A motorcserés taktika ugyan végül rossz húzásnak bizonyult a Maláj Nagydíj sprintversenyén a MotoGP-ben, Jack Miller azonban, aki elsőként hajtott a bokszba, ezt azon a ponton még nem tudhatta. Teljesen kiborult a csapatára, amikor felkészületlenül várták őt.
Már a második körben megadta a fehér zászlós jelzést a versenyirányítás a sprint rajtja után, ami azt jelenti, hogy onnantól kezdve lehetőség van bokszba hajtani és átülni az esőgumival szerelt motorokra. Elkezdett ugyan esni a sprint elején, és noha ezen a ponton még egyáltalán nem volt intenzív az eső, a Pramac Yamahával a 16. helyről startoló és ekkor a 18. pozícióban haladó Miller kockáztatott, és az azonnal érkező nagy viharban bízva az első adandó alkalommal kihajtott a másik motorért.
Az ausztrál legnagyobb megdöbbenésére azonban a Pramac garázsa előtt nem számítottak az érkezésére, a tartalékmotorján még a kerekeket sem cserélték le slickekről esőgumikra. Miller lepattant a motorjától és jól láthatóan dühösen gesztikulálni és kiabálni kezdett csapatával, köztük versenymérnökével, Giacomo Guidottival is. Miután a jelentős időveszteség már borítékolható volt, Miller vissza sem hajtott a pályára a sprinten.
😡 @jackmilleraus is LIVID
He wanted to change bikes but there was no bike ready! 🤯#MalaysianGP 🇲🇾
▶A MotoGP-ből a szezon végén távozó versenyző később már lehiggadva mondta el, hogy mi is vezetett ehhez a zűrzavarhoz.
„Beszéltünk Giacomóval a verseny előtt, és mondtam neki, hogy készítsék fel a motort. Én ezt úgy értettem, hogy álljon készenlétben azonnal, ő viszont inkább úgy, hogy négy-öt kör múlva. Szóval elbeszéltünk egymás mellett. És ma jó nagy lúzereknek tűnünk” – idézi Millert a Motorsport.
„A kiállás az én döntésem volt. Megjelent öt-hat esőcsepp a sisakrostélyomon előbb a 7-es és a 8-as, majd a 9-es és a 10-es kanyarban is, és azt gondoltam magamban, hogy a következő körben már minden tiszta víz lesz. Itt Malajziában mindig abból az irányból érkezik az eső, így ezekben a kanyarokban érezhetjük először. Korán behajtottam, de úgy voltam vele, hogy b***a meg, a 17. vagy a 18. helyen állva a pontszerzés másképpen úgyis valószínűtlen.”
„Behajtottam, de sajnos a motor nem állt készen. Azt hittem, csak le kell venni a gumimelegítőket. De amikor láttam, hogy a kerékkulcs a rossz irányba forog, megértettem, hogy a kereket még ki sem cserélték. Akkor tudtam, hogy itt a vége.”
Utólag már tudható, hogy Miller akkor sem járt volna jobban, ha esőre felkészített motor várja őt a bokszban, és azonnal folytathatja vele a versenyt: rajta kívül hárman próbálkoztak még ezzel, remélve, hogy feljebb kapaszkodhatnak a mezőny hátsó fertályából, de közel sem érkezett annyi eső, hogy szükségessé tegye a motorcserét, így Joan Mir, Franco Morbidelli és Iker Lecuona is a slickeken haladóknál több másodperccel lassabb köröket futottak a leintésig.
Miller elismeri, hogy túlreagálta a csapatával szembeni kiborulását, ám ez amiatt történt, mert hitt abban, hogy taktikai húzásával, mindenkinél gyorsabb döntésével akár az élre is kerülhet, ami Yamaha-motorok számára idén rendkívüli tett lenne.
„Elnézést kértem a reakciómért. Amikor megérkeztem a bokszba, a verseny hevében voltam, és semmiképp nem hoztam volna meg egy ilyen döntést, ha nem lenne meglapozott. Abban a pillanatban még azon járt az eszem, hogy a győzelemre is esélyem lehet ezzel az időzítéssel. Végül aztán az eső csak a leintés után lett igazán erős, de mivel csak a 17-18. helyen haladtunk, megért egy próbát” – indokolta a történteket Miller.