Chicho Lorenzo úgy véli, egy versenyzőt a riválisok minősége is meghatároz, ez alapján pedig Marc Márquez egyértelműen Valentino Rossi felett áll a szemében. Jorge Lorenzo apja arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyári Ducati jelenlegi versenyzőjének világbajnoki pályafutása hajnalán sok időbe telt, mire összejött az első győzelem.
Nagyon úgy tűnik, hogy Marc Márquez megszerzi összességében a tizedik, a MotoGP-ben pedig a nyolcadik világbajnoki címét, amivel minden tekintetben felülmúlja Valentino Rossit, a királykategóriás elsőségek számában pedig utoléri a csúcstartó Giacomo Agostinit. Emiatt pedig ismét egyre gyakoribb téma a közbeszédben, hogy ki minden idők legjobbja.
Alighanem Jorge Lorenzo is erről, nem pedig a legnagyobb pilóta személyéről akart beszélni, amikor Agostinit és Márquezt Rossi fölé helyezte. Az ötszörös világbajnok édesapja, Chicho Lorenzo szintén megszólalt ebben a kérdésben, és hosszasan kifejtette, hogy a két modern kori nagyágyú karrierje között van egy fontos különbség.
„Ő a történelem legjobb versenyzője, mert neki vannak a legjobb számai a történelemben – utalt Márquezre a ’Fast & Curious’ podcastban. – De van még valami: egy pilóta minőségét riválisainak minősége is meghatározza. Voltak olyan időszakok, amikor a versenyzők nem túl erős vetélytársakkal néztek szembe. [Mick] Doohan például öt éven át nyert, huszonkilenc évesen kezdett el győzni, tehát már idősebb volt, és harmincnégy esztendősen vonult vissza. Miután Doohan megsérült, [Àlex] Crivillé nyert, az azt követő évben pedig Kenny Roberts Jr. Nyert a Suzukival, köszönhetően az esős futamoknak, ahol rengeteg pontot gyűjtött. És ki jött ezután? Valentino Rossi. Ő azokkal a riválisokkal találta szemben magát, akiket Doohan öt éven át elsöpört, és folytatta ezt a győzelmi sorozatot. 2009-ig lenyűgözőek voltak a számai, a versenyei felét megnyerte. Ha abban a pillanatban visszavonul, nagyon magasra tette volna a lécet, de tizenkét évvel később köszönt el. Abban a tizenkét esztendőben pedig tizenkét futamot nyert. Tehát azok után, hogy a versenyeinek felén diadalmaskodott, onnantól kezdve évente [átlagosan] egyet nyert. Figyeljétek meg, mennyire fontos, hogy az ember mikor érkezik meg a MotoGP-be.”
Az idősebbik Lorenzo Rossival kapcsolatos adatai megközelítőleg pontosak. Az olasz legenda 2000-től 2009-ig, vagyis első tíz királykategóriás idényében 167 versenyéből 77-et megnyert. A következő tizenkét esztendőben aztán valóban 12 sikerig jutott, bár hozzá kell tenni, hogy ezek valójában hat szezonban, 2010-ben, illetve 2013 és 2017 között jöttek össze.
„Ebben a váltásban megérkezett [Dani] Pedrosa, aki elkezdett futamokat nyerni – folytatta az edzőként tevékenykedő Lorenzo. – Majd jött [Casey] Stoner, aki elkezdett futamokat nyerni, és szerzett két bajnoki címet. Megérkezett [Jorge] Lorenzo, aki elkezdett futamokat nyerni, és három bajnoki címet gyűjtött be. Végül pedig megjött Márquez, ami a végső csapást jelentette Rossi számára. Szóval az ember nagyban függ az adott időszakban meglévő riválisaitól. Marc Márqueznek Stoner nem volt meg, de a nagy négyes többi tagjával összecsapott. A számok alapján négy szupersztár volt, akik a történelem tíz legjobbja közé tartoznak, Márquez pedig mindegyiküket legyőzte. Néhányan már hanyatlásban voltak, mint például Rossi az életkora miatt. Lorenzo is ott volt, Pedrosa nagyon erős volt. Márquez megérkezett, és a királykategória legfiatalabb bajnoka lett. Erősen jött meg, a maga versenyzési megközelítésével, személyiségével, éhségével és munkamoráljával. Azóta rendkívüli számokat ért el, mindezt úgy, hogy megküzdött a történelem legjobb versenyzői közül hárommal. Plusz ott van minden más, amit végrehajtott: öt évig volt sérült, visszatért, 2025-ben világbajnok lett, és most 2026-ban is [ennek küszöbén áll].”
