Luca Marini az elmúlt bő egy évben a legtöbb pontot szerezte a Honda versenyzői közül, ami már csak azért is bravúros, mert súlyos baleset után kellett visszatérnie. Többek között erről beszélgettünk vele a Magyar Nagydíj hétvégéje előtt, de a paddockon belül leginkább méltatott képessége, a nehéz kezdés az aranyszárnyasoknál, valamint féltestvére, Valentino Rossi is szóba került.
Luca Marini bő egy évvel ezelőtt szenvedett súlyos sérülést a szuzukai teszten. Már az is csodaszámba ment, hogy csak három futamhétvégét kellett kihagynia, a visszatérése után pedig nemhogy nem esett vissza, de az azóta eltelt időszakban ő a Honda legeredményesebb versenyzője a MotoGP-ben. Mindez ahhoz képest is nagy kontrasztot jelent, hogy a márkánál eltöltött első szezonjában sokszor lefelé lógott ki a gyártó pilótái közül. A 28 esztendős motorossal a Magyar Nagydíj előtti csütörtökön volt lehetőségünk interjút készíteni.
Sebők Máté: Egy évvel ezelőtt a szuzukai kórházban voltál. El tudtad volna képzelni, hogy az onnantól kezdve mostanáig tartó egyéves időszakban te szerzed a legtöbb pontot a Honda versenyzői közül?
Luca Marini: Nem, mert elég nagy volt a sérülés. Kár volt érte, mert három futamot is ki kellett hagynom, és előrébb végezhettem volna a bajnokságban. Ezzel együtt a felépülés során mindig arra gondoltam, hogy erősebben térek vissza, és így is történt. Szóval úgy vélem, ez egy fontos pontja a pályafutásomnak, hogy minden sérülés után igyekszem erősebben visszajönni. Hogy most én vagyok a Honda legjobbja, az fantasztikus, de tovább kell fejlődnünk.
SM: Ennek a másik része, hogy a Honda az ausztriai fordulóra új vázzal állt elő. Ennek is nagy szerepe volt?
LM: Igen, a motor fejlődik, és volt pár újításunk, főleg tavaly. Ebben az idényben egyszerűen próbálunk mindent összerakni, de az az elképzelés, hogy az új, 2027-es projektbe többet teszünk bele. Szóval meg kell találnunk a legjobb kompromisszumot a mostani, 2026-os csomagunknál, amely szép fejlődésen ment át az előző szezonhoz képest. Ugyanakkor tény, hogy minden gyártó sokat lépett előre.
SM: Igen, erről akartalak is kérdezni. A visszatérésedtől kezdve az idény végéig bezárólag a tizenegyedik legtöbb pontot szerezted, most pedig szintén tizenegyedik vagy. Szóval úgy tűnik, hogy – legalábbis a többi márkához képest – a Honda nem fejlődött erre a szezonra.
LM: Fejlődtünk, fejlődtünk. Pusztán arról van szó, hogy ugyanolyan mértékben, mint a többiek. Mi fejlődtünk tíz egységet, és a többiek is fejlődtek tíz egységet, és a végén ugyanabban a pozícióban vagyunk.
SM: Csapaton belül neked van több pontod, de Joan Mir állhatott fel a pódiumra. Cserélnél vele?
LM: Ha az ember a bajnokságért harcol, akkor a pontok a fontosak.
SM: Persze, de a mostani helyzetetekben?
LM: A mi szituációnkban végső soron nem igazán számít. Továbbra is fejlődnünk kell, jelenleg annyit tudunk elérni, amennyire a motor képes. Ilyenkor néhány futamon lehet szerencsénk, máskor balszerencsések lehetünk. Végső soron nem harcolunk a bajnokságért, úgyhogy nem igazán számít. Attól függ, hogy az ember mit akar kiolvasni az eredményből. Valakinek a csapattársa legyőzése fontosabb, vagy az, másnak pedig a dobogó, még úgy is, hogy mögötte végez.
SM: A paddockon belül közismert, hogy a visszajelzéseid nagyon hasznosak a mérnökök számára. Ezt a képességet fejlesztetted a karriered során, vagy kvázi veled született?
LM: Szerintem ez inkább természetes adottság. Ez is egyfajta tehetség, vagy benne van az emberben, vagy nincs. Igyekszem a lehető legjobban kifejezni magam, mert egyben szeretek is időt tölteni a mérnökökkel, próbálom segíteni a munkájukat. Amikor az ember nem a motoron ül, nem könnyű átadni ezeket az érzéseket. Mindig halljuk a pilóták megjegyzéseit vagy panaszait, de a számítógépet megnézve nem egyszerű megérteni. Szóval próbálok jobban kommunikálni.
