Felix Rosenqvist jelentős előnnyel végzett az élen az Indy 500 első időmérős eseményén. Többek között Kyle Kirkwood és Josef Newgarden sem jutott be a legjobb tizenkettőbe, amelytől Mick Schumacher is meglehetősen messze volt.
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, az eső miatt szombatról vasárnapra halasztották az Indy 500 első időmérős szakaszát. Ezen az eseményen minden pilótának egy próbálkozása volt, amelynek során négy mért kört kellett megtennie, és a sorrend az átlagsebesség alapján alakult ki. Az első tizenkettő továbbjutott a következő szakaszba, a többiek rajtpozícióját pedig az itt elért helyezés határozza meg a jövő heti viadalra.
Elsőként Scott Dixon gurult pályára, aki 231,411 mérföld/órával nyitotta a napot. A soron következő Christian Lundgaard, Ryan Hunter-Reay, valamint Ed Carpenter nem tudta őt megelőzni, közülük utóbbi volt a leggyorsabb. Utánuk Rinus VeeKay jött, aki 231,591 mérföld per órás átlagtempóval állt az élre.
Azonban nem sokáig vezetett, hiszen Scott McLaughlin 0,032 mérföld per órával rögtön felülmúlta. Ezt követően gyengébb próbálkozások jöttek: Nolan Siegel csak csapattársát tudta megelőzni, Graham Rahal pedig még őt sem. A 2023-as és 2024-es győztes Josef Newgarden gyenge szereplése kifejezetten negatív meglepetésnek számított, Will Power pedig ugyancsak nem villogott.
A mezőny első harmadát Felix Rosengvist zárta le, aki egy kifejezetten bevállalós menettel, olykor a falhoz rendkívül közel autózva közel 1 mérföld per órás előnnyel, 232,599-es átlaggal vette át a vezetést. Santino Ferrucci közvetlenül Dixon mögött iratkozott fel az eredményjelzőre, a korábban diadalmaskodó Marcus Ericsson viszont nem ment jól.
Ellentétben Conor Dalyvel, aki 231,744 mérföld per órával az addigi második legjobb átlagot hozta. Őt két korábbi F1-es pilóta követte Mick Schumacher és Romain Grosjean személyében: közülük utóbbi volt gyorsabb, de a többiek közül csak a német versenyző csapattársát tudták felülmúlni. Marcus Armstrong szintén felejthető négy kört teljesített.
Pato O’Ward ugyan nem a közvetlen élmezőnybe, de a középmezőny elejére megérkezett, ám a soron következő David Malukas rögtön eggyel lejjebb taszította, miután 231,813 mérföld per órás átlaggal feljött a második pozícióba, de még az ő hátránya is közel 8 tizedmásodperc volt. Alexander Rossi aztán két pozícióval előzte meg a mexikói versenyzőt.
Dennis Hauger és Sting Ray Robb szintén nem váltották meg a világot, olyannyira, hogy senkit nem tudtak megelőzni. A bajnokság második helyén álló Kyle Kirkwood pedig szintén csalódást okozott, ugyanis az akkori állás alapján csak huszadik lett. Caio Collet viszont hetedikként került fel az eredményjelzőre, így jó esélye volt a továbbjutásra.
Ellentétben a veterán Hélio Castronevesszel, aki ugyan tizenkettedik helyével továbbjutásra állt, de ekkor még nyolcan voltak hátra. Közülük elsőként a nála alig fiatalabb Takuma Sato próbálkozott, aki rögtön el is vette a reményét, hiszen a tizenegyedik legjobb átlagsebességet produkálta. Christian Rasmussen ugyan nem volt messze, de nem tudott bekerülni a legjobb tizenkettőbe, míg Louis Fosternek erre esélye sem volt.
Kyffin Simpson eggyel hátrébb szorította a korábbi F1-es dobogóst, ugyanis amikor befejezte a saját négy körét, övé volt a tizenegyedik hely. Jack Harvey messze volt a továbbjutástól, utána pedig a listavezető Alex Palou következett. A címvédő sokáig hátrányban volt Satóhoz képest, de végül tizenegyedikként továbbjutásra, ám ezzel még nem nyugodhatott meg.
Utolsó előttiként Jacob Abel hagyta el a bokszutcát, ám ő nem fenyegette Palou és Simpson továbbjutását, hiszen nagyon hátul végzett. A sort Katherine Legge zárta, aki szintén messze volt a tizenkettedik helytől. Ezzel kialakult a továbbjutók sorrendje: Rosenqvist, Malukas, Daly, McLaughlin, VeeKay, Rossi, Collet, Dixon, O’Ward, Ferrucci, Palou és Simpson lesznek ott a magyar idő szerint éjjel, ahol a tizenkettőből a legjobb hat kvalifikálja magát az első rajthelyről döntő eseményre. Schumacher huszonnyolcadikként végzett.