Toto Wolff élvezte George Russell és Kimi Antonelli csatáját a Kanadai Nagydíj sprintjén, és bár tudja, hogy ezen ment el a kettős győzelem, de szerinte más tekintetben még jól is jött. A két pilóta szintén elmondta a véleményét a történtekről.
Egyértelműen a Mercedesek szolgáltatták a Kanadai Nagydíj sprintjének legemlékezetesebb jelenetsorát. A brackley-iek párosa az 5. kör végére jelentősen ellépett a többiektől, ám ekkor Kimi Antonelli nagyon közel került George Russellhez, és a következő kör elején meg is próbálta megelőzni, ám a bukótérben kötött ki. Hasonló játszódott le a 8-9-es sikánban, és ekkor az olasz pilóta a második helyet is elveszítette.
A leintés után természetesen Toto Wolffot is megkérdezték, hogy mit gondol az esetről. Bár aligha volt nyugodt, miközben két versenyzője még össze is ért egymással, de pozitívan értékelte a csatát. „Remek mozi volt – nyilatkozta a Mercedes csapatfőnöke a Sky Sports műsorában. – Kemény küzdelem, nemcsak a mi kettősünk között, hanem Lando [Norrisszal] és a többiekkel is. Élveztem, miközben néztem.”
Az osztrák üzletember azt sem tagadta, hogy ezen ment el a kettős győzelem, sőt, akár még ennél is súlyosabb következményei lehettek volna a csatának. „Abszolút – értett egyet a felvetéssel. – Látható, milyen gyorsan elillan [az előny]. Ha két autóval elhúzunk, aztán elkezdünk csatázni egy kicsit, könnyen elveszíthetjük a versenyt. Ha ez tovább tart és számunkra kicsit balszerencsésebben alakul, emellett nagydíjról van szó, akkor Norris könnyen megnyerhette volna ezt a futamot.”
Wolff ezzel együtt úgy véli, bizonyos szempontból örömteli számukra, hogy már most, a szezonnak viszonylag az elején megtörtént a két Mercedes közötti első igazi összecsapás. Mindezt arra alapozza, hogy így legalább le tudják fektetni a szabályokat, és többek között azt is meghatározhatják, hogy ugyanúgy kezelik-e egymást a pályán, mint egy másik istálló autóját.
„Nagyon élvezem ezeket a pillanatokat, mert ezekből tanulhatunk, és feltehetjük magunknak a kérdést, hogy »rendben, mit kezdjünk ezzel a helyzettel? Hogyan fogjuk kezelni a jövőben?« – fogalmazott. – Az ember nem akarja elveszíteni a versenyt, nem akar nekimenni a másiknak, és néha szükség van az ilyen pillanatra, hogy emlékezzünk a céljainkra. Ez nem kifejezetten az egyik vagy a másik ellen irányul, de van egy keretrendszer, amelyet fel akarunk állítani, és inkább egy sprintfutamon legyen ez, ahol nem sok pontról van szó, mint egy főversenyen. És nem akarjuk, hogy már az ötödik futamon olyan címlapok legyenek, hogy »Csillagok háborúja«, vagy hogy ez egyre fokozódik, mert nem így van. Ez az érzelmekről szól, [Antonelli] fiatal pilóta, és szerintem George jó eséllyel ugyanezt tette volna, szóval most ki kell találnunk, hogyan kezeljük ezt.”
Miután Antonelli kétszer is a bukótérbe kényszerült, hevesen méltatlankodni kezdett a rádióban, és kijelentette, csapattársa szerinte büntetést érdemel. A 19 éves versenyzőt maga Wolff is igyekezett csillapítani, és még a leintés után is rászólt, hogy ne a rádióban beszéljen erről. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy az 54 esztendős csapatvezető a jövőben korlátozni szeretné pilótáját.
