Napra pontosan 40 évvel ezelőtt rendezték meg az első Forma–1-es Magyar Nagydíjat, ebből az apropóból pedig itt is közzétesszük a nyomtatott Rallycafé Magazin tavalyi harmadik számában megjelent, a 40. Magyar Nagydíjra készült cikkünket, amelyben ismert hazai autóversenyzőket és az MNASZ elnöként kérdeztük első mogyoródi emlékeikről.
A Forma–1-es Magyar Nagydíjak közel négy évtizede alatt milliók csodálhatták már meg élőben a Hungaroringen ezt a varázslatos sportágat. Köztük van jó néhány ismert volt és jelenlegi autóversenyző, illetve a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnöke is. A jubileumi 40. mogyoródi futam kapcsán arra kértük őket, meséljék el, mi az első emlékük a legendás pályáról.
Nagy Dániel, túraautó-versenyző, az M4 Sport F1-es közvetítéseinek szakkommentátora
„Nem emlékszem pontosan, hogy melyik évben jártam először a Hungaroringen, de nem Forma–1-en voltam, mivel a szüleim is versenyeztek. 2008-ban úgy nézett ki a magyar Seat León Kupa mezőnye, hogy Kiss Norbi, Michelisz Norbi, Wéber Gabi, Zengő Zoli, Csuti Laci – aki a keresztapukám –, illetve a szüleim: Nagy Tibi és Nagy Brigi. Egy mezőnyben mentek, és előtte már jó néhány évet eltöltöttem itt a Hungaroringen, tényleg nagyon sűrűn jártam ide. 2004-2005 környékén, azaz 7-8 évesen jöhettem először. Meghatározó emlékem, hogy az országos bajnoki hétvégéken gyerekeknek lehetett kézműveskedni lent, a ma már nem létező halszálka parkolóban. Én ott rendszerint gyurmáztam, és kis Forma–1-es autókat próbáltam alkotni. A másik meghatározó emlékem az Astra Kupából van. A szüleim akkor kezdtek ismerkedni a versenyzéssel, több mint 30 fős volt a mezőny, én pedig a keresztanyukámmal néztem aput, apu tesóját és az anyukámat, ahogy nyomták a kis Astrákkal. Picit le voltak maradva az élmezőnytől, de ez minket nem zavart. Ami a Forma–1-et illeti, 2008-ban voltam először Magyar Nagydíjon, és pontosan előttem füstölt el a vezető helyen álló Felipe Massa motorja a célegyenesben, három körrel a leintés előtt.”
Kiss Norbert, hatszoros kamion-Európa-bajnok
„Először a szüleim hoztak ki a Hungaroringre, méghozzá az 1992-es Magyar Nagydíjra, hétéves koromban. Még láttuk Ayrton Sennát versenyezni, Michael Schumacher pedig még a zöld-sárga Benettonnal ment, amíg a célegyenes végén le nem szakadt a hátsó szárnya és ki nem esett. Az utolsó kanyarban, állóhelyen ültünk a porban. A Forma–1 szeretete ekkor már adott volt, mivel édesapám nagy rajongó lévén, a tévében minden versenyt megnéztünk. A ’92-es futam után azonban több mint tíz év eltelt, mire ismét kijutottam a Hungaroringre.”
Kiss Pál Tamás, Magyarország egyik legsikeresebb formaautó-versenyzője, FIA ralikrossz-Európa-bajnoki bronzérmes
„Tizenhárom évesen voltam kint először a Hungaroringen, a 2004-es Magyar Nagydíjon, mivel a magyar gokartbajnokok kaptak jegyet a vasárnapi versenyre. Akkor láttam életemben először Forma–1-es autókat, és hát elképesztő volt. Ez volt gyakorlatilag a V10-es éra csúcsa, és nagyon megmaradt bennem az érzés, hogy még a fülemet befogva is remegett a dobhártyám – főleg a rajtnál, amit a célegyenesből nézhettünk. Ahhoz még túl fiatal voltam, hogy mindent felfogjak, de arra emlékszem, hogy Michael Schumacher nyert, illetve ez volt a Forma–3000-es sorozat utolsó idénye, és az már akkor is átjött, hogy milyen brutális a sebességkülönbség a Forma–1-hez képest.
Molnár Martin, az első magyar, aki FIA által felügyelt Forma–4-es bajnokságban futamot nyert
„Először egyévesen voltam kint a Hungaroringen, apukám egyik versenyén, de arról nyilván nincsenek emlékeim. Aztán sok-sok évvel később itt kezdődött a formaautós pályafutásom, hiszen itt teszteltem először F4-es autót. Ez a legjobb emlékem erről a pályáról, illetve Forma–1-es futamot is itt láttam először élőben, még 2023-ban. Egész hétvégén kint voltam, jártam az F1-es, F2-es és F3-as paddockban is, illetve az Alfa Romeo, az AlphaTauri és a Red Bull garázsába is bemehettem a pénteki szabadedzések alatt. Lenyűgöző volt látni, hogy mennyire felszerelt egy ilyen boksz. Ami pedig még nagy élmény volt, hogy összefuthattam egy közös fotó erejéig Max Verstappennel.”
