Elérkezett az áttörés: Lewis Hamilton az F1-es pódium legfelső fokára állt a Ferrarival Barcelonában, ezzel újabb különleges klubok tagja lett, előkelő pozícióba mászott a legidősebb futamgyőztesek listáján és hozzájárult egy közel hatvan éve nem tapasztalt dobogós együttálláshoz.
Hamilton tavalyi első, ferraris szezonjának eredményei többnyire csak a negatív rekordlistákra kerülhettek fel – egyetlen Ferrari-pilóta sem várt például olyan sok futamot első dobogójára, mint ő, ezt a rossz szériát ugyanis csak idén Sanghajban, 26. versenyén tudta megszakítani.
A 2025-ös szezonnal járó rémes mutatókat már senki nem veszi el tőle, ugyanakkor viszont azt a temérdek pozitív rekordot és különleges mérföldkövet sem, amelyeket a Barcelonában szerzett első ferraris győzelmével elért, és amelyekkel bőven ki lehet tölteni az elmúlt hétvége statisztikai összefoglalóját.
Hamilton a 31. Ferrarival töltött versenyén nyert először, ezzel pedig gyorsabb volt a csapat előző új futamgyőztesénél is, Carlos Sainznak ugyanis eggyel több, 32 versenyre volt szüksége hozzá. Még két versenyző van, akiknek ennél jóval hosszabb ideig kellett próbálkozniuk: Eddie Irvine-nak az 50., Jean Alesinek a 68. vörösben teljesített futamán lett meg az első siker.
Ha már Irvine: északírként 1999-ben ő volt a Ferrari utolsó brit győztese, ezt megelőzően az azévi Maláj Nagydíjon csendült fel utoljára együtt a brit és az olasz himnusz a dobogón. Hamilton a hetedik brit nemzetiségű versenyző, aki a csúcsra vezette a Ferrarit (Peter Collins, Mike Hawthorn, Tony Brooks, John Surtees, Nigel Mansell és Irvine után), de egyiküknek sincs négynél több győzelme, dacára annak, hogy ketten ezzel a csapattal lettek világbajnokok.
Hamilton a McLaren és a Mercedes után a harmadik különböző csapattal nyert F1-es futamot, ő a 16 versenyző a sport történetében, akinek legalább ennyi istállónál sikerült. A jelenlegi mezőnyből csak Alonso mondhatja el magáról ugyanezt, rajtuk kívül Sergio Péreznek van győzelme két csapattal is, a maradék tíz aktív futamgyőztesnek viszont csak eggyel. Hamilton kortársai közül Sebastian Vettel, Kimi Räikkönen és Jenson Button nyert még három csapattal, bár Button esetében ez csak egy istálló név- és tulajdonosváltásával jött össze (a Hondából Brawn lett).
A 2024-es Belga Nagydíj után nyert ismét Hamilton, és már akkor is övé volt a rekord az első és legutóbbi győzelme között eltelt leghosszabb időben, de ezt most közel két évvel még tovább nyújtotta: immár 19 évet és 4 napot fog közre Hamilton 2007-es Kanadai Nagydíjon aratott legelső győzelme és ez a mostani. A második leghosszabb intervallum itt Räikkönené 15 és fél évvel.
106. nagydíjgyőzelmével szintén csak tovább nyújtotta a győzelmi rekordot, amit Michael Schumacher 91-ének megelőzése, a 2020-as Portugál Nagydíj óta őriz.
Ez volt a Ferrari-motor 250. győzelme az F1-ben – közülük egyetlen egy akad, amit nem a Ferrari csapata jegyez, ez volt Sebastian Vettel 2008-as monzai csodasikere a Toro Rossóval. A Ferrari következő győzelme tehát újabb mérföldkő lesz, a 250. a csapat számára.
