A Forma–1 rutinos versenyzője, Valtteri Bottas súlyos válságot élt át a karrierje elején, amitől nagyon rossz mentális állapotba kerül a színfalak mögött, és évek kellettek, mire felépült belőle.
A finn versenyző a történésekhez képest évekkel később, de a jelentől számítva már évekkel ezelőtt felvállalta, hogy milyen gyötrelmeken ment keresztül fiatalon, erről a nehéz időszakról beszélt részletesebben. A történetének kezdete 2013-2014 fordulója, miután teljesítette első F1-es szezonját, és akkoriban bizony még egyáltalán nem azt a mókára kapható, laza figura benyomását keltette, mint mostanában.
„Akkoriban minden a versenyzés határozott meg nálam, semmi más nem érdekelt – nyilatkozta a The Player’s Tribune-nak. – Ez nem jelentett problémát, amíg probléma nem lett belőle, és 2014-ben hatalmas probléma lett belőle. Ez az a pont, amikor a flúgos finn srác komolyabb dolgokról beszél, de nyugi, nem akarok untatni senki, nem kell drámai háttérzene. Lényegében éhezőkúrába kezdtem.”
Ennek oka az volt, hogy csapata, a Williams túlsúlyos autóra számított 2014-ben, ezért a szezon előtt arra kérte Bottast, lehetőleg szabaduljon meg 5 kilótól – a különböző méretű pilóták testfelépítéséből eredő igazságtalanságokat akkor még nem oltották ki azzal, hogy a könnyebb pilóták ülésébe ballasztot kell tenni. Ő erre úgy reagált, hogy túl akarja teljesíteni az elvárást, és 10 kilós fogyást lőtt be magának, hogy még gyorsabb legyen az autó; az eredeti cikkben kép is látható arról, mennyire filigrán lett. Ez indított el egy súlyos következményekkel járó láncreakciót.
„Párolt brokkolit és egy kis párolt karfiolt ettem minden étkezéshez, még most is itt érzem az orromban a brokkoli illatát. Nedves, zöld, természetes. Olyan volt, mint egy játék; reggelente ébredés után mindig megmértem magam, és hatalmas elégedettséget okozott, amikor láttam, hogy csökkent a súlyom. Elmentem futni másfél órát, megettem a kis tál párolt brokkolimat, hogy legyen energiám egy újabb másfél órás futáshoz. Tudtam, hogy az órám pulzus és egyéb adatain keresztül az edzőm nyomon követheti az edzéseim, és azt gondolná, szétforgácsolom magam, ezért a második futás előtt mindig levettem és otthon hagytam az órát” – mondta Bottas.
„Ez a játék teljesen felőrölt. Két hónap után tönkrement az idegrendszerem, hajnali 4-kor ébredtem magamtól, ébresztő nélkül, a szívem ki akart ugrani a mellkasomból. Azt hittem, ilyen nagyszerű, hogy ennyi energiám van, és lett egy csomó időm arra, hogy elvégezzem a napi edzéseket. Olyan lettem, mint egy drogfüggő, és úgy éreztem, még sohasem éreztem magam jobban. Ez teljesen félrevezetett. Valójában azért ébredtem nagyon korán, mert a szervezetem éhezett. A legrosszabb az volt, hogy reggelente a tükörbe nézve elégedettséggel töltött el, hogy egyre karcsúbb vagyok. A versenyzés már nem számított.”
Bottas válságának tünetei közé tartozott, hogy a tömegben valamelyest hasonlóan érezte magát, mint akinek pánikrohama van (de nem az volt neki), illetve rezignáltan, közönyösgen tekintett az életre. „Egyedül akartam lenni, vagy az autóban. Ami furcsa, hogy a rajtrácson mindent rendben éreztem, nagyon jól vezettem, a dobogón mosolyogtam. Aztán ahogy hazaértem, szellemmé váltam, a körülöttem lévők kérdezgették, hogy Valtteri, mi van veled. Azt válaszoltam, hogy rendben vagyok, de annyira elfajult a helyzet, hogy edzés közben szívritmus-zavarok jelentkeztek, és az edzőm tudta, hogy valami nem stimmel. De nagyon sokáig tagadásban éltem” – vallotta be. A felismerést az hozta el, hogy változtatnia kell, hogy a 2014-es Japán Nagydíjon halálos sérülést szenvedett korábbi csapattársa, Jules Bianchi (a kómába esett versenyző 2015 nyarán hunyt el, ő az F3 Euro bajnokságban volt Bottas csapattársa).
„A repülőn ülve úgy éreztem, már semmi sem számít. Emlékszem, az ex-barátnőm biztonságos utat kívánt üzenetben, én meg azon gondolkodtam, kit érdekel, ha lezuhan a repülő? Eltűnök erről a világról és mindennek vége. Már semmiben sem leltem élvezetet. Hazaérve nagyon mérges és negatív voltam mindentől, és az exem megkérdezte, aggódok-e az autóban, amit nagyon veszélyes vezetni. Azt feleltem neki, nem, mert ha meghalok, akkor meghalok. Akkor jöttem rá, hogy tényleg nem érdekel, mi lesz velem. Hiába futottam kiváló szezont, ez nem volt elég. Kisvártatva úgy döntöttem, segítségre van szükségem, pszichológushoz látogattam, és beismertem, hogy nem vagyok jó állapotban. Nagy megkönnyebbülést jelentett, pusztán az, hogy beszéltem róla valakivel” – mondta a finn.
„A vérképem őrült eredményeket mutattak, a hormonháztartásom és az idegrendszerem teljesen szétesett. Mentálisan és fizikálisan is padlót fogtam. A pszichológusom tett egy érdekes megállapítást, azt mondta, úgy látszik, engem semmi nem érdekel a versenyzésen kívül, semmi sem okoz örömet nekem, olyan vagyok, mint egy gép. Igaza volt, mindenemet a versenyautó jelentette. Mindent eltiltkoltam a csapat és a csapattársaim elől, még a családom sem tudott erről. A paddockban nem mutathatunk gyengeséget. Csak az edzőm és az orvosom tudta, mi a helyzet. Majdnem két évbe telt, mire újra önmagam lettem. Az a furcsa, hogy pusztán a futamokat követve valószínűleg senki sem sejtette, hogy valami baj van.”
Ezek a tapasztalatok vezettek ahhoz a hozzáálláshoz, hogy most már nem vesz mindent véresen komolyan az életben. Elmondása szerint 2016-ra jött rendbe teljesen a megrázkódtatásokból, pont időben, hiszen ennek az idénynek a végén jelentette váratlanul a visszavonulását a friss világbajnok Nico Rosberg, ezzel pedig Bottas lehetőséghez jutott a Mercedesnél, aminek az eredménye tíz Forma–1-es futamgyőzelem lett.