David Malukas alighanem rengeteg új rajongót szerzett magának az utóbbi napokban, és nem feltétlenül azzal, hogy kis híján megnyerte a 110. Indianapolis 500-at. A minden idők legszorosabb befutóján alulmaradó 24 esztendős versenyző inkább azzal lophatta be magát sokak szívébe, ahogyan a vereségre reagált mind közvetlenül utána, mind másnap.

„Rengeteg düh és rengeteg fájdalom. Úgy érzem, mintha gyászolnék. Hatalmas sokkban vagyok, még mindig nem tudom elhinni, hogy ennyire közel kerültem ennek az átkozott dolognak a megnyeréséhez.”

Ezek voltak a kisírt szemű Malukas szavai nem sokkal azután, hogy kiszállt az autójából. Abból az autóból, amellyel csupán 0,023 másodperccel kapott ki az élete első Indy 500-győzelmét elképesztő hajrával arató Felix Rosenqvisttől úgy, hogy az utolsó kanyarból kilőve még ő vezetett.

„Tényleg azt gondoltam, hogy meg tudjuk tartani a vezetést. Nem tudom, mi mást tehettünk volna. Talán valamit csinálhattunk volna másként az energia-visszanyeréssel – mondta egy másik, még szintén a pit lane-en adott interjúban a Penske versenyzője, majd arra a következtetésre jutott, hogy egyszerűen most nem az volt megírva, hogy ő nyerjen. – A pálya egyszerűen nem minket választott ma. Mindent jól csináltunk a stratégiával és minden egyébbel, minden elismerés megilleti a csapatot, mert fantasztikus munkát végzett. Az Indianapolis Motor Speedway istenei most nem minket választottak, de el fog jönni az is.”

 

Malukas ráadásul zsinórban másodszor lett második az Indy 500-on, jóllehet, tavaly a 3. helyen ért célba Álex Palou és Marcus Ericsson mögött, majd utóbbi büntetésével lépett előre másodiknak. Az idei veresége tehát az igazán szívfacsaró.

Pedig úgy tűnt, hogy összejön neki a győzelem, hiszen az utolsó előtti kör végén megejtett újraindításnál Marcus Armstrongot megelőzve azonnal az élre állt, majd a két Meyer Shank Racing autó egymást kezdte el gyepálni, így kicsit meg is tudott lógni. Rosenqvist azonban azután, hogy három kanyaron át fej-fej mellett autózott csapattársával, a négyes kanyarban kívülről megelőzte őt és Malukas után eredt, hogy az utolsó métereken a chicagói születésű fiatalt is elkapja.

Ezek után teljesen természetes reakció volt Malukas részéről, hogy az autóból kiszállva a csapattagok vállára borult zokogni, majd a barátnője vállán sírta ki magát, miközben aki csak arra járt, vigasztalni próbálta.

Alább néhány videó Malukas futam utáni reakcióiról:

Nem bánja, hogy milliók előtt sírt

A másnap, hétfőn rendezett szokásos díjátadó ceremónián a sírásnak és keserűségnek aztán már nyoma sem volt a nemcsak első Indy 500, de első IndyCar-győzelmét is tovább hajszoló Penske-pilóta arcán.

„Nagyjából 8000 különböző forgatókönyvet vettem végig arról, hogy mit csinálhattam volna másként – mondta újságírók egy csoportjának a mosolygós Malukas. – Visszagondolva annyi mindent tehettem volna máshogy, de abban a pillanatban nagy sebességnél döntést hozol, ami annyira nehéz. Rengeteg korábbi versenyt tanulmányoztam, amit ezekkel az új autókkal futottak, és általában aki a hármas kanyarban vezetett, az nyert. Az újraindításnál teljes mértékben elköteleztem magam az első kanyaros előzés mellett, pusztán azért, mert az autónk elképesztő volt, a Penske az egyik leggyorsabb autót adtam nekem a mezőnyben. Szóval tudtam, hogy képes leszek megtartani az első helyet a hármas kanyarba menet, és nem számítottam arra, hogy a négyes kanyar után megelőzhetnek. A szélirány és hogy milyen hűvös volt, viszont lehetőséget adott a versenyzőknek arra, hogy jó pozícióba kerüljenek a négyes kanyarból kifelé.”

