Dr. Ángel Charte úgy véli, a gyorsaságimotoros-vb versenyzői biztonságban érzik magukat az általa vezetett orvosi stáb mellett. A sorozat főorvosa beszélt munkájának kihívásairól, és arra is rámutatott, hogy néha muszáj kikapcsolnia, különben már nem élne.
Dr. Ángel Charte 2013 óta dolgozik a gyorsaságimotoros-világbajnokság orvosi stábjában, és négy esztendővel később nevezték ki a sorozat főorvosává. Azóta számos balesetnél kellett beavatkoznia, a versenyzők pedig már nyilvánvalóan jól ismerik őt. A spanyol szakember úgy véli, a pilóták biztonságban érzik magukat mellette.
„Szerintem igen – válaszolta az erre vonatkozó kérdésre a SPEEDWEEK.com-nak adott interjújában. – Az ember az egész évet velük tölti, és kialakul egy közvetlen kapcsolat, amely néha személyes, családias és egyben szakmai. Nemrég, amikor [Marco] Bezzecchi bukott, a holland orvosoknak nem hagyta, hogy megvizsgálják. Közölte velem, hogy »neked kell megvizsgálnod«. Bezzecchi pedig egy erős személyiség. Azonban [Brad] Binder, [Francesco] Bagnaia és más pilóták esetében is ezt látni. Úgy vélem, nagy biztonságban érzik magukat velünk. Nem vagyok tévedhetetlen, de jó pár irányelvet és protokollt követek. Negyven évig dolgoztam egy kórházban, és mindig ugyanúgy jártam el.”
Az orvosi pályának nyilvánvalóan számos irányvonala van, elég csak a különböző testrészekre, illetve sérülés- és betegségtípusokra gondolni. Azonban nem ez az egyetlen skála, amelyre fel lehet osztani. Charte például nemcsak a pályán, hanem a mindennapokban is az intenzív ellátásban dolgozik, és úgy véli, ez nem minden kollégájának való.
„Nem mondom, hogy minden orvos alkalmas rá – fogalmazott. – Mi, az intenzív ellátásban dolgozó orvosok, mások vagyunk. Amikor egy páciens megérkezik a kórház sürgősségi osztályára, az embernek súlyos, mégis másmilyen helyzettel kell megbirkóznia. Ilyenkor teljesen nyugodtan megyek a balesetekhez. Nagyon nyugodtan. Ha ugyanis nem lennék az, a feszültség átragadna a csapatra. Feszültnek, illetve nyugodtnak lenni pedig nem ugyanaz. Ha valaki azt mondja nekem, hogy »tizenkettes kanyar, a pilóta eszméletlen«, akkor nem tudom pontosan, mire számítsak. Azonban el tudom képzelni: lehet, hogy belső sérülése van, eltört a combcsontja, nyílt törése van, megzúzódott a tüdeje, agyrázkódást szenvedett, vagy traumás agysérülése van. Éppen ezért az ember nem habozhat.”
Manapság szerencsére már nem annyira gyakori az olyan bukás, amikor a képsorokat látva az emberben a legrosszabb kimenetel is felmerül, az pedig pláne ritka, amikor egy versenyző életveszélyes állapotba kerül. Ugyanakkor az ördög nem alszik, és ilyenkor Chartééknak nincs idejük arra, hogy megállapítsák, mi a pontos sérülés.
„Ez talán úgy hangzik, mintha megvédeném a munkánkat, de nekünk nem az a feladatunk, hogy diagnózist állítsunk fel, amikor erre nincs idő – hangsúlyozta. – Nekünk az a feladatunk, hogy megmentsük az életét. Itt nincs helye habozásnak. Az ember tudja, hogy valamit tennie kell, és ezt komolyan, felelősségteljesen és szakszerűen kell végrehajtania. Ha erre nem képes, akkor nem alkalmas erre a munkára. Ahogyan arra sem, hogy egy kórház intenzív osztályán dolgozzon.”
Charte az évek során jó néhány komoly helyzettel találkozott. Tavaly például a Moto3-as Maláj Nagydíj előtti kivezető körben történt súlyos baleset, és utólag kiderült, hogy mind Noah Dettwilert, mind José Antonio Ruedát újra kellett éleszteni. Felmerül a kérdés, hogy ezt pszichológiailag hogyan lehet kezelni, és a rutinos szakember ennek kapcsán elárulta, erre muszáj odafigyelni.
„Nekem is meg kell birkóznom a saját frusztrációimmal – felelte az erre vonatkozó kérdésre. – Ha minden kritikus állapotú pácienst a szívemre vennék, már harminc éve meghaltam volna. Amikor hazaérek, próbálom kicsit elemezni a történteket. Van egy csapatom az intenzív, valamint a sürgősségi osztályon, és végigmegyek azokon a dolgokon, amelyek esetleg elkerülhették a figyelmemet. Ha szükséges, felhívom őket, és megkérdezem, hogy »megnéznétek ezt még egyszer?«. Ugyanakkor igyekszem kikapcsolni. Ha nem kapcsolnék ki, már halott lennék. Az ember nem feküdhet le úgy, hogy ez jár a fejében.”