Valóban, Márquez tavaly a 2020-as sérülését követő hosszú kálvária után tért vissza a csúcsra. Idén pedig másfajta visszatérést mutatott be, hiszen rekordot jelentő 102 pontos hátrányt dolgozott le, bár hozzá kell tenni, hogy 2023 óta a sprintek miatt egy hétvégén közel másfélszer annyi egységet lehet gyűjteni, mint a korábbi időszakban. „Ez történelmi – jelentette ki Chicho Lorenzo. – Mikor fordult elő ilyesmi?”
A veterán szakember ezután Márquez pályafutásának elejét idézte fel. A későbbi kilencszeres világbajnok 2008-ban mutatkozott be a 125 köbcentiméteres géposztályban, de a futamgyőzelem több mint két évig nem jött össze neki. Ez valamilyen szinten annak tudatában is furcsa, hogy rendkívül fiatal volt, hiszen másnak mindössze néhány próbálkozás elég volt.
„Harminchét futam kellett neki, hogy megszerezze első győzelmét a százhuszonöt köbcentisek között – emlékezett vissza Lorenzo, bár itt tévedett, mert a 2008-as szezonnyitó és a 2010-es Olasz Nagydíj között megrendezett 37 viadalból Márquez csak 33-on vett részt. – Harminchét futamra. Romano Fenati már az első versenyén dobogóra állt, a másodikon pedig nyert. Maverick Viñales a [negyedik] futamán nyert. Ezt rendkívüli tehetség nélkül nem lehet elérni. De mit is hozott valójában ez a tehetség ezeknek a srácoknak? Maverick, igen, ő eljutott a MotoGP-be meg minden, de Romano semmire nem vitte.”
Ezután elhangzott, hogy sokszor előfordul, hogy valakinek ennyi idő alatt egyszer összeállnak a csillagok, példaként a Márqueznél szűk másfél hónappal idősebb Scott Redding 2008-as doningtoni győzelmét hozta fel. A spanyol motoros viszont más volt, de amikor átlépett azon a bizonyos kapun, akkor beindult az úthenger.
„Nagyon figyeltem őt, mert már a spanyol bajnokságban is kiemelkedett, és a harminchét futam alatt is egyértelmű volt, hogy meg fogja csinálni – fogalmazott Lorenzo. – Mivel azonban mindig megállt a győzelem küszöbén… Mi történik ilyenkor? Folyamatosan kereste a megoldást. »Rendben, még mindig nincs meg minden, ami a győzelemhez kell, tovább keresem.« De vegyük észre, hogy miután megszerezte az első futamgyőzelmét, abban az idényben tízszer diadalmaskodott. Pilótaként rengeteget tanult, rengeteget fejlődött, mivel még nem volt teljesen ott, de nem adta fel, és nem nyugodott meg. Így amikor végül minden a helyére került, elkezdett nyerni. Onnantól kezdve pedig már csak győzelem, győzelem és győzelem következett. Az azon a harminchét versenyen tanultaknak köszönhetően annyit fejlődött, hogy már kiemelkedett a többiek közül. Ez az én elméletem.”
És hogy ebből mi a tanulság? Hogy nem a veleszületett képességek a legmeghatározóbbak egy versenyzőnél. „A tehetség fontos, de nem annyira, mint a jellem – vélekedett Lorenzo. – Marc Márquez jelleme egyértelmű. Ki más tudott volna kibírni öt évet ennyi műtéttel, azzal a fotóval, amelyet láttunk, amelyen az összes izom hiányzik… Elképesztő.”




