59 éves korában meghalt Alex Zanardi, egykori F1-es pilóta, négyszeres paralimpiai bajnok. Az autósport és az egyetemes sport világa nemcsak egy hihetetlenül jó lelkű emberrel, hanem egy elképesztően nagy küzdővel is kevesebb lett.
Az 1966 októberében született olasz autóversenyző 1991-ben, a Jordan színeiben mutatkozott be a Forma–1-ben, majd 1994 végéig kisebb kihagyásokkal a királykategória mezőnyének tagja volt, miközben legjobb eredménye a Lotusszal az 1993-as Brazil Nagydíjon elért 6. hely lett. Ezután a CART-sorozatban próbált szerencsét, és ott végre a sikerek sem kerülték el: 1996-ban első nekifutásra összetett 3. helyet ért el, majd 1997-ben és 1998-ban is bajnoki címet nyert a Chip Ganassi Racinggel.
Ez Frank Williams érdeklődését is felkeltette, ezért az 1999-es szezonra szerződést ajánlott neki az F1-ben, Zanardi azonban nagyon gyengén muzsikált, így egy idény után távozott. A tengerentúlra 2001-ben tért vissza, de már dobogós helyezés sem jött össze neki, mielőtt 2001. szeptember 15-én a Lausitzringen elszenvedett horrorbukásban mindkét lábát elveszítette.
Elképesztő akaraterő
Egy ilyen, pályafutást derékba törő baleset után sokan mély letargiába zuhantak volna, ám Zanardit teljesen más fából faragták, és az első pillanattól fogva még ő próbált lelket önteni azokba, akiket mélyen érintett a balesete. A versenyzést pedig esze ágában sem volt feladni, sőt, egy speciálisan átalakított autóval a 2003-as German 500 előtt lefutotta a 2001-es American Memorialból hátralevő 13 körét (legjobb idejével 5. lett volna az az évi futam időmérőjén).
Ugyanebben az évben részt vett a túraautó Európa-bajnokság monzai fordulóján és a balesete utáni első versenyén a 7. lett, majd 2004-re teljes szezonra írt alá a 2005-től világbajnoki rangra emelkedő sorozatba. 2009 végi visszavonulásáig 105 futamon állt rajthoz a WTCC-ben, melyek közül négyet megnyert, és egy pole pozíciót is szerzett. De az újabb bajnoki cím sem maradt el, 2005-ben ugyanis a Team BMW Italy színeiben 12 futamból 8-at megnyerve bajnok lett az olasz Superturismo-bajnokságban.
Noha együléses versenyautóval többé nem versenyzett, nemcsak CART-ot, hanem 2006-ban F1-es autót is vezethetett, miután 1992-ben, 1993-ban, 1994-ben és 1999-ben összesen 41 versenyen állt rajthoz a királykategóriában. A lehetőséget a BMW adta meg neki Valenciában. A versenyzéssel teljesen azonban 2009 után sem hagyott fel: 2014-ben és 2015-ben a Blancpain GT Sprint Series-ben ment egy BMW Z4 GT3-mal, 2018-ban egy hétvége erejéig belekóstolt a német túraautó-bajnokságba (DTM), 2019-ben pedig részt vett a Daytonai 24 óráson.
Zanardi életét a 2001-es bukása után nemcsak az autóversenyzés töltötte ki, hiszen parasportolóként még ennél is maradandóbbat alkotott. A 2007-es New York-maratonon mindössze egy hónapos felkészüléssel 4. lett parakerékpárral, ami után elkezdett versenyszerűen parakerékpározni (2011-ben, negyedik nekifutásra végül megnyerte a New York-maratont) azzal a céllal, hogy bekerüljön a 2012-es paralimpiára készülő olasz válogatottba. Végül nemcsak, hogy bekerült, hanem két egyéni számban aranyérmet, a váltóval pedig ezüstérmet nyert és a 2012-es paralimpia legjobb férfi atlétájának választották.
De nem volt megállás, a 2016-os riói paralimpián a váltóval is felért a csúcsra, míg egyéniben nyert egy újabb aranyat és egy ezüstöt, azaz mostanra négyszeres paralimpiai bajnoknak mondhatja magát, miközben nyert 12 világbajnoki aranyat, öt ezüstöt és egy bronzot is.
2020 januárjában azonban újabb, most már tudjuk, hogy végzetes csapás érte, ugyanis egy olasz bajnoki parakerékpár-versenyen frontálisan ütközött egy teherautóval. A csodával határos módon ezt a balesetet is túlélte, de súlyos arc- és koponyasérüléseket szenvedett, ami után számos arcrekonstrukciós műtétet hajtottak végre rajta, 2020 szeptemberében pedig méd mindig „súlyosnak” minősítették az állapotát.
Decemberre aztán visszanyerte a látását és a hallását, és szavak nélkül már képes volt a kommunikációra, majd egy újabb műtét után 2021 januárjában már arról lehetett olvasni, hogy ismét tud beszélni. Végül 2021 decemberében, 18 hónappal a baleset után térhetett haza, de 2022 júliusában megint kórházba került, miután tűz ütött ki az otthonában, és megrongálta a felépüléshez használt orvosi berendezéseket. Másodjára „csak” 76 napot kellett kórházban töltenie, 2022 szeptemberében jöhetett ki.
Ezután a világtól elzártan, családja körében élte le utolsó éveit. 59 évesen ment el.