Bernie Ecclestone 92. születésnapja alkalmából alább újra közöljük 2013-as cikkünket az Ecclestone életéről szóló könyv kapcsán.
2013.02.01:
Nem régiben jelent meg a HVG Könyvek kiadásában Tom Bower Bernie Ecclestone életútját feltáró életrajzi könyve, magyar nyelven.
Bower mélyrehatóan tanulmányozta a Forma-1 urának életét. Több mint 400 oldalon keresztül lépésről lépésre tárja fel Ecclestone hatalmának létrejöttét, teszi ezt szinte már krimire jellemző stílusban. A könyvélményt a szerző részletekre való gondos figyelmének remek megfogalmazása, valamint a fordító igényes munkája garantálja.
A könyv Mr E. egy átlagos Monacói Nagydíjas napjával indul, s hamar fény is derül az alacsony, ősz főhős tisztánlátására. Tudja, hogy sokan utálják, azt is tudja miért. Azt is tudja, hogy az őt körülvevők mosolya koránt sem őszinte, és csak arra várnak, hogy Ecclestone elkerüljön „láb alól”.
A rövid első fejezetet követően visszautazunk az időben.
Bernard Ecclestone 8 éves. Mai jellemének csírái már ekkor is megfigyelhetők. Ekkor indult menetelése egészen addig, míg nem már ő birtokolja a Forma-1 jogait. A könyv olvasása során világossá válnak a miért?-ek és a hogyan?-ok, és érthetővé válik a diktatórikus külsejű ember észjárása.
Hamar kiviláglik, hogy hibátlan üzleti érzéke és rizikó iránti vonzalma teljes mértékben veleszületett, nem pedig mesterségesen generált. Már csak azért is, mert 16 évesen otthagyta az iskolát, mondván az időpocsékolás. A kerékpárbütykölést a motorok váltották fel, s igen fiatalon belekeveredett a motor- és autókereskedők simlis világába, mely pillanatok alatt az ő világa lett. Rutinosan vágta át a hozzá nem értőket, mindezt olyan higgadt eleganciával, hogy az ember ahelyett, hogy megvetné, inkább csodálni kezdi érte.
Üzleti érzékénél talán csak emberismerete és roppant gyors észjárása hibátlanabb. Ennek köszönhette, hogy rohamosan lépdelt előre a képzeletbeli ranglétrán, annak ellenére, hogy a körülötte lévőket, alkalmazottait rendre kiidegelte ellentmondást nem tűrő, akaratos stílusával. Elviselhetetlennek hatott, ugyanakkor profinak.
Tehetsége volt hozzá és kihívást érzett abban, ha valami kis jelentéktelennek tűnőből profitáló kincsesbányát hozhat létre. Önző és pénzhajhász? Igen. Ki nem az, ha üzletről van szó? Ecclestone mellett azonban minden üzleti ellenfél eltörpült, mert bármekkora pénzügyi rutinnal is rendelkezett a partner, Ecclestone határozott fellépésével, higgadtságával és megfélemlítő stílusával rendre elsöprő győzelmet aratott. Mindezek ellenére ígéreteit mindig betartotta, gyakran vállalt hatalmas rizikót mások helyett is, cserébe azonban támogatást és szavahihetőséget várt el.
Szinte robotként viselkedve, érzelmeit nem mutatva élte életét. Ez persze nem jelenteti azt, hogy érzéketlen lenne, csupán kellő intelligenciával rendelkezett ahhoz, hogy a személyes dolgait jól véka alá rejtse, és arra koncentráljon, amihez a legjobban ért. Olyan jól tette mindezt, hogy menet közben szinte fel sem tűnt a szereplőknek, hogy mekkora összegek mozognak a sportágban, rajtuk keresztül. Ecclestone művészien űzte a bizniszt, és hálózta be a szponzorokat. Remekül lavírozott a szabályok, előírások és apró betűs részek között, ugyanakkor mindig tudta, meddig feszítheti a húrt. Határai messzebb nyúltak, mint a legtöbb emberé, pusztán pofátlan bátorságból, de túl, sosem feszült az a bizonyos húr.
Sikerének kulcsa persze többek között az időzítés is. Ecclestone akkor látta meg a lehetőséget a televíziós közvetítések nyújtotta lehetőségekben, mikor televíziós kereskedelem még gyerekcipőben járt. Pillanatok alatt ráérzett a lényegre: Mindegy, hogy ki nyer, csak az a nézők kedvére legyen, és minél nagyobb, látványosabb legyen a show. Ha szükséges, akár botrány árán is.
Manapság, az internet korában élve könnyen informálódhat bárki rajongótársai véleményéről. Ami Ecclestone-témában viszonylag egyöntetű. Nem csak a paddock emberei, de a rajongók is azt hangoztatják, hogy jobb lenne, ha búcsút intene a Forma-1-nek, s valaki más venné kézbe a dolgokat. „Tönkreteszi a Forma-1-et”, „elveszi a sport értékét” – írják, mondják sokan.
Csupán az merül a feledés homályába, hogy ugyanez a pénzéhes és zsarnokoskodó ember volt az, aki a Forma-1-et valóban az autósportok csúcsává varázsolta, és ha annak idején nem von mindent a maga irányítása alá, nagy valószínűséggel ez az egész forgatag elemeire hullott volna szét, mert senki nem volt vagy olyan üzletileg intelligens, vagy annyira tökös, hogy átlátta volna a helyzetet és a lehetőségekből természetes adottságot teremtsen. Bárki is került vele összetűzésbe, vagy rázta fejét rosszallóan Bernie munkássága miatt, valójában mindenki elismeri, hogy csak ő tudja megfelelően mozgatni azt a millió szálat, mely a Forma-1 kívülről látható rendezett és professzionális világát mutatja és biztosítja a működést.
Miért egoista? Mert megteheti.
Ecclestone „egyszemélyes” monopolhelyzete azért alakulhatott ki, és azért győzedelmeskedhetett ellenlábasai fölött, mert senki nem ért fel üzleti és emberi intelligenciájához. A lehetőség adott volt, de a próbálkozók elbuktak.
Kapcsolatai is terítékre kerültek. Az írásból megismerhetjük Bernard Ecclestone párkapcsolatait, melyeket minden bizonnyal nem sokan irigyelnének. Ivy után megismerte Tuanát, akitől egy gyermeke is született, majd szinte szó szerint robbant be életébe Slavica, a robbanékony és féltékeny horvát modell, akitől Tamara és Petra lánya született.
Slavicát nem érdekelte az üzlet, nem is értett hozzá, így Ecclestone munkamániája gyakori viták forrásává vált. Hamar fényderült hát rá, hogy a nő alkalmatlan arra, hogy majdan Ecclestone értékei és elvárásai szerint folytassa a Forma-1 első számú emberének mesteri munkáját.
Azóta azonban Slavicát Fabiana Flosi váltotta Ecclestone oldalán, akitől nem idegen a műfaj, hiszen a Brazil Nagydíj promóciójának menedzselésében vett részt; így – egyébként Rohonyi Tamás által – találkozott a Forma-1 urával, akinek mára már a felesége…
Végül, összegezvén az olvasottakat és leírtakat, íme Eddie Jordan szavai: „Ha háború lesz, én Bernie mellett akarok lenni a lövészárokban, mert csak egyetlen győztes lesz.”