A hét végén Montrealban folytatódik a Forma–1-es szezon, összegyűjtöttük a Kanadai Nagydíj legkülönlegesebb történeteit.

Az 55. Kanadai Nagydíj következik a hét végén, az előző 54 futam közül pedig jó néhány akad, amely elképesztő történetekkel gazdagította a Forma–1 történelemkönyvét. Ezek közül gyűjtöttük össze az az ötöt, amelyet igazán különlegesnek tartottunk – a legkaotikusabb futamokról szóló írásunkat itt olvashatják. Arra a kérdésre csak vasárnap kapunk választ, hogy az idei verseny jövőre helyet kaphat-e egy hasonló összesítésben.

1971 (Mosport Park) – Az első piros zászló

A Forma–1 történetének első piros zászlóval véget érő futamát rendezték meg Kanadában, és egy betétfutam óriási szerepet játszott abban, hogy ez így alakult. A Forma Fordban előbb az 1-es kanyarban megpördült egy versenyző, a balesetben négy másik pilóta és a pályabírók egy csoportja is érintett volt. Egy körrel később Wyne Kelly belecsapódott a pálya szélén álló mentőautóba, amelynek személyzete éppen a sérülteket próbálta ellátni, a 37 éves ottawai pilóta életét veszítette a balesetben. Az eredeti balesetben négyen sérültek meg súlyosan, őket kórházba szállították.

A tragikus eseménysor után két órát csúszott a Forma–1-es futam rajtja, és mire elkezdődött a verseny, eleredt az eső és sűrű köd szállt le a pálya környékére. Az F1-es verseny sem kezdődött problémamentesen, Howden Ganley a felvezető körön odacsapta a BRM-jét, így el sem tudott indulni. A pole pozícióból rajtoló Jackie Stewart állt az élre, mögötte pedig elkezdtek kiesni a riválisok. A harmadik körben Graham Hill, a nyolcadik körben Clay Regazzoni szenvedett balesetet, az utóbbinak ki is gyulladt a Ferrarija, de megúszta sérülés nélkül. A második helyért Ronnie Petterson és Jean-Pierre Beltoise küzdött, amíg az utóbbi balesetet nem szenvedett.

A 18. körben a March versenyzője, Petterson átvette a vezetést a Tyrellt vezető Stewarttól, aki a 31. körben visszaelőzte. Nem sokkal később Petterson összeütközött George Eaton BRM-jével, az autója pedig annyira megsérült, hogy nem tudta tovább tartani a lépést Stewarttal. Végül a pocsék időjárási körülmények miatt a 64. körben piros zászlóval intették le a 80 körösre tervezett versenyt, Stewart közel 40 másodperccel győzött Petterson előtt. A harmadik helyen a pályafutása első F1-es futamán induló amerikai Mark Donohue végzett úgy, hogy a 16. körben megállt a boxban szemüveget cserélni, mert alig látott már valamit.

1976 (Mosport Park) – Megrészegült pilóta

Az év a filmvászonra is vitt Niki Lauda–James Hunt rivalizálás miatt emlékezetes igazán, a Hajsza a győzelemért (Rush) című filmből azok is megismerhették ezt az emlékezetes csatát, akik nem feltétlenül rajonganak a Forma–1-ért. A Kanadai Nagydíjat két futammal a mindent eldöntő Japán Nagydíj előtt rendezték meg, a várt csata pedig végül elmaradt. Lauda nyolcadiknak jött be a felfüggesztéshibás Ferrarival, vagyis pontot sem szerzett, míg Hunt győzött, még ha nem is simán.

Kezdésnek Ronnie Peterson lerajtolta, és majdnem tíz körbe került, míg vissza tudta előzni a March svéd versenyzőjét. Nem sokkal később a hatkerekű Tyrellt vezető (a mellékelt videóban Monacóban látható) Patrick Depailler is elment Peterson mellett, és Hunt McLaren-Fordjának nyomába eredt. A 30. körre utol is érte, és miközben mindent megtett, hogy megelőzze, Hunt mesterien védekezett, hogy elkerülje ezt. A 75. körben aztán Depailler hirtelen lelassult, az utolsó öt körben pedig már nem kellett izgulnia Huntnak, aki 6,3 másodperces előnnyel nyert.

