A Le Mans-i 24 órás motorversenyen kategóriagyőzelmet arató félig magyar csapat egyik versenyzőjével beszélgettünk az előzetes várakozásokról, magáról a futamról, valamint a siker esetleges hozományairól. Interjú.

Ahogyan arról mi is beszámoltunk, hatalmas siker született a magyar kétkerekű motorsportban, hiszen egy belga színekben induló, de sok szempontból félig magyar csapat, a Champion-HERT powered by MRP kategóriagyőzelmet aratott az endurance-világbajnokság nyitányán, a Le Mans-i 24 óráson. Ráadásul a versenyzői egység egyik felét szintén magyarok alkották Számadó Máté és Kovács Bálint személyében: utóbbival hétfőn beszélgettünk a diadal kapcsán.

Sebők Máté: Tavaly még teljes magyar csapattal vágtatok neki a Le Mans-i futamnak, idén lényegében félig volt magyar az istálló. Ilyen szempontból miben volt más a hétvége akár a várakozások, akár az elvégzett munka terén?

Kovács Bálint: Aki követte a HERT életét, az tudta, hogy a tavalyi egy nagyon bátor szezonnak indult. Sajnos nem sikerült végigvinni, ugyanakkor nagyon sikeres kis projektnek bizonyult, és úgy gondolom, egy új csapathoz képest nem várt eredményeket hoztunk, annak ellenére, hogy ezeket a futamokon nem feltétlenül sikerült helyezésekre váltani. Szerencsére ez tudott folytatódni, csak egy kicsit át kellett alakítani, így jött létre ez a belga–magyar koprodukció. Úgy vélem, ez olyan szempontból mindenképpen jobb volt, hogy az MRP rengeteg tapasztalattal rendelkezik, már korábban is nyertek futamot. Mi pedig hozzá tudtuk tenni a meglévő tapasztalatainkat a versenyzők terén, és hoztuk a gyorsaságot, valamint a megbízhatóságot. Emellett szerintem a mérnöki és a szerelői oldalról is jól képzett csapatot alkottunk. Szóval igazából két sikerprojektet raktunk össze, aminek során próbáltuk az egyes istállók legnagyobb erősségeire építeni. Szerintem a hétvége során inkább az volt a legfőbb kérdés, hogy mennyire tudunk jól dolgozni: úgy gondolom, a végeredmény azt mutatja, hogy elég jól.

SM: Ki tudsz emelni egyet-egyet az egyes csapatok legnagyobb erősségei közül?

KB: Úgy vélem, az MRP-nél mindenképpen a tapasztalat az, illetve a precizitást is mondanám. A srácok már január óta építették a motort, és tényleg tökélyre fejlesztették. Merthogy annak ellenére, hogy ez egy stock motor, a szerelhetőséget és a hibák lehető legjobb kiszűrését illetően is meg lehet könnyíteni a dolgunkat. Úgyhogy azt gondolom, hogy rengeteg melót tettek bele, ezért is mondanám a precizitást. Amit a mi csapatunk tud hozni, az talán a jó magyar találékonyság. Új színt viszünk ebbe az egész endurance-ba, mert szerintem régen volt rá példa, hogy valakik itt megjelenjenek, és tényleg ennyire erősek legyenek.

SM: A kvalifikáción negyedikek lettetek, utána az volt a vélekedés a csapat részéről, hogy több volt benne. Ennek tudatában milyen reményekkel vágtatok neki a futamnak?

KB: Azt gondolom, hogy a csapat az időmérő után kicsit megnyugodott, ahogy jött a versenynap, és lezártuk ezt az egészet. Szerintem időmérős rendszer kissé felesleges feszültséget hoz ebbe az egészbe ahhoz képest, hogy mekkora jelentőséggel bír. A versenyhez nem sokat tesz hozzá, hogy most éppen honnan indul az ember. Pontok terén nyilván van némi jelentősége a pole-pozíció elhódításának, de a futamért jóval több pontot adnak. Szerintem bizonyos dolgok elég szerencsétlenül jöttek ki, akár a forgalmat tekintve, hiszen hatvan motorossal egy pályán kellett megmutatni, hogy egy jó kört össze tudunk rakni, és ez bizonyos pilótáknak nem sikerült. Továbbá egy bukásunk is volt az időmérőn, ami miatt a kvalifikációs helyett a versenymotort kellett használni. Ezért is gondolom úgy, hogy több volt benne, ám egyáltalán nem voltunk csalódottak. Elégedettek voltunk a negyedik hellyel, hiszen el kell ismerni, hogy az előttünk végző srácok tényleg elképesztően gyorsak voltak. Utólag viszont látszik, és ezt a futam előtt is sejtettük, hogy ha nem is extrém módon kiemelkedővel, de talán a legjobb versenytempóval rendelkezünk. Úgy néz ki, hogy ez igaz volt.

SM: Térjünk is rá a versenyre, ahol viszonylag korán élre álltatok. Rizmayer Gábor, a HERT sportszakmai vezetője elmondta, az, hogy éjszaka ennyi időt nyertetek a többiekkel szemben, jelentős részben a te érdemed. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy milyen feladatokat kaptatok az egyes etapok előtt?

