Ayrton Senna óriási előny birtokában esett ki az 1988-as Monacói Nagydíjról. A brazil pilóta ezt követően hazament anélkül, hogy bárkivel is beszélt volna a McLarentől, és csak késő este sikerült elérni, de még akkor is sírt.
Ayrton Senna alighanem a monacói pálya legnagyobb mestere volt a Forma–1 valaha élt pilótái közül. Mindezt a statisztika is alátámasztja, hiszen a háromszoros világbajnok a mai napig rekordtartó a hercegségbeli győzelmek tekintetében: hatszor diadalmaskodott, ám ez a szám könnyen lehetett volna hét is, ráadásul zsinórban. Senna azonban 1988-ban elkövette pályafutása egyik legnagyobb, és mindenképpen a legtöbbe kerülő hibáját.
Ahogyan arról mi is megemlékeztünk, egy nappal korábban minden idők talán legemlékezetesebb időmérős körével szerezte meg a pole pozíciót. A brazil pilóta közel másfél másodperccel verte meg csapattársát, Alain Prostot egy olyan körrel, amelynek során elmondása szerint olyan érzése volt, mintha kívülről figyelte volna saját magát.
Sennának a futam is jól alakult: a rajtnál magabiztosan tartotta meg a vezetést, miközben Prost elváltotta magát, aminek következtében visszaesett Gerhard Berger Ferrarija mögé. A francia versenyzőnek mindössze az 54. körben sikerült visszaelőznie későbbi utódját, ekkorra azonban Senna már 49 másodperccel elhúzott. A Professzor ekkor rá jellemző módon pszichológiai trükkhöz folyamodott, és megfutotta a verseny leggyorsabb körét.
„Természetesen tudtam, hogy nem reménykedhetek abban, hogy utolérjem, pláne Ayrtont Monacóban – emlékezett vissza az akkor még csak kétszeres világbajnok. – Nem volt sanszom. Azonban egy ilyen helyzetben, még ha csak egy a millióhoz az ember esélye, akkor is megpróbálja kihasználni. Úgy nyomtam, mint egy őrült, és vártam, mi fog történni.”
Prost nem kevesebb mint 6 másodpercet faragott le a hátrányából, aminek láttán Senna megijedt, és a bokszfal egyértelmű ellenkezése ellenére reagált. A 78 körös viadal 67. körére előnye már 55 másodperces volt, és addigra már kicsit visszavett a tempóból. Mindezek ellenére a Portier-ben érintette a belső falat, aminek nagyon komoly következményei lettek, hiszen ez megdobta a McLarent, amely a szalagkorlátban kötött ki.
Senna a rajttól kezdve vezette a versenyt
Sennának tehát több mint fél perces előnyből kellett feladnia a versenyt egy olyan hiba miatt, amelyért csak és kizárólag saját magát tehette felelőssé. A brazil versenyző pontosan tisztában volt ezzel a ténnyel, és annyira dühös, illetve elkeseredett volt, hogy ahelyett, hogy visszament volna a bokszba, inkább hazament. Ezt könnyen megtehette, hiszen pár percnyire lakott a baleset helyszínétől, ám ezzel a húzással kétségek között hagyta a csapat tagjait.
„Nyilvánvalóan tudtuk, hogy valami történt, mert nem ért körbe – idézte fel a történteket Mark Hannawin, Senna egyik akkori szerelője. – Azonban nem tudtuk, mi ment félre. Az ember azon tűnődik, hogy meglazult-e vagy eltört-e valami, és kérdezgeti magától, hogy »ezt meghúztam-e, azt megcsináltam-e, vagy valami meglazult?«. Fogalmunk sem volt róla, mert nem volt kapcsolatunk Ayrtonnal. Aznap este visszarepültünk Angliába, másnap szabadnapot kaptunk, kedden pedig munkába álltunk. Akkor tudtuk meg, hogy épphogy érintette a [belső] falat. Elég sokáig kellett várni, hogy kiderüljön, nem tettünk semmi rosszat.”
