Elfyn Evans öt második helyezés után végre világbajnok lett, a Szardínia Rally utolsó szakaszát évtizedekig fogják emlegetni.
Minden idők legdrámaibb ralivilágbajnoki befutóját hozta a Szardínia Rally, amelyen Oliver Solberg két kanyarral a szezon vége előtt bukta el a vilábajnoki címet, hiszen egészen addig úgy tűnt, gyorsabb lesz Elfyn Evansnél, és több pontot szerez nála a Power Stage-en. Azonban Solberg kicsúszott, és Evans pillanatokkal később már a csapata nyakában ünnepelhette az öt második hely után végre megszerzett elsőséget. Solberg a futamot ugyan megnyerte, de a világbajnokságot elveszítette.
Ezzel együtt valami egészen elképesztőt ment Szardínián, és a szezonzáró WRC-futamot 21 pontos hátrányból kezdve eljutott odáig, hogy a virtuális tabellán egyetlen pont maradt Evans előnye, és a Power Stage-en az döntött a világbajnoki címről, hogy melyikük lesz gyorsabb a másiknál. A svéd versenyző a hibája után sokkot kapott, de igazán akkor omlott össze, amikor a célban meglátta édesapját, a 2003-as világbajnok Petter Solberget, aki egyelőre maradt az egyetlen világbajnok a családban.
Azonban biztosan eljön még Oliver ideje is. Ha le akarjuk egyszerűsíteni a magyarázatot, akkor Solberg hibázott az utolsó szakaszon, Evans pedig nem, és ez döntött. Solbergnek ezeket a kis hibákat kell redukálnia, mert azt se felejtsük el, hogy korában négy futamon is besokallt (a Szafari Rallyn az autója hagyta cserben), és értékes pontokat veszített. Ennek ellenére a szezon utolsó szakaszáig versenyben volt a végső sikerért, és amikor eltűnnek ezek a hibák, Solberg valószínűleg megfoghatatlan lesz a világbajnokságban.
Ehhez első lépésként fel kell dolgoznia a Szardínián történteket, és abba kapaszkodni, hogy mindent kiadott magából. Azonban senkinek se legyen kétsége afelől, hogy ez a hiba és a drámai körülmények között elveszített világbajnoki cím örökre vele marad. Mintegy két éve készítettem interjút a kétszeres világbajnok legendával, Marcus Grönholmmal, aki pályafutása legnagyobb csalódásának nevezte a 2007-ben elveszített világbajnokságot, és 17 év távlatából is élénken élt az emlékezetében mindkét súlyosnak bizonyuló bakija, kérdés nélkül is pontosan felidézte, mikor és hol hibázott.
Evans világbajnoki címének értékéből viszont semmit sem von le, hogy riválisa hibája (és halkan azért jegyezzük meg, az utolsó verseny törlése) is kellett a világbajnoki címhez. A babérkoszorút és a trófeát nem érdem szerint osztogatják, de öt második hely, közte három elbukott világbajnoki finálé után kijárt már neki a győzelem. Tavaly a részmunkaidős pilótából főállású versenyzővé előlépő Sébastien Ogier lehajrázta, az idén azonban kitartott az előnye. Ezt a világbajnoki címet ugyanis nem feltétlenül Szardínián nyerte meg, hanem a korábbi teljesítményével.
Evans maga volt a megbízhatóság, csak egyszer esett ki a saját hibája miatt (Kenyában őt is megtréfálta az autója), és igyekezett minden kihozni a versenyeiből akkor is, amikor világbajnoki éllovasként neki kellett az utat takarítania a murvás ralik első napján. A két kiesésén kívül a legrosszabb eredménye az észtországi hatodik hely volt, ami önmagáért beszél. A vasárnapokat pedig durván megnyomta, a vasárnapi értékelésben a második legtöbb pontot szerezte Solberg mögött, a Power Stage-eken pedig végül az övé lett a legtöbb pont.
Amikor a csapattársak a nyakukba vették az újdonsült világbajnokot, nem a felhőtlen boldogság, hanem a hitetlenkedés látszott elsősorban az arcán. Nem úgy az édesapján, Gwyndafén, aki már akkor elkezdett ünnepelni, amikor Solberg autójának az orra beleért az útszéli bokorba. Gwyndaf Evans egyébként biztos benne, hogy a fiát nem változtatja meg a siker, de ha mégis látna rajta valamiféle változást, akkor beállítja a műhelyébe dolgozni, hogy visszarántsa a földre.
Evans impozáns névsorhoz csatlakozott, hiszen Colin McRae (1995) és Richard Burns (2001) után a harmadik brit világbajnok lett – sajnos közülük csak a Toyota újdonsült bajnoka van életben. Hosszú idő, egészen pontosan huszonhat év után nyert tehát ismét brit pilóta a WRC-ben. Neves elődök nyomán halad a győztes navigátor, Scott Martin is, aki ötödik britként lett világbajnok. David Richards 1981-ben Ari Vatanennel nyert, de akkor még a navigátorokat hivatalosan nem díjazták. Derek Ringer Colin McRae-vel, míg Robert Reid Richard Burns mellett ért a csúcsra, Phil Mills pedig 2003-ban egy bizonyos Petter Solberg oldalán lett világbajok.
Evans végül 243 ponttal zárta a szezont, Solbergnek 238 pontja lett, Sami Pajarinak pedig 237. A futam előtt Pajari volt a második a vilábajnoki pontversenyben, és négy ponttal jobban is állt, mint Solberg, ám nem úgy alakult a verseny, hogy esélye legyen beleszólni a világbajnoki csatába. Ezzel együtt tíz dobogós helyezést ért el, közte három futamgyőzelemmel, továbbá az utolsó futamig versenyben volt a világbajnoki címért, ami fantasztikus teljesítmény volt a Toyota egyszemélyes második csapatát alkotó finn pilótától. Egyértelműen szintet lépett az idén, és ha a vasárnapi pontszerzésben is erősödik, akkor komolyan számolni kell vele is.
A WRC-szezon és a Rally1-es korszak vasárnap délután a dobogósok és a világbajnokok hagyományos csobbanásával véget ért Szardínián, az új idény január 21–24-én Monte Carlóban kezdődik, és ezzel mindent leírtam, amit a 2027-es évről tudni lehet. Még nem ismert a versenynaptár, nem tudni, melyik csapatok lesznek ott a rajtnál, az esetleges új belépők mellett ugyebár a Hyundai jövője erősen kérdéses. A pilótafelállását sem jelentette még be egyik csapat sem, így azt sem tudni, hogy a világbajnoki futamok rekordját immár egyedül tartó Sébastien Ogier-t láthatjuk-e még versenyezni. Reméljük a legjobbakat!