Utóbb kiderült, hogy Depaillernek hirtelen több problémája lett annál, mint hogy megelőzze Huntot. Egy szivárgó válaszfal miatt üzemanyag kezdett szivárogni a pilótafülkébe, a francia versenyző ezután folyamatosan benzingőzt lélegzett be. Ettől elkezdte meglehetősen rosszul érezni magát, végül pedig majdnem elájult. „A végére eléggé berúgtam, valamint a bal szememet is be kellett csuknom. Szerencsére az égető fájdalom a hátamban, amit az ülésbe ömlő üzemanyag okozott, elég volt ahhoz, hogy ébren tartson” – nyilatkozta a hősies helytállásáért később díjat kapó Depailler, hozzátéve, hogy a végén már teljesen automata üzemmódban vezetett. Az autóból kiszállva azonnal összesett, ezután kórházba szállították. Természetesen a Kanadai Nagydíj után felépült, később két futamot is nyert az F1-ben, azonban 1980-ban tesztelés közben életét veszítette Hockenheimben.

1984 (Montreal) – Piquet iszonyú kínjai

A futam, amikor Nelson Piquet lába alatt forró lett a talaj. A brazil pilóta címvédőként vágott neki a szezonnak, de a Brabham BT53-as hírhedten megbízhatatlan BMW-motorja miatt pocsékul kezdte az évet. Hiába szerzett az első hat futamon két pole pozíciót, csak egyszer tudott célba érni, akkor is kilencedik lett. Kanadában ismét megszerzte a pole pozíciót, és bár a rajtnál cserben hagyta a motorja, hamar visszatámadott, és a 9-es kanyarban megelőzte az őt lerajtoló Alain Prostot, akinek szintén erőforrásproblémája akadt a McLarenben.

Ekkor kezdődtek az igazi problémák, Piquet ugyanis forróságot érzett a lába alatt. A csapat egyik fejlesztése miatt ugyanis az olajhűtő az autó elejébe került, és a forró olaj folyamatosan égette a talpát, még a cipőjén keresztül is. Időről időre kénytelen volt felemelni a lábát, így nem csoda, hogy Prost utolérte. Azonban Piquet szerencséjére Prost is küszködött a saját autójával, a korán jelentkező motorhiba miatt egyre jobban lemaradt az éllovastól, majd később a saját csapattársa, Niki Lauda is megelőzte. Piquet látszólag kényelmes előnnyel vezetett, ám közben iszonyú kínokat élt át, mivel a talpa gyakorlatilag leégett a forróságtól.

Az akkor 31 éves brazil pilóta kis híján elájult az autóban, de végül behozta az első helyre a Brabhamet, 2,612 másodperccel Lauda előtt, a harmadiknak beérő Prost pedig közel másfél perccel lemaradt tőlük. Mint kiderült, a forró olaj jókora lyukat égetett Piquet cipőjébe, akit elsősegélyben részesítettek, mielőtt felvitték a dobogóra. A Kanadai Nagydíj leintése után a pódiumra mezítláb állt fel, és ott készült az emlékezetes fotó, amelyen a McLaren pilótáinak mutogatja, hogy mi történt vele valójában. A címvédő sérülése szerencsére nem volt súlyos, a következő futamon is rajthoz tudott állni Detroitban, mi több, meg is nyerte a versenyt.

1989 (Montreal) – Mansellék kiugrása

Ezen a futamon a boxutcából rajtoló Nigel Mansell és Alessandro Nannini faképnél hagyta a teljes mezőnyt, apró szépséghiba, hogy a többiek még el sem indultak. A Kanadai Nagydíj napján ömlött a a csapadék, és bár a rajthoz közeledve elállt az eső, mindenki esőgumival állt fel a rajtrácsra. Az első felvezető kört Gerhard Berger Ferrarijának lefulladása miatt egy újabb követte, ekkor döntött úgy Mansell, Nannini és a későbbi balhéból kimaradó Luis Pérez-Sala, hogy kijön a boxutcába slickekért. Miközben a három autón kereket cseréltek a szerelők, a mezőny felsorakozott a rajtrácson.