„Nem akarom őt visszafogni – szögezte le már az F1 TV-ben. – Lando ellen is próbálkozott, tényleg. Kielemezve [a szituációt], amikor George-dzsal bementek az egyes kanyarba, az ő orra volt előrébb, de aztán nyilván jön a fékezés, és láttuk, hogy van egy maximum, kicsit be kell gurítani, hogy az ember előrébb legyen. Ugyanakkor ebben a kanyarban arra számítunk a másiktól, hogy nyitva hagyja az ajtót? Valószínűleg nem, ezt senki nem tette volna meg. Ugyanez a helyzet Landóval. Szóval ez a két szituáció, de szeretném, hogy továbbra is agresszív legyen, mert nem várhatjuk valakitől, hogy az autóban oroszlán, azon kívül pedig kiskutya legyen. Ilyen a személyisége, dühös lesz, amihez alkalmazkodni kell és tiszteletben kell tartani.”
Wolffnak felvetették, hogy ez a helyzet talán kezd arra az időszakra hasonlítani, amikor Lewis Hamilton és Nico Rosberg harcoltak a bajnoki címért csapaton belül. Ők ketten többször is összeütköztek, és bár összességében jöttek a sikerek, a csapatfőnök finoman szólva sem sírja vissza. Ugyanakkor kiemelte, hogy akkor talán nem tették meg időben, amit most meg fognak, vagy legalábbis meg akarnak.
„A Forma–1-ben már a gokarttól kezdve a junior formaautós szériákon keresztül azt mondjuk a fiatal pilótáknak, hogy önzőnek kell lenniük, és azok is – magyarázta. – Aztán hirtelen bedobják őket egy Forma–1-es csapatba, és valaki közli velük, hogy »kicsit csapatjátékosnak kell lenned, a Mercedest képviseled, és ezt nem teheted meg«. Ezt nem lehet kivenni a versenyzőből, és soha nem is akarnám. Szóval önzőek, igen. Kicsit más lesz a kapcsolatuk, amikor a bajnokságért versenyeznek? Abszolút, erre lehet számítani. Esténként nem mindig mennek el együtt karaokézni, és ez rendben van. Amikor megérkeztem a Forma–1-be, a Nico és Lewis közötti helyzet újdonság volt nekem. Már befutott sztárok voltak, és valószínűleg túl későn beszéltünk erről. Jó, ha már most, az ötödik futamon kialakítjuk ezt az egyensúlyt, ezt az eljárásmódot, nem pedig sokkal később.”
A pilóták is megszólaltak
Miután kiszálltak az autóból, Antonelli is lenyugodott, és előbb annak rendje és módja szerint lepacsizott Russell-lel, majd még ott helyben diplomatikusan beszélt a történtekről. Persze az első három helyezett számára tartott sajtótájékoztatón nem kerülhették el, hogy hosszabban is ki kelljen fejteniük álláspontjukat.
„Gokartozó gyerekként tudjuk, hogy a külső íven történő előzés egy bizonyos fokú kockázattal jár – kezdte a brit versenyző. – Vannak lenyűgöző előzések, amelyek sikerülnek, ám elég kicsi rá az esély. Szóval én csak egy adott irányba mentem, és lezártam az ívet, mivel ehhez jogom van. Jár neki a tisztelet, hogy megpróbálta. A pilótafülkében mindannyiunknál a tetőfokukra hágnak az érzelmek, de biztos vagyok benne, hogy később beszélni fogunk róla.”
„Igazság szerint nekem is meg kell néznem – mondta a bajnokság éllovasa. – Eléggé mellette voltam, és egyértelműen volt kontakt, szóval ezt újra meg kell néznem. Kemény versenyzés volt, aztán a nyolcas kanyarban igazság szerint határozottan túl optimista voltam, és egy nagy bukkanón is átmentem, majd kis híján megpördültem az egyenesben. Ez szintén hozzájárult a blokkoláshoz. Egyszerűen újra kell néznem, majd később beszélünk róla.”
