Zak Brown romokban levő McLarent vett át szűk tíz évvel ezelőtt, majd miután átsegítette a legendás márkát a Covid-járvány okozta gazdasági nehézségeken, 2021-ben az irányítása mellet a wokingiak ismét F1-es futamgyőzelmet szereztek, majd 2024-ben a konstruktőri, 2025-ben pedig mindkét világbajnoki címet megnyerték. Eközben a McLaren más versenysorozatokban, köztük az IndyCarban is stabil szereplővé, mi több, élcsapattá vált, 2027-ben pedig visszatér a sportautózás csúcskategóriájába is.
2019-ben azonban az IndyCar-projekt még csak egy futamra, a legendás Indy 500-ra korlátozódott, ahol az F1-es pályafutásában szünetet tartó Fernando Alonsóval kísérelték meg az eredményes szereplést, ám végül kvalifikálni sem tudtak a versenyre, miután a Bump Dayen Kyle Kaiser kigolyózta a spanyolt a 33 induló közül. Noha kezdetben az F1-ben is bőven érték kudarcok, az amerikai üzletember most elárulta, máig a 2019-es indianapolisi fiaskót tartja a nyilvánosság előtt elkövetett legnagyobb hibájának.
„Különösen az első időszakban nagy akadályokkal szembesültünk. Sok hibát követtem el az út során, és ezzel nincs semmi bajom. Azt mondtam a csapatnak: a hibák rendben vannak, csak ugyanazt ne kövessük el kétszer, mert a hibákból tanul az ember – idézi Brownt a RacingNews365. – Valószínűleg a legnagyobb, legnyilvánosabb hibám – mert volt belőlük bőven – az volt, hogy Fernando Alonsóval nem jutottunk be az Indianapolis 500 rajtrácsára. Akkoriban ez volt életem legrosszabb élménye, mégis nagyon büszke vagyok rá. Furcsán hangzik, de azért, mert abból, ahogyan kezeltük, rengeteget tanultunk.”
„Tanultunk belőle. Vállaltam a felelősséget, az én hibám volt, mert nem raktam össze a megfelelő elemeket, nem a megfelelő embereket állítottam a helyükre.
Nem hallgattam az ösztöneimre. Pont azokban a dolgokban vallottam kudarcot, amelyeket egyébként én magam szoktam hangsúlyozni
– folytatta Brown, majd kifejtette, végső soron mindez erősebb vezetővé tette őt. – Bizonyos értelemben örülök, hogy megtörtént, mert ezt a hibát még egyszer nem fogom elkövetni. Azóta kétszer is másodikak lettünk az Indy 500-on, és volt olyan, hogy a vezetésért harcolva estünk ki. Emlékszem, amikor nem sikerült kvalifikálnunk magunkat, voltak, akik azt kérdezték: »Na, akkor ennyi volt?« A versenyzésben, ha összetöröd az autót, megjavítod, megérted, miért történt, aztán azonnal visszamész a pályára. Ez a motorsport lényege. Szóval igen, ez egy nagy bukkanó volt.”
Mit rontottak el?
Talán még sokan emlékeznek, de bizonyára sokan nem, és olyanok is akadnak, akiknek nincs meg pontosan a sztori, így most elevenítsük fel, milyen elképesztően amatőr hibák vezettek oda, hogy Alonso és a csapat lemaradt az indulásról Indianapolisban.
A McLaren önálló munkacsoportot hozott létre az IndyCar-projektnek, amelynek vezetését Brown a Force India korábbi helyettes csapatfőnökére, az az óta elhunyt Bob Fernley-re bízta. Valószínűleg ez volt a legnagyobb hiba, hiszen az 1980-as években az Indy 500-on csapatfőnökként maga is résztvevő Fernley irányításával bohózatba illő dolgokat produkált a csapat.
Kezdésnek ott volt, hogy Alonso első oválpályás tesztjére nem érkezett meg a McLaren kormánya, így délig nem tudtak pályára lépni, amivel értékes időt veszítettek az új autóval való ismerkedésben. Végül Brown maga járt közben és szerzett egy kormányt az autóba a Cosworth-tól, utólag pedig nyíltan elismerte, hogy már itt megmutatkoztak a szervezési hiányosságok és tulajdonképpen az egész projekt kudarca a projektmenedzsmentben keresendő, hiszen nem neki kellene kormánykerék után rohangálnia. De ez még csak a kezdet.
A következő hatalmas blama akkor történt, amikor a McLaren technikai partnereként a projektben részt vevő Carlin nem a megfelelő színűre fényezte a tartalékautót, ami bár narancssárga lett, de nem papajaszínű, ezért a teszt után elküldték újrafényezésre, és azzal gyakorlatilag meg is feledkeztek róla. Ugyanis amikor Alonso egy hónappal később, az Indy 500 második edzésnapján összetörte az első számú vázat, kiderült, hogy a tartalékváz továbbra is az indianapolisi pályától félórányira levő fényezőműhelyben pihen. Ezzel a McLaren és Alonso szűk két napnyi edzéslehetőséget bukott el, mivel az autót oda kellett szállítani és a nulláról felkészíteni a pályára lépésre.
A kétszeres világbajnok így végül egyetlen zavartalan edzésnappal a háta mögött vágott neki a kvalifikációnak, amelyen az első próbálkozását defekt hátráltatta, mivel a csapat nem a megfelelő gumiszenzorokat rendelte. Ezután Brown szó szerint házalni kezdett a paddockban, hogy megfelelő beállításokat és új alkatrészeket szerezzen a bejutás utolsó esélyét jelentő Bump Dayre. Ezt meg is oldotta, ám a szétlövés előtti egy órás edzésen Alonso autója az első pályára lépés után szikrákat hányt és szó szerint füstölt az alja, ami egy gyors állítás során sem szűnt meg, a spanyol így nem tudott rendesen felkészülni az időmérő utolsó felvonására.
Mint kiderült, egészen döbbenetes módon a McLaren a kapott beállításokat rosszul alkalmazta, az adatok ugyanis az amerikai mértékegység-rendszerben voltak megadva, amit a McLaren angol csapat révén átváltott a metrikus rendszerre, csak rosszul, így túl alacsonyra engedték a kocsi hasmagasságát. Alonso kvalifikálása végül 0,019 mérföld/órán múlt, és még ilyen előzmények után is simán bejuthatott volna a versenyre, csakhogy a McLaren még egy hibát elkövetett: nem vette figyelembe, hogy az új beállításokkal gyorsabbak lesznek, és nem állítottak a váltó áttételezésén…