A Schumacher-párhuzamok
Egészen idilli körülmény, hogy 30 év különbséggel a Forma–1 történetének két hétszeres világbajnoka egyaránt Barcelonában nyerte meg első versenyét a Ferrarival. Michael Schumacher 1996. június 2-án, Hamilton pedig három évtizeddel később, ugyanabban a hónapban.
Ezzel együtt a brit megelőzte a németet a barcelonai pálya legsikeresebb versenyzői között – a rajt előtt mindketten hat győzelemmel rendelkeztek, Hamilton ezt most hétre növelte. Arra viszont még várnia kell, hogy az első olyan pályája is meglegyen, ahol három különböző csapattal nyert – erre először Silverstone-ban lesz lehetősége.
És az is egészen rendkívüli pillanatnak mondható napjainkban, hogy az F1 valaha volt legsikeresebb versenyzője az F1 valaha volt legsikeresebb csapatával szerezzen győzelmet. Ez legutóbb a 2006-os Kínai Nagydíjon állt össze, amikor Schumacher utoljára nyert a Ferrarival – de a német ezt 40 alkalommal megtette onnantól fogva, hogy átvette a győzelmi rekordot Alain Prosttól.
Ezzel együtt azért ritka, hogy a történelmileg legtöbb győzelemmel rendelkező versenyző és csapat közösen nyerjen. Előzőleg Prosttal történt ilyen a Ferrarival 1990-ben aratott négy győzelme során, azt megelőzően pedig akkor, amikor Juan Manuel Fangio nyert három futamot ugyancsak a Ferrarival 1956-ban. Előtte Alberto Ascari a Ferrarival, Fangio és Giuseppe Farina az Alfa Romeóval is összehoztak még ilyen együttállást, de ezek az F1 legelső éveiben történtek, így kevésbé tekinthetők relevánsnak.
Hamilton a legöregebbek között
Immár két évtizede követhetjük az F1-ben Hamilton ténykedését, ezalatt pedig nemcsak felettünk járt el az idő, hanem bármilyen hihetetlen, maga a brit versenyző felett is. Olyannyira, hogy most 41 évesen és 158 naposan futamot nyerve ő lett minden idők hetedik legkorosabb pilótája, aki valaha a dobogó tetején ünnepelhetett. Legutóbbi, 2024-es spái győzelméhez képest most átugrotta többek között Nigel Mansellt és Graham Hillt is.
Hatan ugyan még előtte állnak, de történelmi léptékben mérve hatalmas dolog, hogy Hamilton ilyen magasra kúszott ezen a listán, hiszen Jack Brabham 1970-es Dél-afrikai Nagydíjon elért sikere óta ő a legidősebb, aki futamot tudott nyerni az F1-ben. A Hamilton előtt álló másik öt pilóta egyaránt a sport hőskorában, az 50-es években versenyzett, amikor még egyáltalán nem voltak szokatlanok az idősebb indulók.
A valaha volt legidősebb F1-es győztes Luigi Fagioli, aki 53 évével toronymagasan vezeti a listát, de kicsit ki is lóg róla amiatt, mert egyetlen győzelmét úgy szerezte az 1951-es Francia Nagydíjon, hogy a táv harmada után átadta a volánt Fangiónak, vagyis ketten osztoztak az első helyen, amit akkoriban még megengedtek a szabályok.
A korelnöki listán Fagiolit követők már jelentős lemaradásban vannak. Farina és Fangio 46, Piero Taruffi 45, Brabham 43, az 1957-es Indy 500 megnyerésével felkerült Sam Hanks pedig 42 évesen áll a legidősebb futamgyőztesek listáján. Ezek már jóval beláthatóbb életkorok Hamilton számára, de azért egyáltalán nem kézenfekvő, hogy előre tud majd még lépni egy-két pozíciót. Hankst egy a következő szezon legvégén szerzett győzelemmel tudná csak megelőzni, Brabham beéréséhez pedig valószínűleg még 2029-ben is versenyeznie kellene.
