Magyar idő szerint vasárnap este rendezték a történelem első washingtoni IndyCar-futamát, amelyen Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke lengette meg a zöld zászlót. Az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának aláírása előtt tisztelegve Freedom 250 (250 éve írták alá) névre keresztelt versenyen 2 óra 40 percen át pattogtak a huplis washingtoni utcákon a pilóták, végül pedig az utcai pályák specialistája, Kyle Kirkwood nyert, aki nem mellesleg jókorát faragott a ponthátrányán a listavezető Álex Palou-val szemben.
Az amerikai főváros első IndyCar-futamát hatalmas felhajtás övezte, ami részben annak volt köszönhető, hogy először látogatott el a mezőny Washingtonba; részben a jeles évforduló volt az oka; nagyrészt pedig azért irányult kiemelt figyelem a futamra, mert Donald Trump is a helyszínen tekintette azt meg. Mindez persze nem csoda, hiszen eleve az elnök volt az, aki a verseny megrendezését szorgalmazta, majd ha már ott volt, ő lengette meg a zöld zászlót a mezőnynek, noha ezt nem a szokásos módon, a pálya széli emelvényről, hanem golyóálló üveg mögül tette, a versenyzők így semmit nem láthattak belőle.
A rajt:
A pole-pozícióból a négyszeres bajnok, címvédő, egyben az összetettben vezető Álex Palou kezdhette meg a száguldást, de a második helyről induló Kirkwood már a hármas kanyarban átvette a vezetést. Sokáig azonban nem suhanhattak versenytempóban az autók, mivel törmelék miatt már az első kör végén pályára lépett a biztonsági autó. Az 5. körben bekövetkezett újraindítást követően Kirkwood kicsit ellépett az első helyen, de nagyon elszakadni nem tudott Paloutól, aki viszont több másodpercre lerázta magáról a harmadik helyen autózó Scott McLaughlint.
A 17. körben jött a második sárga zászlós fázis, ismét törmelék miatt, majd amikor a 20. körben megnyílt a bokszutca, többen is kiálltak kereket cserélni. A verseny a 23. körben folytatódott továbbra is Kirkwood vezetésével. Az első baleset a 36. körben következett be: David Malukas hibázott és csapódott a falnak, a mögötte érkező Sting Ray Robb pedig már nem tudta őt elkerülni, így mind a ketten kiestek.
Malukas balesete:
A bokszutcát ismét megnyitották, és ekkor már az élmezőny, köztük Kirkwood is érkezett. Így tett Palou is, aki viszont elkövetett egy, az egész versenyét megpecsételő hibát: amikor elindult a kerékcsere és tankolás után, nekiment a Mick Schumacher számára kikészített egyik guminak, amiért utólag áthajtásos büntetést kapott.
A 43. körben a többiektől eltérő stratégián levő Graham Rahal vezette fel a mezőnyt az újraindításhoz, de kicsit lekoccolta a falat, ami láncreakciót indított el. Rinus VeeKay mellé ért, de előzni nem tudott, hátrébb pedig hatalmas tülekedés kezdődött, aminek az lett a vége, hogy Marcus Armstrong elmérte az ötös kanyar féktávját, nekiment Christian Rasmussennek, aki pedig megpördülés közben a falba lökte VeeKay-t. Arsmtrongot az esetért stop-and-hold (az F1-es stop-and-go megfelelője) büntetéssel sújtották.
Armstrong hibája:
Az 50. körben ismét Rahal állt az élen az újraindításnál, de a második helyért Kyffin Simpsont előző Kirkwood nem sokkal ezután őt is elkapta és ismét az élre állt. A legutóbbi sárga zászlós fázist igen hosszú zöld zászlós szakasz követte, ami alatt több kerékcserét is láthattunk. Köztük Palouét, akinek ismét gondja akadt a bokszban – ezúttal a csapat nem állt a helyzet magaslatán és lassan helyezték fel a bal első kerekét, amivel a Chip Ganassi Racing spanyolja körhátrányba került.
Kirkwood a 79. körben, azaz nem sokkal féltáv után jött kerékcserére és tankolásra McLaughlinnal és Felix Rosenqvisttel együtt, de csak egy kör erejéig veszítette el a vezetést, és Will Power kiállásakor már ismét ő állt az élen. A pontverseny második helyén álló Andretti-pilóta ezt követően több mint 8 másodpercre növelte előnyét McLauglinnal szemben, de a lekörözöttek utolérésével ez csökkent (az IndyCarban nincs kék zászló, így minden lekörözöttet úgy kell megelőzni, mintha versenyben lennének).
