Elütött egy szarvast, túlélte, majd másnap sérülten versenyzett. Stefan Johansson számára nem volt egyszerű az 1987-es Osztrák Nagydíj hétvégéje.
1987. augusztus 16-án futotta a Forma–1 mezőnye az az évi Osztrák Nagydíjat. A versenyt Nigel Mansell nyerte, miután megelőzte csapattársát, a pole-pozícióból rajtoló Nelson Piquet-t. A brit pilóta helyzetét nehezítette, hogy közvetlenül a hétvége előtt vették ki az egyik bölcsességfogát, ám ez semmi nem volt ahhoz képest, amilyen helyzetben Stefan Johansson teljesítette a távot.
A McLaren versenyzője ugyanis nem mindennapi balesetet szenvedett az egyik edzésen. Egy teljesen átlagos gyorskör vége felé közeledett, amikor a ma már nem használt utolsó, Jochen Rindtről elnevezett kanyar felé haladva olyat látott, ami egy közel 300 km/h-val száguldó Forma–1-es versenyző vágyainak listáján az utolsó helyek egyikén szerepel: egy szarvas volt a pályán.
„Még mindig felfordul a gyomrom az egész esettől, amikor eszembe jut – idézte fel még 2015-ben a Motorsport.com-nak. – Az ember teljesen vakon hajtott fel az emelkedőre, és az autó a pálya külső oldalán lévő sportbírói pont felé nézett, így a következő kanyarra megvolt az ideális ív. Ahogyan az autó elérte az emelkedő csúcsát, megláttam a szarvast, és az éppen készült leülni a pálya közepén.”
Stefan Johansson hit a deer during Friday practise for the Austrian GP in 1987 #F1 @TnB_WaZi_C @TnB_DW @TnB_theJUDGE013 @Joderice times have changed
Innentől kezdve a másodperc tört része alatt zajlottak le az események, de Johanssonnak természetesen ennyi is elég volt arra, hogy a jeges rémület fusson végig a testén. Mivel a pórul járt állat az akkor 27 éves versenyzőhöz hasonlóan későn észlelte a bajt, egyikük sem tudott érdemi kísérletet tenni az ütközés elkerülése érdekében. A találkozás pedig egyiküknek sem kecsegtetett sok jóval: azt aligha kell magyarázni, hogy a szarvasnak miért volt megpecsételve a sorsa, de egy pilóta számára is rendkívül veszélyes egy közel egy mázsás állat elütése.
„Egyáltalán nem volt időm, hogy bármit is csináljak, még a fékezést sem kíséreltem meg – emlékezett vissza Johansson. – Az [autó] bal oldala ütközött neki, és a mai napig emlékszem a hangra. Szörnyű volt. Nagyon erős becsapódás volt, a kocsi egész bal oldalát letépte. A felfüggesztés rögzítési pontjai kiszakadtak a vázszerkezetből, a monocoque teljesen le lett rombolva. Ha talán tíz hüvelykkel (25,4 cm-rel – a szerk.] arrébb lettem volna, akkor eltalál, és leszakad a fejem, semmi kétség.”
Bár a szarvas nyilvánvalóan azonnal elpusztult, Johansson szerencsére elkerülte az utolsó mondatában emlegetett forgatókönyvet, ugyanakkor még nem volt túl a baleseten, hiszen ezután autója ráment a nedves fűre, és többször is eltalálta a falat. Mivel addigra kormányozni és fékezni sem tudott, lényegében csak utas volt.
„Csak arra emlékszem, hogy felhúztam a lábam, amennyire csak tudtam, keresztbe tettem a karom, és a legjobbakban reménykedtem – fogalmazott. – Szörnyű ütés volt, és eltört néhány bordám. Végigcsináltam a versenyt, de olyan fájdalmaim voltak, hogy az nagyon kellemetlen volt. Emlékszem, hogy Ayrton [Senna] talán tíz autónyival volt mögöttem a Lotusával, és ő is kapott abból, ami a szarvasból megmaradt. Nem hiszem, hogy utána nagyon hálás volt érte.”
A bordatörések mellett Johanssonnak a feje és a nyaka fájt, ezért kórházba szállították, hogy megröntgenezzék, de ennél komolyabb bajt nem találtak. A McLarennek szintén fájhatott a feje, hiszen az autó totálkárosra tört. Ebből a szempontból szerencséjük volt, hogy Európában történt az incidens, mert így az éjszaka folyamán légi úton el tudtak szállítani egy tartalékkocsit a gyárból az Österreichringre.
A svéd versenyző a tizennegyedik helyet szerezte meg az időmérőn. Másnap az első két rajt után félbe kellett szakítani a futamot egy-egy tömegbaleset miatt, amelyek közül a másodiknak ő is részese volt. A tartalékautónak köszönhetően azonban harmadszorra is felállhatott a rajtrácsra, és ekkor ugyan a verseny végre érdemben elindult, a McLaren pilótájára ekkor is rájárt a rúd: előbb defektet kapott, majd a kiállás után leesett az egyik kereke, így megint vissza kellett mennie a bokszba. Ehhez képest kisebb csoda, hogy majdnem pontot szerzett, hiszen a közvetlenül előtte végző Sennához és Alain Prosthoz hasonlóan kétkörös hátrányban hetedikként zárt. A leintés után csak segítséggel tudott kiszállni a kocsiból, akkora fájdalmai voltak.
Johansson utólag kifejezetten szerencsésnek tartja magát, hogy ennyivel megúszta, pláne a szűk 19 évvel később történtek fényében. 2006. augusztus 3-án a korábban szintén az F1-ben versenyző Cristiano da Matta egy Champ Car-teszten vett részt a Road Americán, amikor szintén nekihajtott egy szarvasnak. A brazil pilóta akkora ütést kapott, hogy napokra mesterséges kómába helyezték, és el kellett távolítani egy vérömlenyt a fejéből. Szerencsére aztán sikerült felépülnie.