23 év után visszatért az F1-es dobogóra a Ford, megszakadt Russell hosszú sorozata és tovább folytatódott a kiszámíthatatlan rajtok láncolata Kanadai Nagydíjon. Eközben pedig az Indy 500-on is évszázados rekordok születtek, Mick Schumacher pedig olyasmit ért el, amit hazájából eddig senki.
Antonelli úthengerén továbbra sincs fék: már nemcsak az első kettő vagy az első három, de az első négy győzelmét is egymást követő versenyeken szerezte meg, ilyet pedig még senki nem csinált az F1-ben. És bár az első sikere óta volt egy öthetes és egy háromhetes szünet is a naptárban, így is bőven ő az, akinek a legkevesebb idő telt el az első és a negyedik győzelme között, csupán 70 nap. Ezen a listán Ronnie Peterson a második, neki 1973-ban 98 nap alatt gyűlt ez össze, miután nyolc futamon belül nyert négyet.
Antonelli a 16. versenyző a Forma–1-ben, akinek összejött sorozatban legalább négy győzelem, és ez volt a 33. ilyen széria a sport történetében. Kettő kivételével az összes alkalommal világbajnok lett a pilóta abban az évben, amelyben összehozta ezt a menetelést. Ez a kettő egyaránt Lewis Hamiltonnal és egyaránt 2016-ban esett meg: a britnek abban az évben két négyes győzelmi szériája is volt, ám a bajnok mégis Nico Rosberg lett.
Lewis Hamilton már a 11. dobogóját szerezte Montrealban, de a második helyen most először végzett – ez egyúttal eddigi legjobb ferraris eredményét is jelenti.
Max Verstappen a szezon ötödik futamán megszerezte idei első dobogóját, és az elsőt egy új F1-es motorgyártó, a Red Bull Ford számára. Bár a motor építésének oroszlánrészét a Red Bull végzi saját gyárában, azért mégis jelentős esemény a Ford nevének újbóli feltűnése az F1-es dobogón 23 év elteltével. Az amerikai autóipari óriás legutóbb a kaotikus 2003-as Brazil Nagydíjon ünnepelhetett dobogót, amikor, mint utólag kiderült, Giancarlo Fisichella győzött a Jordan-Forddal. Érdekes, hogy a Ford mostani és legutóbbi dobogós jelenlétekor is olasz pilóta nyerte a versenyt, pedig ez évtizedeken át elég ritka esemény volt az F1-ben – mostanáig.
Az első öt futam mindegyike olyan dobogós triót hozott, akik korábban még sohasem végeztek együtt az első három között – ez persze jórészt annak köszönhető, hogy Antonelli mindegyiken ott állt. Legutóbb az 1997-es szezon indult ilyen sorozattal, akkor az első hét futamon is teljesen új hármas állt együtt. Azóta 2010-ben a szezon közben volt egy ilyen tízes sorozat is. Ilyen szériák akkor történnek legnagyobb valószínűséggel, ha átrendeződnek az erőviszonyok az élmezőnyben vagy megjelennek egy újabb generáció tagjai.
Csak a verseny első négy helyezettje teljesítette a táv összes körét Montrealban. Napjainkban már ritkaság, hogy ilyen kevesen végezzenek a győztessel azonos körben, legutóbb a 2021-es Holland Nagydíjon még ennél is extrémebb eset történt, ott ugyanis már a negyedik helyezett is kört kapott a győztestől.
George Russellé volt az aktuális leghosszabb célba érkezési széria, hiszen Montreal előtt zsinórban 38 futamot abszolvált kiesés nélkül (bár ez a sorozat 2024-ben Spa után indult, ahol kizárás miatt nem lett értékelt), ez pedig a valaha volt negyedik leghosszabb ilyen sorozat – a rekord Hamilton 48-a. Russell szériája viszont most véget ért, hiszen az élen haladva megállt alatta a Mercedes a futamon.
Ezt megelőzően Charles Leclerc volt az utolsó a 2022-es Francia Nagydíjon, aki úgy esett ki, hogy az utolsó körét még az első helyen haladva kezdte meg.
Russell és Antonelli egykörös tempója különös összhangban volt egymással ezen a hétvégén: a brit a sprint időmérőjén, majd a futam időmérőjén is úgy nyert, hogy 68 ezredmásodperces előnnyel győzte le a második helyen végző olaszt.
Franco Colapinto az egymást követő második futamon javította meg eddigi legjobb F1-es eredményét: Miamiban 7., most Montrealban pedig 6. lett.
Ismeretes, hogy a McLaren az elmúlt bő tíz évének nagy részében elég nehéz időket élt, de az azért ezzel sem teljesen magyarázható, hogy a csapat a legutóbbi tíz Kanadai Nagydíjból, vagyis 2015 óta mindössze kettőn ért célba pontszerző helyen és csak egy dobogót gyűjtött. Most éppen a gumiválasztást baltázták el teljesen a start előtt, ebből jött az újabb nullázás.
