A Peugeot történelmi pole-ja után újabb történelmi siker született Spában: a BMW megszerezte első győzelmét a Hosszútávú Világbajnokságon (WEC).
Eltérő üzemanyag-stratégiával katapultált az élre, majd szerezte meg a WEC Hypercar-korszakában első győzelmét a BMW a Spái 6 óráson, ez a győzelem ráadásul kettős siker lett úgy, hogy a két autójuk a 10. és a 11. helyről rajtolt. Az első helyet a René Rast, Sheldon van der Linde és Robin Frijns által vezetett 20-as rajtszámú WRT BMW kaparintotta meg, miután rövidebb első bokszkiállással jelentősen más stratégiát választottak a mezőny nagy részéhez képest, ami később kulcsfontosságúnak bizonyult. Ezzel a BMW az 1999-es Le Mans-i 24 órás óta először diadalmaskodott a sportautózás csúcskategóriájában.
A rajt:
A 20-as BMW-n kívül a 8-as Toyota volt az egyetlen, amely eltérő stratégiával próbálkozott, de nem tudta tartani a bajor márka tempóját. A A 6 órás verseny 5. órájának elején a 94-es Peugeot a Les Combes-kanyarban nekiütközött a pont előtte keresztbeálló 79-es Iron Lynx Mercedesnek, amivel egyrészt véget ért a pole-ból rajtoló egység versenye, másrészt virtuális biztonsági autós fázis lépett érvénybe, ami lehetőséget adott az egész mezőnynek a bokszkiállásra. Ezzel a legtöbb autó hasonló stratégiára került, a végül a második helyet megkaparintó, Kevin Magnussennel, Dries Vanthoorral és Raffaele Marciellóval felálló 15-ös BMW a pont jókor időzített kiállásával pedig ekkor katapultálta magát a 20-as testvérautó mögé a sorrendben.
A 94-es Peugeot balesete:
Az utolsó órában két incidens is történt, előbb Augusto Farfus találta el a GT3-as BMW-jével az 51-es Ferrarit 499P-t vezető Alessandro Pier Guidit a La Source hajtűben, majd Alex Riberas a Kemmel-egyenesben Antonio Felix da Costa Alpine-jának előzése közben a fűre sodródott, majd a szalagkorlátnak csapódott a 009-es Aston Martinnal.
A hajrában a BMW kettős győzelmét Antonio Fuoco veszélyeztette az 50-es Ferrarival, mivel négy új gumin sokkal gyorsabb volt az utolsó kiállás során kereket nem cserélő Magnussennél. A kettejük csatája viszont legalább jól jött Robin Frijns-nek, aki a 20-as autóval lélegzetvételnyi előnyhöz jutott, majd megnyerte a versenyt.
Farfus megtorpedózta Pier Guidit:
A Fuoco mellett Nicklas Nielsen és Miguel Molina vezette 50-es Ferrarinak végül be kellett érnie a harmadik hellyel, ami annak tükrében szép eredmény, hogy a második kiállásuk során beragadt a bal első kerékanya, amivel elég sok időt veszítettek.
A 4. helyen 007-es Aston Martin végzett, miután a hajrában Tom Gamble a Kemmel-egyenesben megelőzte a 7-es Toyotát vezető Kamui Kobayashit, aki a 12. helyről rajtolva így is 5.-ként zárt. A 6. helyet a 83-as AF Corse Ferrari szerezte meg az állva maradt Peugeot, a 17-es Genesis, a 12-es Cadillac és a 8-as Toyota előtt.
A BMW megnyeri a versenyt:
Az LMGT3-as kategóriában a Garage 59 McLarenje győzött, amivel kárpótolták magukat az Imolában őket ért csalódásért, hiszen akkor az utolsó fél órában csúszott ki a kezükből a győzelem. Az Antares Au, Tom Fleming és Marvin Kirchhoefer triónak ugyanakkor szerencséje is volt, hiszen valójában a 21-es Ferrari haladt át elsőként a célvonalon, ám az utolsó bokszkiállásnál elkövetett szabálytalanság miatt a verseny után öt másodperces időbüntetést kapott és egészen a 4. helyig esett hátra.
A második helyet a Heart of Racing 27-es Aston Martinja, a harmadikat a 92-es Manthey Porsche szerezte meg.
A spái 6 órás részletes eredményei ITT találhatók.