin (Fernando Alonso, Lance Stroll)

Az Aston Martinon belül még nagyobb a differencia a kvalifikációkon, mint a Williamsnél, ám itt ismét fel lehetne tenni a kérdést, hogy ez kit ért váratlanul. Lance Stroll az elmúlt évek fényében annak is örülhet, hogy legalább kétszer megverte Fernando Alonsót egy körön. A futamokról kevésbé érdemes beszélni, hiszen annyi kiesés sújtotta őket, hogy a minta nem feltétlenül reprezentatív.

Cadillac (Valtteri Bottas, Sergio Pérez)

A Cadillac az egyetlen csapat, ahol egyértelműen nem az a versenyző nyújtja a jobb teljesítményt, amelyik előrébb áll a tabellán. Persze utóbbinak nincs is nagy jelentősége, tekintve, hogy egyikük sem szerzett még pontot. Mindenesetre szembetűnő, hogy ezt leszámítva Sergio Pérez minden téren felülmúlja Valtteri Bottast.