Továbbra is egészen szokatlan képlet szerint zajlanak az idei rajtok: az eddigi öt futam mindegyikén olyan versenyző állt az élen az első kör után, aki nem is az első sorból startolt. Korábban ez a Mercedes gyenge rajtjainak eredménye volt, most Montrealban pedig Lando Norrist az intermediate gumikon való indulás is segítette a gyors kilövésben. Az öt futamból négyszer a 3. helyről, egyszer a 4. helyről induló pilóta vezetett az első kör végén.
Hogy ez mennyire rendhagyó, azt jól kontrasztba helyezi, hogy a 2025-ös szezon során mindössze két verseny volt, amikor a rajttól az első kör végéig változott az éllovas személye – mindkétszer Verstappen rajtolt le egy McLarent a második helyről. Persze erősen változó, hogy milyen sűrűn rajtolják le vagy kerül valamilyen kalamajkába a pole-pozíciós, 2023-ban és 2024-ben azért egyaránt nyolc ilyen futam is akadt. A mélypont pedig a 2006-os és a 2007-es szezon, amelyekben csak egy-egy alkalommal változott az éllovas kiléte a start után.
Aligha meglepő, hogy a rajtot követő helycserék az F1 első évtizedeiben még sokkal gyakoribbak voltak: olyat, ami most történt, hogy öt egymást követő futamon a második helyen túlról álljon valaki az élre, 1961-62 fordulójáról találtunk.
A legszorosabb és legfordulatosabb 500 mérföld!
Az ugyancsak vasárnap lezajlott Indianapolis 500 szintén több rekordot és ritka eredményt szállított.
Mindenekelőtt a drámai végjátékával. Felix Rosenqvist ugyanis 0,0233 tízezredmásodperces előnnyel győzte le David Malukast a célvonalon, ez pedig a legkisebb különbséggel megszerzett győzelem az 500 mérföldes verseny 1911 óta íródó történelmében! Az eddigi rekord 1992-ből származott, amikor Al Unser Jr. 0,043 ezreddel korábban érte el a híres téglasort, mint Scott Goodyear.
Az idei verseny hozta a valaha volt legtöbb helycserét is az élen: a 200 kör során összesen 70 alkalommal változott az éllovas kiléte főként előzések, kisebb mértékben a bokszkiállások miatt. Ezzel a 2013-as korábbi, 68-as csúcsot adta át a múltnak a mezőny.
Ebből a 70 helycseréből 26 Álex Palou és Scott Dixon között zajlott le – szintén rekord, hogy egyetlen páros ennyiszer oda-visszaelőzte egymást az élen.
Rosenqvist a verseny harmadik svéd győztese, és öt éven belül a második. Kenny Brack 1999-es és Marcus Ericsson 2022-es sikere mellé szállított újabb sikert az országnak.
Csapata, a Meyer Shank Racing elég szokatlan, de annál dicsőségesebb győzelmi mutatóval rendelkezik: az IndyCar mezőnyéhez 2018-ban csatlakozott istállónak eddig összesen két győzelme van a bajnokságban, de mindkettő az Indy 500-ról: 2001-ben Helio Castronevesszel nyertek, aki 51 évesen még most is ott volt a mezőnyben, tovább hajszolva ötödik győzelmét a legendás oválon, amivel egyedüliként tarthatná a rekordot. A brazil végül nem jutott el a célig, a 194. körben kiállt műszaki hiba miatt, de ez így is csak a harmadik alkalom volt az eddigi 26 futamából, hogy nem látta meg a kockás zászlót.
Az európai kitérője során inkább botrányhősként elhíresült Santino Ferrucci igazi specialistája lett az Indy 500-aknak. Most 8. lett, így folytatódott remek sorozata, miszerint az eddigi mind a nyolc itteni versenyén az első tíz között végzett. Ráadásul mind a nyolc alkalommal a teljes távot, mint az 500 mérföldet lefutotta, ez pedig rekordhosszúságú sorozat a verseny történetében.
Mick Schumacher a 18. helyen ért célba, ezzel a verseny három újonca közül a legjobb lett. Mivel korábban már a Monacói Nagydíjon és a Le Mans-i 24 óráson is rajthoz állt, ő lett a 43. versenyző a történelemben, aki elindult a Tripla Korona mindhárom futamán, és az első német. Ugyanakkor egyelőre közülük abba a szűk 9 fős csoportba tartozik, akik a három nagy verseny egyikén sem szereztek dobogós helyet.
Talán a legmeglepőbb adat, hogy az eddigi 110 Indy 500-ból még csak most esett meg ötödször, hogy az utolsó körben helycsere történt az első helyen. És a többi alkalom is a közelmúltban volt: 2006-ban, 2011-ben (itt nem előzés, hanem JR Hildebrand balesete miatt), 2023-ban és 2024-ben.
Amikor eső miatt a 105. körben megállították a versenyt, felmerült a veszélye annak, hogy ha a csapadék kitart, végeredményt hirdetnek, ami a táv felének teljesítése után már lehetséges. Végül erre nem került sor. Legutóbb 2007-ben nem teljesítette a mezőny az 500 mérföldet, akkor 415 mérföld (166 kör) után fújták le a versenyt eső miatt.