„Ezt figyelembe kellett volna vennem és talán máshogy kellett volna csinálnom valamit a stratégiával. Végső soron azonban ez egy fantasztikus hónap volt az elejétől a végéig, nagyon kényelmesen éreztem magam az autóban, és a versenyen is úgy vágtunk át a mezőnyön, mint kés a vajon, jobbról-balról előztük a többieket; a bokszkiállások is elképesztőek voltak, és minden tökéletesen zajlott. Egyszerűen ez most nem nekünk volt megírva, de bizonyos szempontból eltökéltebbek vagyunk, mint valaha, hogy visszatérjünk. És a szezon hátralevő részét illetően is, mert bár sok a második hely, második helyen állunk a bajnokságban is, szóval a harcnak nincs vége. Elszántabbak vagyunk, mint valaha.”

Az újraindítás, az utolsó kör és a befutó Malukas fedélzeti kamerájából:

Malukasnak ezután felvetették, talán a célvonal felé száguldva blokkolhatta volna a külső íven érkező Rosenqvist útját. „Annyira elképesztően gyorsan közeledett, hogy ha átvágtam volna a jobb oldalra, nem hiszem, hogy képes lett volna időben reagálni, úgyhogy összeértünk volna és hatalmas balesetet szenvedtünk – felelte. – Nem tudom, talán kivitelezhető lett volna, túléljük és megszerezzük a győzelmet, de benne van, hogy mindketten összetörjük magunkat, ami pedig nagyon rossz befejezése lett volna a versenynek, és főként én lettem volna a ludas. Ügyesen, de nem piszkosan akarsz versenyezni. Ez egyszerűen nem a mi pillanatunk volt.”

Ezután megkérdezték tőle azt is, nem bánta-e meg, hogy az egész világ előtt sírt. „Őrültségnek tartanám, hogy ne mutassam ki az érzéseimet – mondta, majd adott egy kis hátteret annak a megértéséhez, hogy miért tört össze ennyire. – Az álmom vált volna valóra, ezért nagyon nehéz szavakba önteni a fájdalmat, hogy ennyire közel kerültem az álmom valóra válásához. Az egész eddigi életutam az Indy 500 megnyeréséhez vezet. Egész életemben csak azt akartam, hogy nyerjek az Indy 500-on. Az egész életem, minden nehézség, amin keresztülmentünk, ehhez a pillanathoz vezetett. Hogy ennyire közel kerüljünk… És nemcsak az Indy 500 megnyeréséhez, hanem egy IndyCar-győzelemhez, hiszen még abból sincs egy sem. Olyan átkozottul közel voltunk. Úgyhogy előtörtek belőlem az érzelmek, és büszkén mutattam ki. Egyszerűen annyira törődöm ezzel, ez élet-halál kérdés számomra. És szokták mondani a halál után, hogy nyugodj békében. Én nem fogok békében nyugodni addig, amíg nem nyerem meg az Indy 500-at.”

Sportszerű gesztus a győztesnek

Malukas ezt követően természetesen a díjátadó ceremónia színpadán is beszédet mondott, és már az első kérdésre adott válaszával belopta magát sokak szívébe. „Hogy mi játszódott le a fejemben? Szerintem részese voltam a valaha volt egyik legjobb Indy 500-nak, úgyhogy ezt tapsoljuk meg! – mondta, majd a taps után folytatta. – Az elejétől a végéig fantasztikus volt. Nem is tudtam, hogy négy órán át tartott, gondolom gyorsabban telik az idő, ha az ember jól szórakozik. Hosszú volt az éjszakám, nem aludtam, és folyamatosan újrajátszottam a fejemben, hogy mit csinálhattam volna másként. Végül a legjobb győztes nyert.”

A beszéd egy részlete:

Ezután elárulta, hogy Rosenqvist az ő kérésére maradt a beszédére – vélhetően sietett volna haza nemrég született kislányához. –, majd felelevenített egy történetet.

„Megkértem őket, hogy tartsanak itt, Felix, mert próbáltak elkergetni, de azt akartam, hogy itt legyél. El szeretnék mesélni egy történetet. Amikor 2022-ben csatlakoztam az IndyCar mezőnyéhez, St. Petersburgben zajlott a verseny előtti pilótaparádé, és ott voltunk a kamion hátulján. Senkit nem ismertem, akkor voltam ott először, és csak egyedül ültem a sarokban, mert túl ideges voltam ahhoz, hogy bárkivel is beszélgessek. És Felix volt az első, aki odajött beszélgetni velem. Éreztette velem, hogy én is részese vagyok ennek az egésznek, az IndyCar-családnak, és erre azóta emlékszem. Úgyhogy Felix, annyira megérdemelted ezt, te és Emille (Rosenqvist felesége – a szerk.) az egész világon a legkedvesebb emberek vagytok, a jó dolgok pedig a jó emberekkel történnek. Annyira megérdemled.”

Lehet ezek után bármi mást kívánni David Malukasnak, mint azt, hogy a 2027-es Indy 500-at ő nyerje?