KB: Amit nagyjából tudni lehet a versenyről, hogy közel tizenhat órán át elég szoros volt, ahogyan visszagondolok rá. De igen, talán éjszaka éreztük először a kezünkben az irányítást, addig azért a többi győzelmi esélyes csapat huszon-egynéhány másodpercre volt tőlünk. Éjszaka viszont volt egy taktikánk: az edzések alapján Loris [Cresson] és én tűntünk a legerősebbnek a sötétben, ezért próbáltuk ezt kihasználni, és az éjjeli időszakból mi egy picit többet vállaltunk. Úgy gondolom, hogy ez ki is fizetődött, hiszen akkor tudtunk kiépíteni egy kisebb előnyt. Ami viszont a legfontosabb volt, és az előnyünk legnagyobb részét adta, hogy egyszer sem volt technikai hibánk. Az igazán nagy különbséget az jelentette, hogy amikor elkezdett feljönni a nap, és egy új nap virradt, jó pár csapat belefutott műszaki problémákba vagy akár bukásokba. Mi azonban versenyzői oldalról hibátlan teljesítményt tudtunk nyújtani, ahogyan a motor és a szerelők is. Ha kerékcseréket, tankolásokat nézzük, ott is az egyik leggyorsabb volt a csapat, úgyhogy mindenkire nagyon büszke vagyok, hogy ez így sikerült. De igen, ennek talán az volt a kezdete, hogy éjszaka elkezdtünk kialakítani némi előnyt.

SM: Említetted, hogy semmilyen szinten nem volt hiba. Előfordultak akár versenyzői oldalról neccesebb pillanatok, akár jelentek meg olyan adatok a motorról, amelyek kisebb aggodalomra adtak okot, és kezelni kellett?

KB: Nekem egyből a rajt után volt egy elég nagy mentésem, amelyet még a tévé is visszajátszott. Előttem estek, és víz került a pályára, az azt követő öt motorból pedig négy elesett, és én voltam az egyetlen, aki tovább tudott menni egy elég nagy mentéssel. Úgy gondolom, hogy ez elég rizikós volt. Huszonnégy órába azért nyilván belecsúszik egy-egy rizikósabb előzés, mert ahogy mondtam, hatvan versenyző volt, és mivel az élmezőnybe tartoztunk, jó sokat kellett előzni. Szóval adódtak kockázatosabb helyzetek, de szerintem ezt mindenki jól tudta kezelni. A motorral kapcsolatban inkább mindenben elővigyázatosak voltunk, de olyan olvasható hiba nem volt, amely egyre erősödött volna. Szóval tényleg elképesztő, ahogyan felkészítették.

SM: Az utolsó etapod után milyen érzésekkel szálltál le a motorról, és milyen érzésekkel figyelted a futamot a befutóig?

KB: Mondanám, hogy megkönnyebbültem, de mindig csak a motoron ülő versenyző tudja igazán, hogy mi történik. Természetesen száz százalékig bíztam a csapattársaimban, hogy mindent a legjobb tudásuk szerint csinálnak, de azért az ember ilyenkor nincs ott a motoron, nem tudja, mi zajlik éppen. Csak izgulva vártam az újabb és újabb szektoridők megjelenését, hogy teljenek a körök. Nagyon stresszes volt az utolsó egy óra húsz perc, végig a bokszban voltam, és izgultam a többiek miatt.

SM: Te már a tavalyi Bol d’Or után is felállhattál a dobogó legfelső fokára a kategórián belül. Azzal összehasonlítva milyen volt ez a mostani?

KB: Úgy érzem, hogy ez fizikálisabb volt. Sajnos hét közben egy betegséget is elkaptam, ezért meg kellett erőltetnem magam, hogy kihozzam magamból, ami teljesítmény terén éppen bennem volt. Ebből a szempontból elég nehéz volt. Az időjárás is nagyon hideg volt éjszaka ahhoz képest, hogy a Bol d’Oron milyen volt. Nyilván az más miatt volt nehéz, de… Kicsit más volt, főleg így, hogy a csapatnak magyar vonulata is volt. Nemcsak én voltam ott pilótaként, mint tavaly, hanem magyar szerelők, magyar mérnökök, két magyar versenyző dolgozott a csapatnál. Szerintem ez talán még nagyobb szó, ezért most kicsit többet jelent. A másik nyilván azért jelent többet, mert az volt az első.

SM: Meg tudod fogalmazni, hogy szerinted mit jelent a magyar motorsportnak ez a siker?

KB: Én nagyon remélem, hogy ez jelzőfény lehet a világítótornyon, hogy a 2007-es nagy siker után is vannak itt még gyors srácok, vannak jó szakemberek az országban, és érdemes fektetni a magyar motorsportba. Szerintem megvan ennek az egésznek a jövője, főleg itt, az endurance szakágban. Úgy tudom, hogy képesek vagyunk maradandót alkotni, és úgy vélem, ez egy nagy jelentőségű győzelem volt. A tavalyi személyes diadalom is egy ilyen volt, de szerintem ennek talán most nagyobb súlya van.

SM: Innentől kezdve ki lehet mondani, hogy a Superstock kategória bajnoki címe a cél?

KB: A többiek elég visszafogottak voltak, én ezt már az év elején is elmondtam, hogy ez abszolút lehet cél, de így nyilván realitássá is válik. Ez továbbra is egy hosszútávú bajnokság, úgyhogy tényleg mindent tökéletesen kell csinálni, hogy egy évet be tudjunk húzni, de szerintem nagyon nagy lépést tettünk afelé. Még egy huszonnégy órás van, ahol a legtöbb pontot osztják, ezeknek az ötven százalékát megnyertük, vagyis azokból már sok pontot gyűjtöttünk. A következő forduló a Spái 8 órás lesz, nyilván ott is a győzelemért megyünk, aztán meglátjuk, mi lesz.

SM: Zárásként, hogyan kell kipihenni egy ilyen versenyt? Mennyire szólnak majd a következő napok a pihenésről, és mennyire az ünneplésről?

KB: Sajnos viszonylag korai géppel jöttünk el, úgyhogy a tegnap este még nem volt extrémen pihentető. Nemrég értem haza, szóval ma próbálom meg ezt kipihenni egy hosszú alvással. Egyébként egy-két nap alatt ki lehet pihenni, de az nem segít, hogy beteg is vagyok.