Azonban mindenki legnagyobb meglepetésére nem az történt, hogy a három boxutcából rajtoló versenyző a többi 23 autó elhaladása után kezdte meg a versenyt. Mansell és Nannini nemes egyszerűséggel kirongyolt a pályára, ugyanis sem a piros lámpa, sem a pályabírók nem jelezték azt, hogy tilos a pályára hajtaniuk. A Ferrarival versenyző Mansell konkrétan semmilyel jelzést sem kapott, Nannini érkezésekor legalább a lámpa kezelője bekapcsolta a sárgán villogó jelzést, hogy óvatosan hajtson ki, és csak addigra kapcsolták pirosra a jelzést, mire Pérez-Sala is odaért, aki így megvárta a rajtot.

Mire a mezőny elrajtolt, a nagyjából tizenhét másodperccel korábban pályára száguldó Mansell és Nannini már messze járt. Noha semmit sem tehettek a bakiról, hamarosan fekete zászlóval kiintették őket. Mansellnek nem ezen múlt a versenye, generátorhiba miatt már a boxig sem tudott elgurulni. A Ferrari és a Benetton egyébként fellebbezett a döntés miatt, de tíz nappal később elutasították a kérelmüket. A Kanadai Nagydíjat végül Thierry Boutsen nyerte meg, miután Ayrton Senna motorhibája miatt három körrel a vége előtt az ölébe pottyant az első hely. Ez volt a Williams első sikere a Renault-val, amit aztán még jó néhány követett…

2016 (Montreal) – Az öngyilkos sirályok

Sebastien Vettel a harmadik helyről lerajtolta a két Mercedest, majd a Jenson Button megálló autója miatt bevetett virtuális safety car alatt a Ferrari kihozta a boxba, és ezzel elbukta a versenyt Lewis Hamiltonnal szemben. Csak a szokásos ferraris történet, mondhatnánk, csakhogy Vettel a verseny után belesétált Hamilton Skynak adott interjújába, és mindenki meglepetésére sirályokról kezdett el beszélni.

„A virtuális safety car előtti körben éppen az egyes kanyarba érkeztem meg, amikor észrevettem ezt az idióta sirálypárt – mesélte a négyszeres világbajnok. – Csak ücsörögtek ott, teljesen nyugodtan, én pedig hatalmas tempóval érkezek; ráadásul az én autóm piros, könnyű meglátni. Biztos vagyok benne, hogy nem sima galambok voltak, hanem sirályok – láttam a csőrükön. A versenyem legrosszabb pillanata volt.”

Vettel ezalatt folyamatosan arra kérlelte a csatorna munkatársait, keressék meg a felvételt, nehogy azzal vádolják meg, hogy csak kifogásokat keres. Amíg a kamerák előtt Vettel lényegében interjút készített Hamiltonnal, a Sky megtalálta Vettel madarait, amit le is vetítettek a német pilóta megnyugtatására.

„Látjátok, két sirály – örült meg Vettel. – Annyira a kanyarcsúcspontra fókuszáltam, hogy elfékeztem magam. Mindig figyelj oda az állatokra! Játsszátok le újra… Látjátok, hogy végig ottmaradtak? Ez az, ami igazán felbosszantott. Százvalamennyivel mentem, ezek pedig csak úgy ottmaradnak! Ha sikerülne elkapnotok ezt a két sirályt, bebizonyíthatnátok az ellenkezőjét annak, amit eddig a történelem kiderített a sirályokról.”

A gyűrűscsőrű sirályok egyik költőhelye egyébként nem messze található Montrealtól, előfordult, hogy 15 ezer egyedet figyeltek meg a környéken. Nem számít veszélyeztetett fajnak, de azért sokat segítene a fennmaradásában, ha az egyedei nem a Circuit Gilles Villeneuve aszfaltcsíkján néznék a Forma–1-es Kanadai Nagydíjat.