A Forma–1, az autóversenyzés csúcsa története során mindig is ugyanarra a legfőbb kérdésre kereste a választ: ki a legbevállalósabb, legtökösebb pilóta a mezőnyben? Idén azonban, az új motorszabályok mellett ez a kérdés hirtelen hátrébb került a fontossági sorrendben.
Azt, hogy az elektromos hajtás szerepének jelentős megnövelése hogyan alakította át az F1-es versenyzést 2026-ra, sokan sokféleképpen próbálták már perspektívába helyezni az elmúlt néhány hónap során. A versenyzők többsége elégedetlen a sport szabályai által kijelölt iránnyal, és az autók vezetőiként csak nekik van elsőkézből szerzett tapasztalatuk arról, hogy miért: a határok keresésének igénye, lehetősége megszűnt az új motorok mellett, a legjobb köridőt ugyanis mostantól már nem a legrámenősebb vezetéssel lehet kisajtolni az autóból, hanem gyakran olyan vezetéssel, ami teljesen természetellenes a versenyzésben: óvatoskodással, az energiaszint menedzselése érdekében történő gázelvétellel, stratégiai gondolkodással.
Az F1 döntéshozói, belátva, hogy nem ez a versenyzők és a közönség által vágyott irány a sport jövője számára, többszöri szabálymódosítások bejelentésével reagáltak, de a versenyzés jelenlegi formája idén már biztosan velünk marad, az pedig továbbra is kérdéses, hogy az elektromos hajtás szerepének némi csökkentésével 2027-re mennyit javul majd a helyzet.
De az autósport királykategóriájának idénre történő átalakulása tudományos szempontból is izgalmas terület: a mai versenyzőknek az agyuk egy teljesen más részét kell megdolgoztatniuk 2026-ban, mint az előző korszakok és generációk versenyzőinek. Ezáltal egy újabb terület nyílt meg, amelyben számít az alkalmazkodási képesség, és ami jó eséllyel a legfőbb faktora lesz az eredményességnek ebben a szezonban.
Azt, hogy az új szabályok milyen hatást gyakoroltak a versenyzők agyműködésére, egy idegetudós, Dr. Marcia Goddard mutatja be az Autosport magazin hasábjain. Goddard, aki F1-es szuperrajongónak tartja magát, nemrég egy könyvet is írt, amiben a Forma–1 példáján mutatja be, hogyan lehet sikeres csapatot létrehozni az idegtudomány tapasztalatait segítségül véve.
A sport idei irányváltását pedig úgy jellemzi, hogy a 2025-ös szezonnal véget ért az amigdala-korszak, ami az F1-et az indulása óta meghatározta. Az amigdala az emberi agy egy része, egy mandulaalakú neuroncsoport, amely tulajdonképpen a félelemfeldolgozó központunk.
Goddard úgy fogalmaz, az amigdala felelős azért, hogy „érzékelje a fenyegetést, beindítsa a stresszreakciót, és figyelmeztessen, hogy kerüljük a kockázatot.”
„Valahányszor egy versenyző egyre mélyebbre tolja a féktávját egy kanyar előtt, aktív harcot vív az amigdalájával. Azok a pilóták, akik megnyerik ezt a csatát, nem félelem nélküliek. Valós időben szabályozzák a félelemreakciójukat, hogy felülírják az amigdala vészjelzéseit. Érzik a jelzést, de nem engedik, hogy az uralja őket.”
„Az ilyen érzelemszabályozás, F1-es tempó mellett végrehajtva rendkívül ritka jelenség. És őszintén szólva lenyűgöző nézni. Van valami elképesztően izgalmas abban, amikor azt látod, hogy valaki szembenéz saját idegrendszerének határaival, majd áttöri azokat” – magyarázta a szakértő.
Új agyfunkció lép előtérbe
Idén azonban, mivel a minél későbbi féktávra való törekvés az esetek többségében már nem ér célt, és a versenyzők nem elsősorban a meglátott szűk résekbe való bebújással próbálják kicselezni riválisaikat, hanem sokkal inkább az akkumulátoruk töltöttségének segítségével húznak el mellettük, az amigdala jelzéseinek elnyomására sincs már szükség. Ez pedig új korszakot nyitott abban is, hogy a pilótáknak az agyuk mely területét kell jobban igénybe venniük ahhoz, hogy túljárjanak a másik eszén és a lehető legjobb eredménnyel zárják a futamot. Előtérbe került a prefrontális kéreg.
Goddard ezt úgy fogalmazza meg, hogy idén a versenyzők számára már nem az a fő kérdés, hogy elég tökösek-e az előzéshez, hanem az, hogy van-e elég akkumulátortöltöttségük az előzéshez.
„Ez az új korszak valami mást követel. Az akkumulátor-használat, az energia-visszanyerés, a stratégiai időzítés – mindez a prefrontális kéreg feladata. Racionális, előre tervező, adatalapú működés” – írja.
„A versenyzőknek egyszerre több változót kell fejben tartaniuk, messzebbre kell előre modellezniük a forgatókönyveket és ösztönök helyett rendszerszintű gondolkodás alapján kell döntéseket hozniuk.”
A szakember szerint idén azok a versenyzők és csapatok kerülhetnek előnybe, akik a leggyorsabban tudnak alkalmazkodni ehhez az új helyzethez, képesek elengedni az éveken át egy másik szabályrendszerben kialakult beidegződéseket, befogadni ezt az összetettebb, analitikus gondolkodást és közben mentálisan rugalmasak maradnak.
„Amit biztosan kijelenthetünk: a követelmények megváltoztak. Az a kognitív profil, amit jutalmaz, megváltozott. És azok a készségek, amelyek a 2026-os bajnokot meghatározzák majd, mások lehetnek, mint amelyek a korábbi bajnokokat meghatározták.”
A versenyzők között akadnak azért, akik pozitívan nyilatkoznak erről a megváltozott F1-ről, bár ezt befolyásolhatja a csapatok erősorrendjében jelenleg elfoglalt helyzetük. A Mercedes pilótáit például még nem hallhattuk komoly kritikát megfogalmazni, de az is lehet, hogy a bajnokságot vezető és zsinórban három futamot megnyerő Kimi Antonellinek egyszerűen fekszik ez az agyat jobban megdolgoztató korszak. Egy ponton Lewis Hamilton is a valaha volt legjobbnak nevezte a versenyzés jelenlegi formáját, miközben az ellentétes pólust képviselő Max Verstappen kritikus véleményeit is jól ismerhetjük.
Goddard egy szubjektív kitekintést téve bevallja, hogy ő is jobban szerette az F1-es agyműködés előző korszakát, amikor a versenyzők tökössége volt az elsőszámú döntő faktor, ugyanakkor hiba lenne lesajnálni a prefrontális kéreg által meghatározott új korszakot.
„A stratégiai intelligenciát gyakran alábecsüljük, amikor a sportról beszélünk. Az a képesség, hogy valaki nyugodt maradjon, óriási mennyiségű valós idejű információt dolgozzon fel és optimális döntéseket hozzon nyomás alatt, igenis számít. Ez választja el a jó versenyzőket a nagyszerűektől. És éppen ugyanez a prefrontális kéreg az, amely kordában tartja az amigdalát” – magyarázza.
Ám az az ellentmondást, amibe a Forma–1 kormányozta magát az új szabályrendszerrel, a szakértő figyelmét sem kerülte el.
„Az F1 mindig is azt az álmot árulta, hogy itt a versenyzők a határaikon teljesítenek. Ebben a szezonban viszont még továbbra is várok arra a pillanatra, amitől felállna a szőr a hátamon.”