SM: Ezek a megjegyzések is nagy szerepet játszottak abban, hogy a Honda 2024-ről 2025-re nagyot ugrott előre?
LM: Igen, pontosan. De ezt tőlük kell megkérdezni.
SM: Mi volt a többi tényező? Csak mert tényleg óriási volt a fejlődés.
LM: Igen, hatalmas volt a fejlődés. Jó embereket szereztünk más csapatoktól, más gyártóktól, hogy segítsék a teljes projekt fejlődését. A motort emberek építik, úgyhogy ezt a lehető legjobban kell végrehajtanunk. Fontosak a jó mérnökök, a lehető legjobb munkát végzik a motoron. Emellett úgy vélem, a munkamódszer rengeteget javult ebben a két évben.
SM: Ami 2024-et illeti, az első felét, általában eléggé le voltál maradva a többi Hondához képest. Abban az időszakban eszedbe jutott, hogy talán nem volt jó döntés otthagyni a Ducatit, illetve a VR46-ot?
LM: Igen, voltak ilyen gondolataim, az biztos, ám teljes mértékben elköteleződtem a projekt iránt, és igyekeztem mindent beleadni annak érdekében, hogy elérjünk egy jó szintre a motorral, és főleg dobogókért harcoljunk. Ez még mindig nem állandó, úgyhogy nem vagyok annyira elégedett az eredményeinkkel, de szerintem ebben az idényben még fejlődhetünk.
SM: Nehezebbé tette a helyzetedet, hogy Marc Márquez után érkeztél meg a Hondához?
LM: Nem, ez semmin nem változtat. Csupán a motor tett mindent egy kicsit nehezebbé. Ha ugyanis a motor gyorsabb, akkor az eredmények is jobbak.
SM: Mennyire volt nehéz meghozni a döntést, hogy elhagyod a bátyád csapatát?
LM: Számomra ez volt a megfelelő időpont erre a kihívásra, hogy eljöjjek a Hondához, és a lehető legjobb munkát végezzem velük. Úgy érzem, hogy ez sikerült, de vannak még versenyek, amelyeken jobban is teljesíthetünk, ez biztos.
SM: Valentino hogyan reagált, amikor közölted vele, hogy elhagyod a csapatot?
LM: Beszélgettünk és próbáltunk… Normális volt, elsődlegesen testvérként, másodlagosan a VR46 csapattulajdonosaként. Mindkettőnk szempontjából a lehető legjobbra törekedtünk.
SM: Milyen volt az ő féltestvéreként felnőni.
LM: Átlagos, ugyanolyan, mint minden más itteni versenyzőnek. Ez a paddock, ez a világ tele van nehézségekkel. Fontos, hogy az ember a pályán megmutassa tehetségének legjavát, és a lehető legjobb eredményt próbálja meg elérni, és az jó hatással lehet a pályafutására.
SM: Amikor gyerek voltál, ő már versenyzett. Abban az időszakban segített neked bármilyen módon?
LM: Igen. Emlékszem a Moto2-ben töltött első évemre. Sok időt töltöttünk együtt, hogy megismerjem a számomra új pályákat, az új kategóriát, amely az Európa-bajnoksághoz képest kifejezetten magas szintet képviselt. Emlékszem, hogy rengeteget beszélgettünk, és sok kérdést feltettem neki a MotoGP-gumikról, hogy amire megérkezem oda, jobban értsem a Michelin abroncsait. Ezek ugyanis kicsit különlegesek, és jól kell használni őket.
SM: Gyerekként sok emléked van a tévéből Valentinóról?
LM: Igen, a tévéből is, de a paddockban, illetve a garázsban is sokszor voltam. Számomra mindig is a 2009-es barcelonai verseny, a Lorenzo elleni előzés a legszebb, de rengeteg jó, csodálatos futamot teljesített. Az általánosságban a MotoGP-nek is egy szép korszaka volt.
SM: Amikor fiatalabb voltál, ez a kapcsolat inkább előnyt vagy hátrányt jelentett?
LM: Mindig voltak pozitívumai és negatívumai. Ez sok mindenen múlik, de valójában nem számít. Az embernek a saját útját kell járnia, fejlődnie és hajtania kell.