Négyes holtverseny a pole-ért, egy verseny során két különböző autót is vezető pilóta, az utolsó egyszínű dobogó és a legeslegkorábbi bajnokavatás. Az 1961-ben ezen a napon rendezett Brit Nagydíj hemzsegett a mai Forma–1-ben már elképzelhetetlen furcsaságoktól.

Mai szemmel nézve nehéz elképzelni, hogy az F1 valaha látott annál korábbi bajnokavatást, mint amikor Michael Schumacher 2002-ben már július 21-én bebiztosította az egyéni címet, de a Ferrarival a hőskorban ez is megtörtént: a csapat 1961-ben már július 15-én elhódította a konstruktőri trófeát, azaz csupán 15 nappal az év fele után. Persze ebben segítették őket olyan körülmények, amelyek már régóta nem állnak fenn a Forma–1-ben, abban az évben ugyanis a szezon csak nyolc versenyből állt, a bajnoki értékelésben nem számított minden eredmény, a csapatok pedig kettőnél több autót is benevezhettek a nagydíjakra.

Így tett a Ferrari is, hiszen az 1961-es évad ötödik állomásaként szolgáló Brit Nagydíjon három állandó pilótája, Phil Hill, Wolfgang von Trips és Richie Ginther mellett negyedikként elindította Giancarlo Baghettit is, aki két héttel korábban azzal nyűgözte le Enzo Ferrarit, hogy Reimsben legelső F1-es futamát képes volt megnyerni.

Az Aintree-ben rendezett versenyhétvégén az eső volt az úr – már a gyakorlások nagy részét is elmosta, amikor viszont éppen szárazak voltak a körülmények, akkor példátlan négyes holtverseny alakult ki a pole-ért folyó csatában: a Ferrari három alapembere és a Porschével Jo Bonnier is 1:58,8-at futott. Az azonos idők akkoriban nem voltak szokatlanok, hiszen még csak egytizedes pontosságig mérték az időeredményeket, de olyan, hogy négyen is osztozzanak a legjobb időn, soha máskor nem történt meg.

A heves esőben startoló versenyen Hill rajtolhatott az élről, s miután Bonnier visszaesett, az első kör végén a rendet helyreállítva már a három Ferrari vezette a mezőnyt. A hetedik körben von Trips átvette a vezetést csapattársától, eközben azonban Stirling Moss belendült a Lotusszal, és elkezdte levadászni a cápaorrú vörös autókat: előbb Ginther hibáját kihasználva feljött harmadiknak, majd a tizedik körre túljutott Hillen is.

Ám miután az eső alábbhagyott, Moss lassulni kezdett, és a 44. körben végül kiállt fékhiba miatt. Autója használhatatlanná vált, a brit versenye azonban nem ért véget, hiszen privát csapatának vezetője, Rob Walker a bokszba szólította másik pilótáját, az addig a mezőny hátsó traktusaiban tanyázó Jack Fairmant, hogy adja át autóját gyorsabb csapattársának, hátha ő még meg tud vele menteni egy valamirevaló eredményt.

Ebben nem volt semmi meglepő, akkoriban ugyanis még engedélyezettek voltak a verseny közbeni autócserék, vagyis teljesen szabályszerű volt, ha egy autót több versenyző juttat el a célig. Persze egy pilóta rendszerint a csapattársa autójába, vagyis egy ugyanolyan modellbe ült át a folytatásra ilyenkor, ezúttal viszont volt a helyzetnek egy különlegessége: Fairman ugyanis nem Lotust, hanem egy Fergusont vezetett, így Moss egyetlen futam során két különféle gyártó autóját is kormányozhatta. A Ferguson ráadásul egy különleges, kísérleti versenyautó volt, amelynek ez volt első és egyetlen F1-es szereplése, viszont ez lett az első négykerék-meghajtású autó a mezőnyben, és egyben az utolsó olyan, amely orrmotort használt. Rob Walker irányította ugyanis az F1 hőskorának legsikeresebb privát csapatát, amely nem volt önálló konstruktőr, hanem más gyártók autóit vásárolta meg a versenyzéshez – ami akkoriban szintén lehetséges volt.

De történelmi lehetőség ide vagy oda, Moss számára nem tartott sokáig a Ferguson volánjánál töltött F1-es kiruccanás, hiszen néhány kör múlva a kizárás sorsára jutott, mivel külső segítséget vett igénybe autója elindításához.

A verseny egészét nézve azonban ez csak egy apró fejezet volt a Ferrari domináns hétvégéjében, a csapat ugyanis teljesen kisajátította a dobogót a győztes von Trips, és az őt tisztes távolságból követő Hill és Ginther révén. Ez volt az utolsó alkalom az F1-ben, hogy egy csapat hármas győzelmet szerzett a Forma–1-ben – pedig elég sokáig engedélyezett volt még a kettőnél több autóval való nevezés, utoljára 1985-ben Hockenheimben kapott erre engedélyt a Renault.

A Ferrari pedig már ekkor, a nyár közepén és három futammal a szezon vége előtt bajnoknak mondhatta magát. Ekkor a konstruktőrök között is csak a csapat legjobb pilótájának eredményét vették figyelembe az adott futamon, ráadásul az év során csak az öt legjobb helyezés számított, a maranellóiak pedig ekkor már négy első és egy második helyet számláltak, amit senki másnak nem volt esélye behozni.