Egyszínű dobogók
Talán a legérdekesebb, hogy barcelonai a hétvége legrégebbre visszanyúló statisztikájához nem is volt szükség Hamilton győzelmére – de szerepet azért ő is vállalt benne. Az történt ugyanis, hogy Hamilton, George Russell és Lando Norris személyében a dobogó mindhárom fokát brit versenyzők sajátították ki, ilyen pedig az 1968-as USA Nagydíj óta most történt először!
Ők hárman már jó ideje az élmezőnyben vannak, de most először osztoztak együtt a dobogón. A rajtrácson egyszer, a 2024-es Brit Nagydíjon már kisajátította az első három helyet Hamilton, Russell és Norris, akkor írtunk is a hasonló nemzeti együttállásokról.
Felettébb ritka, hogy egy verseny mindhárom dobogósa ugyanabból az országból érkezzen, idáig ez négy nemzetnek jött össze. A franciáknak háromszor, az olaszoknak négyszer, az amerikaiaknak tizenegyszer (minden alkalommal az Indianapolis 500-on), és immár a briteknek is tizenegyedik alkalommal. Illetve volt néhány eset az 1950-es években, amikor az autócserék miatt még egy negyedik vagy ötödik versenyző is dobogós lett, aki viszont ezzel megbontotta a nemzeti harmóniát.
A legutóbbi eset, hogy ugyanazt a zászlót kellett felhúzni mindhárom versenyző mögött (hiszen akkor még nem volt digitális kijelző), az 1983-as Francia Nagydíjon történt, ahol három hazai versenyző, Patrick Tambay, Alain Prost és René Arnoux értek célba az első három helyen.
A brit versenyzők legutóbbi ilyen együttállásának viszont, mint fent írtuk, már 58 éve. Azon a Watkins Glen-i USA Nagydíjon Jackie Stewart győzött Graham Hill és John Surtees előtt. A britek összes ilyen esete nagyjából egy évtizeden belül, 1958 és 1968 között történt, amikor a nemzet „aranykorát” élte az F1-ben számos kimagasló versenyzővel.
A valaha volt legtökéletesebb futamot egy nemzet számára az 1965-ös Brit Nagydíj hozta el, ez volt ugyanis az eddigi egyetlen alkalom, amikor az első öt helyen is ugyanazon nemzet képviselői értek célba. Ezért is a britek voltak felelősek Clark, Hill, Surtees, Mike Spence és Stewart személyében.
Teljes brit dobogók az F1-ben:
| Év | Verseny | Pálya | 1. | 2. | 3. |
| 1958 | Belga Nagydíj | Spa-Francorchamps | Tony Brooks | Mike Hawthorn | Stuart Lewis-Evans |
| 1958 | Brit Nagydíj | Silverstone | Peter Collins | Mike Hawthorn | Roy Salvadori |
| 1958 | Portugál Nagydíj | Porto | Stirling Moss | Mike Hawthorn | Stuart Lewis-Evans |
| 1963 | Brit Nagydíj | Silverstone | Jim Clark | John Surtees | Graham Hill |
| 1964 | Holland Nagydíj | Zandvoort | Jim Clark | John Surtees | Peter Arundell |
| 1964 | Brit Nagydíj | Brands Hatch | Jim Clark | Graham Hill | John Surtees |
| 1965 | Dél-afrikai Nagydíj | East London | Jim Clark | John Surtees | Graham Hill |
| 1965 | Francia Nagydíj | Clermont-Ferrand | Jim Clark | Jackie Stewart | John Surtees |
| 1965 | Brit Nagydíj | Silverstone | Jim Clark | Graham Hill | John Surtees |
| 1968 | USA Nagydíj | Watkins Glen | Jackie Stewart | Graham Hill | John Surtees |
| 2026 | Barcelona-catalunyai Nagydíj | Barcelona | Lewis Hamilton | George Russell | Lando Norris |



