Ijesztő belegondolni, hogy már 19 év Lewis Hamilton első F1-es szezonjának és első futamgyőzelmének, amit a Kanadai Nagydíjon szerzett. Montrealba visszatérve újfent mesélt a Fernando Alonso elleni, sokrétegű csatájáról, és felfedett néhány eddig nem ismert részletet.
Bár csak egy évig létezett, két évtizedre is elegendő bonyodalom és intrika sűrűsödött a McLaren 2007-es pilótafelállásába, amit a Renault-tól átcsábított kétszeres bajnok Alonso és az újonc Hamilton alkotott. A szezon során a csapat és a spanyol pilóta között olyannyira elmérgesedett a viszony, hogy az év végén szakítottak, ez pedig közrejátszhatott abban is, hogy a kémbotrány részletei nyilvánosságra kerültek, aminek elkövetéséért még abban az évben 100 millió dolláros bírságot róttak ki a csapatra, ami máig rekordméretű büntetés a sportban.
Ilyen közegben találta magát debütáló pilótaként a 22 éves Hamilton, akiről ugyan már akkor is korszakos ígéretként beszéltek, ám arra a csapatánál sem számítottak, hogy már az első évében borsot tör a legnagyobb aktuális sztárnak számító Alonso orra alá és harcban lesz a bajnoki cím megszerzéséért is – amit akkor még nem, de a következő évben már elhódított.
Hamiltonnak hat futamra volt szüksége, hogy Montrealban megszerezze első győzelmét, most pedig a siker helyszínére visszatérve a spanyol AS-nek beszélt arról, milyen hátráltató tényezők mellett kezdte az évet Alonso mellett, és hogyan sikerült saját akaratát érvényre juttatva néhány hónap leforgása alatt bizonyítania, hogy sokkal gyorsabban alkalmazkodott az F1-es kihíváshoz, mint azt főnöke, Ron Dennis gondolta.
„Kanadából mindig az első nagydíjgyőzelmem marad a legkiemelkedőbb. Amikor belevágtam a szezonba, azt mondták, ne lepődjek meg, ha fél másodperccel le leszek maradva Fernando mögött. Viszont a kezdetektől ott voltam a nyomában, csak egy kicsit nehézkesen tudtam hozzászokni a kipörgésgátlóhoz. Fernando autóján mindig maximálisra volt kapcsolva, én viszont azt kértem, hogy az enyémen minimálisra állítsuk, aminek a hatása az autó teljesítményében is megmutatkozott. Beletelt némi időbe, mire megtanultam jól használni” – mesélte Hamilton.
„Akkoriban nem fért bele, hogy a két autó ugyanabban a körben hajtson ki a bokszba, így általában kétkörös különbséggel tettük ezt meg – utalt arra, hogy 2007-ben az időmérőt is a rajthoz feltankolt autóval kellett teljesíteni, és még lehetőség volt a futam közbeni újratöltésre. – És mivel én voltam az újonc, mindig én kaptam a jobban feltankolt autót, így minden egyes időmérő során az enyém volt a nehezebb. Meg voltam róla győződve, hogy le tudnám győzni Fernandót az időmérőn, ha megkapnám rá a lehetőséget. Öt versenyen át harcoltam ezért, majd Kanadában végre azonos üzemanyagmennyiséget kaptunk. Rögtön a pole-ba kvalifikáltam és megszereztem az első győzelmem, ami megerősítette az önmagamba vetett hitem.”
„Bebizonyítottam a főnökömnek, hogy tévedett, mert nem vagyok fél másodperccel lassabb. Én pedig azt tanultam meg ebből, hogy mindig érdemes harcolnunk azért, amiben hiszünk. Ez az egész karrierem szempontjából kulcsfontosságú pillanat volt.”
19 év eltelt azóta, és az még hagyján, hogy már 40 éves koruk felett Hamilton és Alonso máig a Forma–1-es mezőny tagjai, de mindketten váltig állítják, hogy még mindig nem a visszavonulás jár a fejükben.