Sennának talán még egy átlagos pilótánál, sőt, egy átlagos világbajnoknál is többet jelentett a győzelem, és olyan személyisége volt, hogy ha ezt saját hibából elszalasztotta, akkor önmarcangolásba kezdett. Ron Dennis, a McLaren akkori csapatfőnöke is ezzel magyarázta ezt a viselkedést, amelyet máskor nem tapasztalt nála.
„A baleset után tisztán dühöt érzett magával szemben – fogalmazott. – Soha nem láttam és nem hallottam őt ennyire bosszúsnak és mérgesnek. Tudta, hogy lényegében elvesztette a koncentrációját, és végzetes hibát követett el. Ezzel egyáltalán nem tudott megbirkózni. Amikor végül összeszedte magát, nagyon negatívan értékelte a teljesítményét, és bocsánatot kért a csapattól. Ayrton teljes mértékben elkötelezett és koncentrált volt, hatalmas elégedettséget és felemelő érzelmeket merített a versenyzésből, valamint a futamgyőzelmekből. Egyedülálló volt abban az értelemben, hogy mekkora adrenalinlöketet kapott, nemcsak a diadalok, hanem a fantasztikus időmérős körök és persze a világbajnoki címek miatt is. Számára ez mindig egy érzelmi hullámvasút volt.”
Hasonló véleményt fogalmazott meg Gordon Murray, a McLaren akkori technikai igazgatója is. A brit szakember azt is hozzátette, hogy a többi pilótával ellentétben Senna nem gyávaságból nem járult a csapat elé közvetlenül a baleset után. Éppen ellenkezőleg, ő saját magára volt dühös, és kezdetben egyedül próbálta feldolgozni, hogy mekkora hibát követett el.
„Jól ismertem Ayrtont, és nagyon dühös volt magára, mert rendkívül erős volt a koncentrációja, a precizitása és az odaadása – jelentette ki. – Egy ilyen tett teljesen tönkretette őt. Nem akart szembenézni a csapattal, de nem a szégyen miatt. Azt mondtam a pilótáknak, hogy »ha összetöröd az autót, ne gyere vissza a bokszba, mert nem akarlak látni«. Azok a versenyzők, akik gyakran csinálnak ilyet, nem akarnak a csapat elé állni, de Ayrton nem ilyen volt. Ő annyira mérges volt magára, hogy meg akarta fontolni. Ő ez a fajta fickó volt.”
Egy brazil újságíró, Reginaldo Leme a Senna TV nevű YouTube-csatorna videójában elárulta, hogy honfitársa megkérte őt, hogy továbbítsa a kiesésével kapcsolatos mondandóját. A későbbi háromszoros világbajnokot csak késő este tudták elérni a csapattól, és még akkorra sem tudta túltenni magát a pár órával azelőtt történteken.
„Folyamatosan csengettem a lakásba, de nem érkezett választ – mondta Jo Ramirez, a McLaren akkori csapatkoordinátora a ’The Life of Senna’ című könyvben. – Végül este tízkor egy brazil nő vette fel a kaputelefont, aki a lakást gondozta. Mondtam portugálul, hogy tudom, hogy Ayrton ott van, és hogy beszélhetnék-e vele. A nő bizonygatta, hogy nincs ott, de én mondtam, hogy tudom, hogy ott van, csak senkivel sem akar beszélni, de nekem beszélnem kell vele. Végül Ayrton odament a telefonhoz, és még mindig sírt. Azt mondta, hogy »nem tudom, mi történt, a kormány kiesett a kezemből«.”
Senna elmondása szerint a baleset jelentős fordulópontot jelentett, ugyanis innentől kezdve jobban kontroll alatt tudta tartani az eseményeket, még a kritikus szituációkban is, egyszerűen jobb pilótává vált. Mindez az eredményeken is meglátszott, hiszen a következő nyolc futamból hatot megnyert, a maradék kettőn pedig második lett Prost mögött. Végül az utolsó előtti versenyen, Szuzukában sikerült bebiztosítania pályafutása első vb-címét.