*: Martin azóta már versenyzett is a Hungaroringen – a brit F3 idei magyarországi fordulóján pole-pozíciót és dobogós helyezést ért el, így azóta már értelemszerűen ez a legjobb emléke a mogyoródi aszfaltcsíkról
Szujó Zoltán, az MNASZ elnöke
„Nagypapám volt a műszaki ember a családban, aki 1990-ben megfogott és 13 éves koromban elhozott az ötödik Magyar Nagydíjra. Thierry Boutsen nyert, akiről akkor azt sem tudtam, hogy kicsoda. A 14-es kanyarban ültünk a porban, és elképesztő volt megélni azt a vibrálást, azokat a hangokat, a salakmotor- és autókrosszversenyek után óriási volt a kontraszt. Utána egészen 2001-ig nem voltam kint egyetlen Magyar Nagydíjon sem. Ekkor már zajlottak a tárgyalások az RTL-lel a magyarországi Forma–1-es közvetítések kapcsán, 2002-től kezdve pedig már bokszutcai riporterként voltam jelen évről évre. 2023-ban, amikor az MNASZ elnökeként először adhattam át díjat a Magyar Nagydíj végén, elnéztem a 14-es kanyar felé, és arra gondoltam, hogy a nagypapám most valahol biztosan visszakacsint rám.”
Bútor Róbert, húszszoros magyar bajnok raliversenyző
„Ott voltam az első Forma–1-es Magyar Nagydíjon 1986-ban, de még nagyon kicsi voltam, tizenegy évesen a szüleimmel és a nagyszüleimmel mentünk ki a vadonatúj Hungaroringre. Tőlem egyébként távol áll a pályaversenyzés, egyrészt egyedül kell ülni az autóban, másrészt szeretek látványosan és improvizatívan menni, a pályaversenyzés pedig pont az ellentéte ennek, mert tökéletesen be kell tanulni a pályát. Persze ez nem degradálja a pályaversenyzést, mert ez is egy speciális szakág, és a világ leghíresebb és legjobban fizetett versenyzői a Forma–1-es pilóták. Kamionversenyen többször is voltam viszont a Hungaroringen, azt sokkal jobban élveztem, mert rendesen mentek keresztbe ezekkel a nagy behemót dögökkel, erről maradandóbb emlékeim vannak. Ezzel együtt szurkolok annak, hogy a Forma–1 minél tovább maradhasson Magyarországon, követem az eseményeket, tudom, hogy megújulás alatt van a Hungaroring, bízom benne, hogy világszínvonalú pálya jön létre, és még hosszú ideig lesznek rajta futamok.”
Wéber Gábor, az M4 Sport Forma–1-es kommentátora
„Az én első emlékem is az 1986-os Magyar Nagydíjról van. 14 éves voltam, és a balatoni nyaralásból mentünk föl a verseny napjára az öcsémmel és az apukámmal. Nyilván akkor már évek óta követtem a Forma–1-et, mindent megnéztem és elolvastam róla, rengeteg könyvem volt, úgyhogy nagyon vártam az első Magyar Nagydíjat. Fent ültünk a célegyenes fölötti domboldalban, ami akkor még tiszta por volt, még sehol nem sarjadt a fű, hiszen nem sokkal azelőtt fejezték be a pályát. Iszonyatos volt a meleg és a tömeg, a világ végén parkoltunk, ahonnan 40-50 perc gyaloglással jutottunk be a helyünkre. Még az autónk rendszámára is emlékszem. Nagyon messze volt maga az aszfaltcsík az ülőhelyünktől, de így is meghatározó élmény maradt az autók hangja, főleg, amikor elrajtoltak, és az embernek a mellkasa is rezonált. És nyilván az is, hogy először láttam élőben Forma–1-et.”
„Főként az autók dinamikája volt nagyon más, mint amit a televíziós közvetítés átadott, még onnan fentről a domboldalból is. Ami még megmaradt, hogy mennyire követhetetlen volt a verseny. Akkor még nem volt live timing, amit bármilyen okos eszközön lehet nézni. Vettél egy programfüzetet, és magadnak próbáltad vezetni a körszámlálót, de olyan messze ültünk, hogy a rajtszámokat sem láttuk, csak a színekből következtettünk, amikor pedig már összekeveredett a mezőny és elkezdődtek a lekörözések, azt sem tudtad, hogy ki hol tart. Nekem így például Piquet emlékezetes előzése Senna ellen a célegyenes végén nem volt meg, mert a domboldaltól nem is látszott a pályának az a része. Annyit érzékeltem, hogy már a Williams van elöl.”
„Ez a nyár egyébként meghatározó volt a gyerekkoromban, hiszen két héttel a Magyar Nagydíj előtt a Queen koncertjén is ott voltam a Népstadionban. Mai fejjel furcsának tűnhet, hogy mi ebben a nagy szó, de a szocializmusban egy ekkora megakoncert és a Forma–1 egyaránt Nyugatról jövő, nem létező dolgok voltak. Azt csak utólag láttam, hogy a Queent a Hungaroringre is kivitték a verseny előtt, és ott gokartozgattak. Az is érdekes, hogy amikor visszaemlékszik az ember a ’86-os nyárra, akkor a Forma–1 kapcsán nyilván a Magyar Nagydíj jut eszébe, de én nem tudom leválasztani arról, hogy ez a mexikói focivébé és a szovjetek elleni 0-6 nyara, ami sokként érte az egész országot és engem is. És ezután jött a Queen-koncert, meg egy csomó más dolog, a végén pedig az első Magyar Nagydíj. Ezt így folyamában kellett megélni.”