Kirkwood a 110. körben jött utoljára a bokszba, de Power 116. körben megejtett kiállása után megint az élre állt. Aki azonban azt gondolta, hogy innen nyugodtan elautózhat a célig, az tévedett, 25 körrel a leintés előtt ugyanis Palou falnak koccanása és megpördülése sárga zászlót eredményezett.
Palou a falban:
A 128. körben megejtett újraindításnál McLaughlin pedig az egyes kanyarban gondolt egyet, és bevetődött Kirkwood mellé, ám csúnyán elmérte a dolgot és a külső falnak csapódott, a leszakított molinón pedig az érkező Rosenqvist megpördült, a versenye ugyanakkor csak előbbinek ért véget.
McLaughlin a falban:
A 13 körrel a vége előtt megejtett újraindításnál Kirkwoodnak már nem kellett hasonló támadást kiállnia, ám a máodik helyre felkapaszkodó Christian Lundgaard azért egy ideig nem eresztette. Végül azonban kénytelen volt belátni, hogy nem tudja tartani a tempót az éllovassal és kicsit leszakadt, így Kirkwood végül 3 másodperces előnnyel nyert a McLaren versenyzője előtt, míg a harmadik pozícióban egy másik andrettis, Will Power végzett.
Kirkwood ezzel összességében hetedik, idei második IndyCar-győzelmét szerezte, ráadásul a 147-ből 128 kört az élen töltve ő lett utcai pályán rendezett futamon a legtöbb kört vezető versenyző a történelemben. Ennél is fontosabb azonban, hogy a végül két körös hátrányban a 20. helyen záró Palou-val szembeni 133 pontos hátrányát 91 pontra csökkentette, ami persze még mindig nem kevés három futammal a szezon vége előtt.
A dobogósok mögött a washingtoni verseny előtt rendezett markhami viadal győztese, Marcus Ericsson zárt a 4. helyen, és mivel a 21. pozícióból rajtolt, ezzel 17 pozíciót jött előre. Ennél is többet, 18 helyezést javított az 5. helyen befutó Kyffin Simpson, ezen a listán pedig harmadik lett a legjobb nem oválpályás eredményét elérő Mick Schumacher, aki 13 helyet javítva a 11. pozícióban, csapata legjobbjaként ért célba.
A Freedom 250 végeredménye:
| Helyezés | Pilóta | Csapat | Lemaradás |
|---|---|---|---|
| 1. | Kyle Kirkwood | Andretti Global | – |
| 2. | Christian Lundgaard | Arrow McLaren | +3,091 mp |
| 3. | Will Power | Andretti Global | +4,184 mp |
| 4. | Marcus Ericsson | Andretti Global | +12,464 mp |
| 5. | Kyffin Simpson | Chip Ganassi Racing | +13,863 mp |
| 6. | Nolan Siegel | Arrow McLaren | +15,651 mp |
| 7. | Scott Dixon | Chip Ganassi Racing | +18,587 mp |
| 8. | Josef Newgarden | Team Penske | +19,476 mp |
| 9. | Caio Collet | A.J. Foyt Enterprises | +20,190 mp |
| 10. | Romain Grosjean | Dale Coyne Racing | +22,218 mp |
| 11. | Mick Schumacher | Rahal Letterman Lanigan Racing | +26,644 mp |
| 12. | Alexander Rossi | Ed Carpenter Racing | +30,934 mp |
| 13. | Graham Rahal | Rahal Letterman Lanigan Racing | +32,050 mp |
| 14. | Christian Rasmussen | Ed Carpenter Racing | +1 kör |
| 15. | Dennis Hauger | Dale Coyne Racing | +1 kör |
| 16. | Pato O’Ward | Arrow McLaren | +1 kör |
| 17. | Marcus Armstrong | Meyer Shank Racing with Curb-Agajanian | +1 kör |
| 18. | Louis Foster | Rahal Letterman Lanigan Racing | +1 kör |
| 19. | Felix Rosenqvist | Meyer Shank Racing with Curb-Agajanian | +1 kör |
| 20. | Alex Palou | Chip Ganassi Racing | +2 kör |
| 21. | Santino Ferrucci | A.J. Foyt Enterprises | kiesett |
| 22. | Scott McLaughlin | Team Penske | kiesett |
| 23. | Rinus VeeKay | Juncos Hollinger Racing | kiesett |
| 24. | David Malukas | Team Penske | kiesett |
| 25. | Sting Ray Robb | Juncos Hollinger Racing | kiesett |
